Kalkuláció – vissza a jövőbe

Magyarországon sokan bontottak pezsgőt 2004. május 1-jén az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmából. Az erőművek vezetői és tulajdonosai ekkor még nem tudták, nem biztos, hogy nekik ünnepelni kell, mert egy 2008-as európai bizottsági döntés nyomán a Magyar Energia Hivatal által meghozott határozat számukra más jövőt ír elő visszamenőleg, mint amilyen valójában lesz. Ha ekkor nézik meg a Vissza a jövőbe mozifilmet, talán május 2-án önként felmondják hosszú távú szerződéseiket, vállalják, hogy a másik fél a szerződésszegésért kártérítést kér, és inkább vállalják a liberalizáció által felkínált kihívásokat. Ezen lépésüket azonban nagy valószínűség szerint a tulajdonosaik nem tolerálták volna.

Talán nem is lett volna Magyarországon erőmű-privatizáció a 90-éves évek közepén, ha a hosszú távú kapacitáslekötési és áramvásárlási szerződések (a továbbiakban htm-ek) nem jöttek volna létre. Mert a befektetőket az erőműveknél – mint létesítményeknél – sokkalta jobban érdekelte azok szerződéses kapcsolatrendszere, amely a megtermelt villamos energia mennyiségére és árára biztosítékot jelent. Arra ma már sokan nem emlékeznek, hogy az erőmű-privatizáció kiváltó oka a magyar államadósság, valamint annak kamatterhei csökkentése volt.

Az Európai Unióba történő belépéssel Magyarország kötelezettséget vállalt villamosenergia-piacának teljes megnyitására. A liberalizált piaci modelltől viszont nyilvánvalóan idegen a hosszú távú, államilag garantált áramvásárlási szerződések rendszere. Ezek felbontásának kérdése már a piacnyitás kezdetétől különböző formában napirenden van. Mekkora a befagyott költségek mértéke? Mekkora kompenzáció járna a szerződések felbontása után a befektetőnek, és ezeknek milyen a hatása – amennyiben van – a végfelhasználói árakra?

Bár a htm-ek kérdésköre közel egy évtizedes múltra tekint viszsza, azokat viszonylag kevés embernek volt alkalma megtekinteni, hiszen kétoldalú magánjogi szerződésekről van szó. Éppen ezért nyilvánosan vitatkozni róluk is csak e korlátozás mellett lehet.

A kérdés pikantériájához az is hozzá tartozik, hogy ezeket a szerződéseket sem a közüzemi nagykereskedő MVM-nek, sem a többségében magántulajdonú erőműveknek nem állt érdekében felbontani. A közüzemi nagykereskedő ráruházott ellátásbiztonságért való felelőssége alapján miért mondott volna fel egy stabil kapcsolatrendszert, és miért vállalt volna be helyette egy piaci kockázatrendszert? Főleg egy olyan szabályozói környezetben, ahol is a legkisebb költségek elvének betartatása a Magyar Energia Hivatal feladata.

Érthető lenne a liberalizáció alapelveihez és az egységes uniós piac kialakításához való ragaszkodás, amennyiben annak feltételrendszere biztosított. Ilyen például az ellátásbiztonság nemzeti hatáskörből uniós szintre emelése, valamint az egységes és viszonylag kevés szűk keresztmetszettel rendelkező egységes európai uniós átviteli hálózati rendszer kialakítása.

Meglepetésszerűen hatott tehát Brüsszel döntése és a T/6443. számú törvényjavaslat, amely egyrészről az MVM, másrészről a Budapesti Erőmű Rt., a Dunamenti Erőmű Rt., a Mátrai Erőmű Rt., a Tiszai Erőmű Rt., a Csepeli Erőmű Rt., a Paksi Atomerőmű Rt. és a Pécsi Erőmű Rt. között létrejött htm-ekben tiltott állami támogatást vél felfedezni. Ahogy a törvénytervezet fogalmaz: visszafizetendő állami támogatás a fenti erőművek 2004. május 1-je óta a htm-ek megszűnéséig elért, e megállapodásokból fakadó árbevételének azon része, amely htm-ek hiányában nem keletkezett volna.

Ha az a volna ott nem volna! A törvénytervezet egy nagyon sajátos igeidőt használ: a feltételes múltat. Sok baráti és társasági beszélgetés tárgya, mi lett volna akkor, ha zenésznek vagy orvosnak tanulok, ha szorgalmasabb vagyok, ha másként éltem volna az élet által felkínált nagy lehetőségekkel.

Ugyanakkor az üzleti életben és menedzsmenttudományokban ez az igeidő ismeretlen. A cégek a jövőt modellezik, gondolkodnak, hogy különböző, nem kontrollálható környezeti feltételrendszer mellett milyen döntéseket kell meghozniuk ahhoz, hogy eredményesek maradjanak. A modellezés a jövő tudatos befolyásolásának eszköze. A múltat eddig még nem sikerült befolyásolni.

Az erőműveknek meg nem marad más hátra, mint az előre nem látott, visszafelé számított kárukat csökkenteni, és nagyon odafigyelni, hogy szilveszterkor mire koccintanak a pezsgővel.

Nehogy ismét meglepetés érje őket. Például büntetést kell fizetniük, mert nem fektettek eleget 2008 során a megújuló erőforrásokba. Mondjuk egy 2012-es törvény alapján a szén-dioxid túlzott kibocsátásáért. De tippet még véletlenül sem szeretnék adni.

Az erőműveknek meg nem marad más hátra, mint az előre nem látott, visszafelé számított kárukat csökkenteni, és nagyon odafigyelni, hogy szilveszterkor mire koccintanak a pezsgővel.

Nehogy ismét meglepetés érje őket. Például büntetést kell fizetniük, mert nem fektettek eleget 2008 során a megújuló erőforrásokba. Mondjuk egy 2012-es törvény alapján a szén-dioxid túlzott kibocsátásáért. De tippet még véletlenül sem szeretnék adni.-->