Akiket a válság szele megcsapott - cégvezetők viharban

A tőzsdén azonban hamar kiderült, hogy csalfa volt a remény. A tőzsdézők rémülten tapasztalták, hogyan zuhannak a mélybe papírjaik, élén az OTP-vel. A forint értéke heves ingadozásokkal ugyan, de megindult a lejtőn. Nyilvánvalóvá vált: jóllehet Magyarországon nem halmozódtak fel a mérgező értékpapírok, a külföldi befektetők elpártoltak hazánktól: tartanak az eladósodott Magyarország sebezhetőségétől. Nem vesznek se részvényt, se kötvényt, hanem inkább eladnak. A magyar állam pedig képtelen megfelelő áron és mennyiségben értékesíteni kincstárjegyeket, kötvényeket, amelyekből az adósságokat finanszírozzák.

Amikor még ekkor is kételkedett volna valaki, jött a hír: az EKB 5 milliárd eurós kerettel siet Magyarország segítségére, és az IMF is milliárdokat ad. Külföldön már-már a becsődölt Izlandhoz kezdték hasonlítani Magyarországot – ami azért enyhén szólva is durva ferdítés –, a miniszterelnök nemzeti csúcsot hívott össze a szükséghelyzet demonstrálására. A Pénzügyminisztérium lejjebb szállította a növekedési, költekezési előirányzatokat, a bér- és nyugdíjemelési számokat (igaz, a kereslethiány miatt az inflációs előirányzatot is), majd kétszer is átdolgozta a büdzsét. Válságtanácskozás válságtanácskozást követ, a Nemzeti Csúcs után jött a Gazdasági csúcs, a cégek pedig megkezdték a túlélő üzemmódba kapcsolást. Ami biztos: a cégvezetőknek viharos tengeren kell hajózniuk a következő hónapokban, ezzel kapcsolatos dilemmájukat osztották meg a manager magazinnal.

Egy nagy baja van a mai pénzügyi világnak – vélekedik Mészáros György, a Magyar Lízingszövetség elnöke: a spekuláció aránya túl erős tud lenni azáltal, hogy az információ egy pillanat alatt szalad végig az egész világon. Szerinte az, hogy minden információ a legszélesebb körben válik azonnal elérhetővé, és iszonyatos összegek mozognak pillanatok alatt, csak a pánikot gerjeszti a piacokon, pedig most ezt kellene mindenképpen elkerülni, mert a pénzügyi rendszerben mindig a pánik a legveszélyesebb ellenség – mondja a szakember.

Az információ hatalom, de hatalmas károkat is okozhat. Szeptember 11. sokkolta a világot, mert a televízióban mindenki szinte élőben látta az ikertornyok megsemmisülését. „Valami hasonló hurrikán szedi áldozatait most a pénzpiacokon is” – illusztrálja az aktualitásokat Mészáros.

Éppen ezért a kommunikáció szerepe az ilyen időszakokban még inkább felértékelődik, és a cégvezetőknek sokkal jobban kell odafigyelni arra, hogy mit mondanak és mindezt hogyan, emellett az természetes, hogy mostanában jóval többet dolgoznak, akik a pénzzel foglalkoznak. „Mindenki ebben van most, aki a pénzzel foglalkozik” – mondja. Sőt, ez teremt hangulatot a péntek esti pohár bor mellé, egy olyan társaságban mindenképp, ahol a barátokat a személyes kapcsolat mellett a végzettség is összeköti. „Nálunk a baráti körben a legtöbben közgazdászok, sőt kollégák is. Természetes, hogy most abszolút elsődleges téma a válság, nem tudunk kikapcsolni, mindenki erről beszél.”

Arra a kérdésre, mit mondana most egy olyan barátjának, aki kevésbé jártas a pénzügyekben, s hitellel vagy befektetéssel kapcsolatban kéri a segítségét, azt feleli: „Olyat, hogy ne, soha, mert nem lehet mindig a legrosszabbra készülni. Most még hangsúlyosabb, hogy valaki okosan felmérje a saját lehetőségeit, és még véletlenül se költekezzen túl. De nyilván semmikor sem lehet a legrosszabbra készülni, mert akkor az ember ki se menne az utcára.” Vannak, akik a legnagyobb válság közepette is boldogan élnek, és nem törődnek azzal, hogy jönnek a hitelezők és mindent elvisznek.

Mások kuporgatnak akkor is, amikor nem kellene, mert voltak és lesznek rossz idők. Mindenkinek ismernie kell a saját lehetőségeit, és ez nemcsak a magánszemélyekre, hanem a vállalkozásvezetőkre is igaz. „Minden válság azért van, mert arra nem gondoltak előtte. Valamelyik nap egy német lapban vezető pénzügyi szakemberek nyilatkozatait olvastam; ezekből nyilvánvalóan látszik, hogy ha számítottak volna ilyen veszteségekre, akkor talán időben tudtak volna intézkedni. Nyilván ki lehetett volna védeni, de azt gondolom, hogy elég komolyan megrendült a nemzetközi pénzpiac, s bár túlélte, de valamilyen jellegű strukturális változás be fog következni. Az állami szerepvállalás kellett a stabilitás helyreállításához, de nem ez lesz a standard megoldás, az ugyanis nem lehetséges.” Minden jel arra mutat, hogy komoly állami akarat van a megfékezésre, így ez sikerülni is fog. Egy recesszió ugyanakkor mindenkire hat, sajnos a lízingcégekre talán még inkább – mondja az elnök, és hozzáteszi: a lízingpiac jobban megérzi majd a válságot, mint a bankszektor. A gépjárműszegmensben a megfinanszírozott új autók száma öt éve folyamatosan csökken, egy-két országban már leálltak a gyártószalagok, így még tovább eshet az autópiac. Ha recesszió lesz, drágulás, további eladáscsökkenés várható, kisebb keresletre számítunk a piacon, plusz a szigorúbb feltételek miatt relatíve drágább lesz a finanszírozás – mondja Mészáros.

Amikor a bankok 8 százalékos kamatot kínálnak a betétekre, érthető módon felmerül a kérdés a befektetőkben: miért is érné meg nekik egy kockázatos iparágba fektetni, amelyben a szabályozás hasonló szinten állapítja meg az elérhető hozamot? - teszi fel a kérdést Klaus Hammer az E.On Földgáz igazgatósági elnöke. Ez a kérdés már jó ideje napirenden van, de a pénzügyi válság miatt napról napra szembetűnőbbé válik a kihívás: a vállalatok számára egyre nehezebb és költségesebb a külső források biztosítása. Egyrészt jelentősen megdrágulnak a hitelek, másrészt ezzel párhuzamosan emelkedik a kockázatos befektetésekkel szemben a tulajdonosok által elvárt hozam. Ezért egy alacsony, szabályozott megtérülés mellett csökken az iparágba történő befektetések vonzereje.

A cégek első válasza a megtérülési elvárások emelkedésére a hatékonyságnövelés lesz, vagyis költséget csökkentenek, átszerveznek, de ha ez nem elegendő, a tőkeköltségek fedezése érdekében áremelésre kényszerülnek.

Ezenfelül a jövőben az energiaipari társaságok az új beruházásokat még alaposabban megfontolják, és a nemzetközi vállalatoknál a végső jóváhagyást is lényegesen nehezebb lesz megszerezni. Továbbá sor kerülhet a már folyamatban levő beruházások felülvizsgálatára is.

Várhatóan a válság nem lesz olyan erős hatással az energiafogyasztásra, mint például az újautó-vásárlási kedvre, ugyanakkor a gyártási kapacitások kihasználtságának a csökkenése miatt az energiaigény visszaeshet bizonyos iparágakban. További kedvezőtlen hatásként lehet számolni azzal is, hogy a fogyasztók kevésbé vagy csak késve tudják energiaszámláikat kiegyenlíteni, emiatt az energiavállalatok kinnlevősége és így működőtőke-szükséglete is megnövekedik. A Magyarországon igen elterjedt devizahitelek növekvő költségei tovább súlyosbíthatják ezt a helyzetet mind a lakossági, mind az ipari fogyasztók körében.

Az éremnek két oldala van, így a válság kedvező hatásokkal is jár. Először is a spekulánsok kiléptek a kőolajpiacról, emiatt az olajár a 130 dolláros csúcsról a már lényegesen reálisabb 70-80 dolláros hordónkénti szintre süllyedt, ezáltal csökken a kőolaj ellenértékétől függő gáz importára is. Magyarországon rövid távon a gyengülő forint miatt az árak egyelőre növekedni fognak. A válság másik és lényegesebb hosszú távú hatása az, hogy a gazdasági szereplőket a piaci helyzet hatékonyságnövelésre kényszeríti. Ennek következtében csökkennek a költségek, a vállalatszerkezetek egyszerűbbé és ésszerűbbé válnak, és még a régi beidegződéseket is felülvizsgálják.

Hangsúlyozom, hogy még csupán a válság kezdetén vagyunk. Pillanatnyilag csak a pénzügyi vetületét látjuk, és a reálgazdaságra gyakorolt hatása, vagyis a recesszió igazi mérete egyelőre nem teljesen egyértelmű. Egyrészt tehát várható, hogy a finanszírozási költségek emelkedése és az energiafogyasztás csökkenése átmeneti lassulást okoz az energiaipari befektetések terén. Másfelől viszont – miközben a tűzoltásra koncentrálunk – nem szabad megfeledkeznünk a válság legnagyobb tanulságáról: nem rövid távú nyereségben kell gondolkozni, hanem hosszú távúban, és ebben leginkább a hatékonyság, az energiahatékonyság növelése segít.