A bizalom is számít

Üzlet. A 2000-ben megalakult Csányi Pincészet a korábbi Pannonvin Rt. decentralizált privatizációja után megmaradt vagyonelemekre épült. Az egykori KGST-piac igényeihez igazított, évi 150 millió hektoliteres termelésű üzem bár az ezredforduló idején működőképes volt, de korszerűtlen. Az egyetlen értéket a 300 hektárnyi első osztályú szőlőkataszter képviselte. A pincészet erre telepített jó minőségű tőkét, és a már meglévő százhektáros ültetvényt is felfrissítette.

A Csányi Pincészet stratégiája az volt, hogy nem a versenyképtelen üzemet fejleszti, hanem újat épít. Ennek megalkotásához a cégvezető és a munkatársai a legmodernebb nyugati üzemeket tanulmányozták, idehaza pedig neves – köztük villányi – borászok véleményét kérték ki, akik önzetlenül adtak tanácsot a pincészet jövőképének a kialakításához. Az új korszak kezdeteként a szó fizikai értelmében felrobbantották a régi üzemet, ez a korábbi évek eredménytelenségében megfáradt munkatársak számára is egyértelművé tette a változás szándékát. Néhány munkatárs azért tanult tovább, mert az új lehetőségek inspirálták – hangsúlyozta Baumstark Mihály.

Az új üzem 2002-re készült el – addig egy megmaradt épületben működtek a korábbi berendezések. Közben az az új vállalatirányítási és informatikai rendszer is üzembe állt, amely a borok egyenletes minőségét és a termék nyomonkövethetőségét is garantálja. A Csányi Pincészetnek ma ötvenezer hektoliternyi tárolókapacitása van, de mindössze huszonötezer hektoliternyi bort dolgoznak fel. A fennmaradó kapacitás a minőségi szelekciót szolgálja. Mivel folyamatos kereslet mutatkozik a boraik iránt – és ez várhatóan a most visszaeső általános kereslet ellenére is fennmarad –, elsősorban a belföldi fogyasztást igyekszenek kielégíteni – elemez a cégvezető. Rendkívül büszke arra, hogy a Csányi Pincészet borai a legnevesebb nemzetközi szakmai versenyeken is sorra nyernek díjakat. A legnevesebb megmérettetésre is csak olyan borokat visznek, amelyek a kereskedelemben is kaphatók, mert az egész cégcsoport számára elsődleges kérdés a hiteles, kiegyensúlyozott minőség – beszél ars poeticájukról a szakember.

Ember. „Mindig csapatban gondolkodtam és a szakemberekben hittem” – magyarázza Baumstark Mihály, aki ma már a Csányi Sándor nevéhez kötődő olyan élelmiszer-ipari érdekeltségek működését is koordinálja, mint a Pick és a SoleMizo. Meggyőződése, hogy csak a konstruktív viták vihetik előbbre az ügyeket: tapasztalatai szerint a megoldáshoz sokszor elég a megmerevedett gondolati frontok megnyitása. Az együttgondolkodás hatására gyakran kiderül, hogy a megoldás közelebb van, mint gondolnánk. Alapkövetelménynek tekinti viszont, hogy a vélemények ütköztetése csak addig tarthat, amíg a végleges döntés meg nem született.

Baumstark Mihály bányászcsaládból származik, ahol a szülők is arra törekedtek, hogy gyermekeik többet érjenek el, mint amit ők elérhettek az életben. Szerencsésnek tartja, hogy akkoriban még az volt a szokás, hogy a friss diplomások gyakornokként kezdtek, és így megismerhették a szakma alapjait. Ráadásul az 1968–78 közötti időszak a világszínvonalú technológiák, termelési rendszerek megjelenésével a magyar agrárium fénykorának számított, amikor a szakma csúcsát az állami gazdaságok jelentették. Minisztériumi éveiből arra emlékszik szívesen, hogy koordinálásával sikerült elérni: csak olyan, az agráriumot érintő együttes jogszabályok születtek, amelyeket a többi érintett tárcával közösen fogalmaztak meg. A Hubertus Rt.-vé vált Balatonnagybereki Állami Gazdaságnál pedig arra, hogy az eladósodott cégnél – ahol a munkatársak választották vezetőnek – a 90-es években elsőként kezdtek szerkezetátalakításba, és a tőkeemeléses privatizációval a cég túlélését is biztosították. A változás időszakában mindig nagyon fontos, hogy a vezető sokat beszéljen a munkatársaival, nyitott legyen a véleményükre – hangsúlyozta. Egy új korszakban természetesen nem mindenki képes felnőni a feladathoz, de ilyenkor sem a „kifárasztást” tartja megoldásnak, hanem azt, hogy szemtől szembe megmondja a véleményét – elemez a cégvezető, aki jóleső érzéssel nyugtázza, hogy a ma százfős pincészetnél nem volt szükség nagymértékű elbocsátásra. A szakember, aki szerint a tulajdonos Csányi Sándorral való együttműködés alapja a produktum, azt vallja, hogy egy jó csapatban érdemes építeni az emberek szakmai büszkeségére. Tapasztalatai szerint ugyanis csodálatos eredményekre képesek azok, akik emberileg és szakmailag is érzik a feléjük áradó bizalmat.

59 éves. 1970-ben diplomázott a Gödöllői Agrártudományi Egyetem üzemgazdasági-üzemmérnöki szakán, 1981-ben a közgazdaság-tudományi egyetemen. Szakmai karrierjét a bakonyszombathelyi, majd a Pilishegyi Állami Gazdaságban kezdte. 1979–89 között a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munkatársa, osztályvezető-helyettese. 1989-től a Balatonnagybereki Állami Gazdaság közgazdasági helyettese, vezérigazgatója. 1992-től az OTP Bank igazgatósági tagja. 2000-től a több mint egymilliárd forint nettó árbevételű Csányi Pincészet elnök-vezérigazgatója. Nős, két gyermek édesapja. Hobbija a vitorlázás

59 éves. 1970-ben diplomázott a Gödöllői Agrártudományi Egyetem üzemgazdasági-üzemmérnöki szakán, 1981-ben a közgazdaság-tudományi egyetemen. Szakmai karrierjét a bakonyszombathelyi, majd a Pilishegyi Állami Gazdaságban kezdte. 1979–89 között a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munkatársa, osztályvezető-helyettese. 1989-től a Balatonnagybereki Állami Gazdaság közgazdasági helyettese, vezérigazgatója. 1992-től az OTP Bank igazgatósági tagja. 2000-től a több mint egymilliárd forint nettó árbevételű Csányi Pincészet elnök-vezérigazgatója. Nős, két gyermek édesapja. Hobbija a vitorlázás

-->