Fact-check: tényleg kifosztotta és eladósította Magyarországot Orbán Viktor, ahogy Magyar Péter és kormánya állítja?
Az április 12-i választási vereség után rögtön megkezdődött Orbán Viktor 16 éves kormányzásának értékelése. Amellett, hogy a választók egyértelmű ítéletet mondtak, sokszor a valósággal köszönőviszonyban sem lévő vagy nehezen igazolható állítások is elhangzanak. Az egyik ilyen, hogy Orbán Viktor eladósította és kifosztotta Magyarországot. Erre erősített rá Kármán András pénzügyminiszter is, aki parlamenti meghallgatásán nagyon nehéz helyzetről és költségvetési kudarcról beszélt. Bemutatjuk, pontosan mi az igazság a magyar államadósságról.
Fact-check: tényleg eladósította Magyarországot Orbán Viktor, ahogy Magyar Péter és kormánya állítja?
Mielőtt a magyar államadósság helyzetét értékeljük, fontos különbséget tenni az utóbbi időszakban gyakran emlegetett nominális adósság és más mutatók között. A nominális államadósság azt mutatja meg, hogy az államnak mekkora tartozásállomány finanszírozásáról kell folyamatosan gondoskodnia az Államadósság Kezelő Központon keresztül.
A számok önmagukban valóban kedvezőtlen képet festenek. A tartósan magas pénzforgalmi hiány, ami az elmúlt éveket jellemezte, ugyanis azt eredményezte, hogy az amúgy is jelentős adósságállomány évről évre növekszik. Ennek a következménye, hogy a magyar államadósság az elmúlt másfél évtizedben közel a háromszorosára emelkedett:
- míg 2010-ben 21,9 ezermilliárd forintot tett ki,
- 2025 végére már 64 911 ezermilliárd forintot.
A folyamat megítéléséhez ugyanakkor érdemes régiós összehasonlításban is vizsgálni a magyar adósságpályát. Az Eurostat mind nemzeti valutában, mind euróban követi és hasonlítja össze az európai országok államadósságának alakulását.
Ezek alapján pedig elmondható, a magyar államadósság nominális növekedése 15 éves időtávon egyáltalán nem tekinthető kirívónak.
Az összehasonlíthatóság érdekében az alábbi ábra euróban vizsgálja a visegrádi országok, valamint Románia eladósodásának alakulását. Az árfolyamhatások miatt ebben a megközelítésben a magyar adósságnövekedés mérsékeltebbnek látszik. Ezzel együtt is könnyen kiolvasható, míg a magyarok esetében 2,1-szeres, addig a szlovákoknál 3-szoros a növekedés, de még azoknál a cseheknél is, akik a költségvetési fegyelmükről híresek, 2,7-szeresére nőtt az államadósság nominális értéke 15 év leforgása alatt.
Különösen figyelemre méltó ugyanakkor Lengyelország esete: bár az ország gazdasága az elmúlt bő évtizedben dinamikusan bővült, és a régió meghatározó erejévé vált, az államadóssága így is több mint kétszeresére emelkedett. Azonban a leglátványosabb eladósodást a régiós országok között Románia produkálta. Keleti szomszédunknál míg 2010-ben 156 ezer lej volt az államadósság, 2025-ben már 1137 ezer lej. Azaz 15 év alatt a hétszeresére emelkedett a román államadósság névleges értéke.
Hogy a gazdasági fejlődés mellett a régió ilyen szinten adósodik el, az jelentősen árnyalja a képet, amit a régió felzárkózásáról ismerünk. A kedvező folyamatok mögött ugyanis nem csak a termelékenység javulása állhat, hanem a túlzott hitelfelvétel, ami hosszú távon megbosszúlhatja magát. Az egyre nagyobbra duzzadó kamatkiadások a jövőben egyre inkább behatárolják majd régiós gazdaságok fejlődését.
A GDP-arányos államadósságunk viszont csökkent, még a Covid után is
Sokkal többet árul el valójában egy ország eladósodottságáról, ha a gazdaság méretéhez, azaz a GDP-hez viszonyítjuk. Annál is inkább, mert az unió szabályrendszere, a Stabilitási és Növekedési Paktum is ezt veszi figyelembe. A szabály az, hogy az államadósság a GDP arányában nem haladhatja meg a 60 százalékot, vagy ha magasabb, akkor csökkenteni kell. Magyarország még ennél is szigorúbb szabályokat alkotott meg a stabilitási törvénnyel, amely 50 százalékos értéket ír elő. Igaz, ettől nagyon messze vagyunk.
Mindenesetre annak ellenére, hogy közel háromszorosára nőtt a magyar adósság forintban számolva, a gazdaság bővülése még ennél is nagyobb volt, a GDP-nk 15 év alatt 27,4 ezer milliárdról 87 ezer milliárdra nőtt, azaz kinőttük az adósságot. Ezt azonban nem minden ország mondhatja el magyaról:
a 27 tagú unióban mindössze 12 ország tudta csökkenteni az adósságát, közte Magyarország.
De ennél is van egy árulkodóbb adat. A tíz, többé-kevésbé hasonló gazdasági fejlettségű kelet-közép-európai országból mindössze három, Horvátország, Litvánia és Magyarország tudott faragni ilyen időtávon az adósságán. Például Csehország, vagy Szlovákia sem volt erre képes. Nálunk a 2010-es 80,2 százalékról 74,6 százalékra csökkent a bruttó államadósság, ami a legnagyobb adósságcsökkenés volt 15 év alatt a tíz régiós ország között.
A valóságban sokkal inkább az alapfolyamat, hogy a térségi országok egyre jobban eladósodnak. Lengyelországban idén elérheti a GDP 65 százalékát az adósságráta, Romániában, illetve Szlovákiában pedig a 63 százalékát. Feltűnő az is, hogy a 2020-es nagy költségvetési lazítás óta egyetlen visegrádi ország sem tudta csökkenteni az államadósságát, Magyarországot kivéve.
Magyarul biztosan nem igaz az az állítás, hogy az Orbán-kormány eladósította volna Magyarországot. És ez még akkor is így van, ha a covid alatti költségvetési lazítás hatására az előző évi 65 százalékról felugrott az adásságmutató 78 százalék fölé.
Csak összehasonlításképpen, 2002-ben még, amikor az első Orbán-kormány átadta a kormányrudat a szocialistáknak, a magyar államadósság a GDP 55,6 százalékán állt, 2010-ben, mint láttuk, már 80,2 százalékán.
Jóval kisebb ma a magyar háztartások eladósodottsága
Van azonban egy másik mutató, amely nem a központi kormányzat, hanem a magyar lakosság eladósodottságát mutatja. És itt sem épp azt lehet tapasztalni, hogy az Orbán-kormány belehajszolta volna az adósságba a magyarokat.
Az MNB tavalyi adatai alapján 2025 végén 16–18 ezer milliárd forint a magyar háztartások adósságállománya, ami a GDP 16-18 százalékának felel meg. 2010-ben még 40-45 százalék volt ez az arány, tehát kétszer-háromszor jobban el voltak adósodva a magyar háztartások a devizahiteleknek köszönhetően.
Éppen az előző kormány volt az, amely több százezer magyart menekített ki abból az adósságcsapdából, amelybe a 2000-es évek közepén hajszolták őket. A devizahitelezés réme olyan mély nyomot hagyott a lakosságban, hogy a számtalan otthonteremtési program ellenére is alacsonynak tekinthető a magyar háztartások eladósodottsági foka. Például Lengyelországban a GDP 23 százalékát teszi ki a GDP-arányos mutató, azaz régiós szinten is visszafogott hitelfelvételi kedv jellemzi a magyarokat.
Ezzel együtt tény, hogy a magyar adósságráta továbbra is a legmagasabb a régióban, amin még az elmúlt 15 év sem változtatott.
Ez tükröződik a hitelminősítők értékeléseiben is. A magyar szuverén államkötvények BBB és BBB– besorolás alatt vannak a nagy cégeknél, miközben a lengyelek és szlovákok esetében is A és A– osztályzatok vannak érvényben, tehát kedvezőbb feltételek mellett, azaz olcsóbban tudják finanszírozni magukat.
Az MNB legutolsó adatai is mutatják, hogy valóban vannak problémák adósságfronton, a 2026 első negyedévének végén a GDP 77,9 százalékán állt a hazai mutató, ami a Covid időszakát idézi és nem független az év eleji, brutális, 3800 milliárd forintos deficittől.
Könnyen beragadhat a mostani 74-75 százalékon az adósságunk
Keveset tudunk még az új kormány gazdaságpolitikai terveiről. Kármán András pénzügyminiszter nagy vonalakban sok mindenről beszélt a parlament bizottsági meghallgatásán, ám ahhoz, hogy pontosan tisztán lehessen látni, ismerni kellene a középtávú terveket is. Annyit persze tudunk, hogy az euróbevezetés feltételeit 2030-ig szeretné megteremteni, ami garantálja azt, hogy a következő években csökkenjen a költségvetési hiány és vele együtt az adósság. Persze az adósság leépüléséhez leginkább a növekedés felpörgetésére is szükség lenne. Mivel idén is még jó esetben 1,5 százalék körül bővülhet a GDP, ez azt is jelenti, hogy várhatóan beragad a 74-75 százalékos szinten az adósságráta. Korábban Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter csak 2027-től várta a kedvező fordulatot.
