Pénz kell a fejlesztésekhez
Tavaly óta öt helyet esett Magyarország a Világgazdasági Fórum által készített Turisztikai és Közlekedési Versenyképességi Index (TTCI) alapján felállított rangsorban. Hazánk az idén 133 országból a 38., az európai rangsorban a 25. helyen végzett. A globális lista első helyén – 2008-hoz hasonlóan – Svájc, Ausztria és Németország áll.
A Világgazdasági Fórum szakemberei többek között a kulturális és épített örökség, az idegenforgalmi és közlekedési infrastruktúra és a szabályozási, adózási környezet alapján rangsorolták az országokat. Míg Svájc elsősorban a kiváló infrastruktúrájának és turisztikai intézményeinek, addig Ausztria és Németország a gazdag kulturális örökségeknek és az üzleti utasoknak köszönheti rangos helyezését. Szingapúr a sorozatos fejlesztéseknek köszönhetően az idén hat helyet előreugorva bekerült a top 10-be.
A magyarországi helyzetkép korántsem ennyire biztató: a globális rangsorban szinte az öszszes vetélytársnak tekintett állam – köztük Csehország és Szlovénia – turizmusa versenyképesebb. Hazánk összesített helyezését olyan szempontok javították, mint a tisztavíz-ellátottság, a kórházi ágyak száma s a szakképzett munkaerő. Az adók mértéke és hatása szerint Magyarország az utolsók között kullog: csak Brazíliában terheli magasabb adó a turisztikai szektort a vizsgált országok közül. Magyarországon gyenge a repülőtéri infrastruktúra, és rossz minőségű az úthálózat – áll az elemzésben.
A magyar turizmus versenyképességének javítása a gazdasági recesszió elmélyülésével elkerülhetetlenné válik – figyelmeztetnek a szakemberek. Tavaly október óta drasztikusan, a becslések szerint mintegy 25-30 százalékkal csökkent a beutazók száma, a legtöbb szolgáltató ott fogja meg a kiadásokat, ahol tudja, s folyamatos akciókkal csalogatja a potenciális vendégeket. Elmaradnak a beruházások, kevesebb a szolgáltatás, amely éppen ront a turizmus versenyképességén. Ennek javításában nagy szerepe van az infrastruktúrának, az ország hírnevének, a nyugalomnak, a megfelelő, állam által finanszírozott és irányított turisztikai marketingnek, a városképnek. A szakemberek szerint turisztikai promócióra a jelenlegi 3-4 milliárd forint helyett ennek dupláját kellene költeni, különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben.
„A hazai szállodák s egyben a turizmus akkor lenne versenyképes, ha a gazdasági és szabályozási környezet megfelelő jövedelmezőséget biztosítana a hotelek és más szolgáltatók számára” – hangsúlyozza lapunknak Kovács István, a Magyar Szállodaszövetség főtitkára. Ha lenne miből fejleszteni, szélesíteni a kínálatot, javítani a szolgáltatások színvonalán, a turisták is szívesebben jönnének Magyarországra. S erre nem gyógyír az sem, ha a hotelek olcsóbbak: Prágában 15-20, Bécsben 30-35 százalékkal magasabbak az átlagos szállodaárak, mégis jobb a házak kihasználtsága. A kormány gazdaságélénkítő programja pedig csak rontana a helyzeten: a már eddig is magas áfát emelnék, s a belföldi turizmus mozgatórugójának tekintett üdülési csekket megadóztatnák – magyarázza a főtitkár.
Belföldi vendégekre pedig egyre nagyobb szükség van. Az elmúlt egy-két évben jelentősen átalakult Magyarország beutazóturizmusa: a tehetősebb német, olasz és amerikai vendégeket a gyengébb fizetőképességű román, szlovák turisták váltották fel, akik alacsonyabb kategóriás szállodákat keresnek, és kevesebbet költenek. Az olcsóbb vendégekkel együtt a felső kategóriás hotelek helyett egyre több alacsony költséggel működő, úgynevezett budget szálloda nyithat országszerte.
Érzik ezt a hazai éttermek is: az osztrák határ mentén egyre kevesebb a szomszédos országból érkező vendégek száma – osztotta meg lapunkkal tapasztalatait az egyik nyugat-dunántúli hálózatot üzemeltető cég ügyvezetője. Budapesten pedig több felső kategóriás étterem csökkenti ételei árát, vagy ad időszakos kedvezményt. A Gundelben például a meglévők mellé több olcsóbb ételt vettek fel az étlapra. TL
Franchise: orvosság a válságra?
A franchise-rendszerben működő szállodaláncok jó eséllyel képesek mérsékelni a nemzetközi turizmus visszaeséséből fellépő veszteségeket – írja legutóbbi számában az Economist gazdasági hetilap. Nem úgy a szállodák tulajdonosai. Hasonlóan a gyorsétteremláncokhoz, a tulajdonos és a szállodát fenntartó menedzsment szétválik: az utóbbi a profittól függő díj fizetése ellenében használhatja a nevet és a szálloda egyéb infrastruktúráját. A mostani válság elsősorban a szállodatulajdonosokat, valamint a fenntartó menedzsmentet érinti, míg a márkanevet birtokló nemzetközi láncot kevésbé. Az InterContinentalnak például mindössze 16 szállodája van saját kezelésében a nevét viselő 4186 egységből. E hálózat egy szobára jutó bevétele (RevPAR) 6,5 százalékkal esett a tavalyi utolsó negyedévben, ez megegyezik a versenytárs láncok hasonló számaival. A szobára jutó bevétel egyszázalékos esése ötszázalékos profitcsökkenést okoz a szálloda tulajdonosának, emiatt várhatóan sok szállodás tűnhet el a közeljövőben. A láncot birtokló cég viszont továbbra is számíthat a franchise-díjakra. GT
