Shell: zűr, vagy tervezés?
Alapvetően két módon válaszolhat a világ energiaipara az előtte álló „három kemény igazságra”: az energiaigény növekedésére, az olcsón felhozható olajforrások kiapadására és az emberiség klímaváltozásra gyakorolt hatására. Vagy az eddigi úton fejlődik tovább, vagy új, hatékonyabb energiapolitikát követ. Az angol–holland Shell felvázolta a 2050-ig lehetséges két forgatókönyvet. Az elsőt tülekedéses (srcamble) modellnek nevezte el, a másodikat tervezésesnek (blueprint). Bár mindenki számára világos, hogy az együttműködés célravezetőbb, a gyakorlatban sokszor csak a sokkszerű hatások kényszerítik ki a kooperációt – hangzott el a Shell forgatókönyveit bemutató konferencián. Márpedig az elhúzódva érkező „három kemény igazság” mellett már betoppant a sokkszerű hatást képviselő pénzügyi válság is.
A Shell adott országokra bontva is felvázolta, hogyan alakul az energiaipar fejlődése a két modell szerint. Mint Jonathan Sample, a forgatókönyveket készítő csapat tagja kifejtette, ha Magyarország követi a blueprint forgatókönyvet – amely szerint például a mostaninál érdemben jobban támaszkodna a földhőre–, 2050-re 30 százalékkal csökkenthetné az energiafelhasználását.
A tülekedéses modell szerint az országok pillanatnyi nemzeti érdekeik szerint hozzák meg az energiát érintő döntéseiket, esetleg szomszédaikkal összefogva. Kisebb figyelmet fordítanak a kétoldalú megállapodásokra és a helyi energiaforrások hasznosítására. Ennek során jelentősen nő a szén és a bioüzemanyagok aránya. Ám a klímavédelmet és a hatékonyságot hangoztató retorika dacára is elmarad a várt fejlődés, eredmény. A tervezéses modell feltételezi, hogy az országok már eleve együtt, érdekazonosságaik mentén lépnek fel. Ez nem uniformizálást jelent, hanem például az ellátásbiztonsági, a környezetvédelmi és a vállalati érdekek azonos részének közös megoldását. Ez esetben remélhető, hogy valóban hatékony, takarékos és stabil lesz az energiaellátás, a szén-dioxid-kibocsátás pedig jelentősen csökken.
Kicsit másképp látja Orbán Krisztián, a magántőke-befektetésekre szakosodott Oriens Investment ügyvezető partnere. Szerinte Magyarországon reálisan nem lehet 20 évnél előbbre látni és tervezni. Mostantól ráadásul megjelent egy új pluszszempont is az üzleti gondolkodásban: vége az 1990-es évek óta élvezett finanszírozási nirvánának, amelyben minden, pozitív jelenértékű beruházásra volt pénz. Így amikor megjelent a fenntarthatóság problémája, „az állam és az EU betolta a pénzt” a drágább, alternatív energia termelésébe is, ez további fejlődéshez, de dráguláshoz is vezetett.
Most azonban vége az elmúlt évtizedek gondtalan sodródásának, eltűnt a piacról könnyen és szinte korlátlan mennyiségben megszerezhető pénz. Ez nagyon érzékenyen érinti majd az alternatívenergia-beruházásokat, gyakorlatilag visszacsúszhat a zöldenergia aránya.
Orbán Krisztián szerint Európa az áhított gázpiaci függetlenség, ellátásbiztonság árát sem számolta ki. Akár 10-12 milliárd euróba is kerülhetnek az azt szolgáló új vezetékek, beleértve a Mol által tervezett NETS-et is. Ám még az árat tudomásul véve is csak akkor remélhető a megvalósulásuk, ha a terveket az adott országok prioritásként kezelik. „Áramtermelési oldalon megnőttek a nukleárisenergia-termelés növelése melletti érvek” – mutatott rá a szakember. Mint a gázpiacon, itt is szükség van a piac integrálását erősítő beruházásokra. Viszont nem a vezetéképítésen, hanem a rendszerszabályozáson van a hangsúly. VG
Merre tart az ország? Ízelítő a konferencián elhangzott döntéshozói, szakértői véleményekből
James Aktins. A Vertis Kft. igazgatósági elnöke. Az a kérdés, kik a felelősek azért, hogy merre megy az ország. A politikának kellene megmondania, de nem teszi, ezért az ország egyébként jó iparági szakemberei nem tudnak a politikusainkra támaszkodni. Másrészt az EU utasításaira várunk. Egyéni döntéseinkkel is baj van: szavakban például védjük a környezetet, takarékoskodunk, a gyakorlatban viszont sokszor az ellenkezőjét tesszük.Salgó István. Az ING Bank magyarországi vezérigazgatója. A politikai döntések hátterében az üzleti érdekek dominanciája látszik, az országra nemzetközi viszonylatban a végrehajtó szerep jut, mindkettő a tülekedéses modellre utal. Viszont egyes rövid távú ügyek kezelésében megjelenik a tervezés. A jövő alakításában az üzleti szférának kiemelt szerepe van. (...) Az, hogy elöregedő erőműveink helyére milyeneket építünk, évtizedekre eldönti, merre haladunk.
Herczog Edit. Európai parlamenti képviselő. Egy harmadik irányba megyünk, mert a Shell által feltételezettnél nagyobb energiamegtakarítás érhető el Magyarországon. Ma óriási az épületeken keresztüli energiapazarlás. Ám már megvannak azok a technológiák is, amelyekkel a mostani 25, de akár 10 százalékára is csökkenthető az épületek energiaigénye. Persze az energiatakarékosságra ugyanúgy költeni kell, mint az energiatermelésre.
Ürge-Vorsatz Diana. A Közép-európai Egyetem professzora. Magyarországon sokszor a politikai vezetés akarata ellenére történnek a dolgok. Az, hogy merre megy az ország, az erőforrásokon, a tudáson s a technológián, a vásárlóerőn és a tőkéhez való hozzáférésen múlik. Az ország energiahatékonysági, kibocsátáscsökkentési és a megújuló arányra vonatkozó, azaz az úgynevezett 3x20-as vállalásának teljesítése nagy húzóerő a nukleárisenergia-termelés növelése felé.
Orbán Krisztián. Az Oriens Investment ügyvezető partnere. A politika feladata lenne az ország hosszú távú érdekeinek meghatározása és érvényesítése. Nem jellemző a vizionárius tervezés, tény, hogy alkalmazkodni jól tudunk. Valóban a fogyasztói energiahatékonyság terén érhető el leghamarabb eredmény, de kérdés, hogy a mostani pénzügyi helyzetben van-e rá a térségben elég pénz. Az energiánál ma fontosabb a munkahelyek megőrzése.
Salgó István. Az ING Bank magyarországi vezérigazgatója. A politikai döntések hátterében az üzleti érdekek dominanciája látszik, az országra nemzetközi viszonylatban a végrehajtó szerep jut, mindkettő a tülekedéses modellre utal. Viszont egyes rövid távú ügyek kezelésében megjelenik a tervezés. A jövő alakításában az üzleti szférának kiemelt szerepe van. (...) Az, hogy elöregedő erőműveink helyére milyeneket építünk, évtizedekre eldönti, merre haladunk.
Herczog Edit. Európai parlamenti képviselő. Egy harmadik irányba megyünk, mert a Shell által feltételezettnél nagyobb energiamegtakarítás érhető el Magyarországon. Ma óriási az épületeken keresztüli energiapazarlás. Ám már megvannak azok a technológiák is, amelyekkel a mostani 25, de akár 10 százalékára is csökkenthető az épületek energiaigénye. Persze az energiatakarékosságra ugyanúgy költeni kell, mint az energiatermelésre.
Ürge-Vorsatz Diana. A Közép-európai Egyetem professzora. Magyarországon sokszor a politikai vezetés akarata ellenére történnek a dolgok. Az, hogy merre megy az ország, az erőforrásokon, a tudáson s a technológián, a vásárlóerőn és a tőkéhez való hozzáférésen múlik. Az ország energiahatékonysági, kibocsátáscsökkentési és a megújuló arányra vonatkozó, azaz az úgynevezett 3x20-as vállalásának teljesítése nagy húzóerő a nukleárisenergia-termelés növelése felé.
Orbán Krisztián. Az Oriens Investment ügyvezető partnere. A politika feladata lenne az ország hosszú távú érdekeinek meghatározása és érvényesítése. Nem jellemző a vizionárius tervezés, tény, hogy alkalmazkodni jól tudunk. Valóban a fogyasztói energiahatékonyság terén érhető el leghamarabb eredmény, de kérdés, hogy a mostani pénzügyi helyzetben van-e rá a térségben elég pénz. Az energiánál ma fontosabb a munkahelyek megőrzése. A három kemény igazság Forrás: Shell
A világ népessége 30-40 év múlva kilencmilliárd főre nő, a gyarapodás ráadásul a jobban növekvő energiaigényű, ázsiai térségben jelentkezik
2015-re kifogy a mostani árszinten felhozható olaj, művelés alá kell vonni a mélytengeri és a sarkköri lelőhelyeket, amelyek csak drágán aknázhatók ki
A globális szén-dioxid-kibocsátás 80 százaléka az energiaiparhoz köthető, a klíma védelmében tehát a szektor feladata a folyamat megfékezése-->
