Három kérdés az EGIS vezéréhez

Mi a véleménye az Országgyűlés minapi, a kutatás-fejlesztést preferáló döntéséről?

Nagyon örülök annak, hogy a kormány nem csak szavakban, hanem tettekben is kifejezi: kiemelten kezeli a gyógyszeripart és fontosnak tartja, hogy az országnak a jövőben is versenyképes legyen ez az ágazat. E szándék egyik megnyilvánulása, hogy a parlament hétfőn elfogadta azt a módosító javaslatot, amely 2010-től a jelenlegi 20-ról 100 százalékra emeli az iparágat sújtó különadókból leírható k+f költségeket.

Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy ismét húzóágazat legyen a gyógyszeripar?

A nehéz gazdasági körülmények ellenére ma is ez az egyik legmegbízhatóbb húzóágazata az országnak. Hogy ez a jövőben is így legyen, mint mindenkinek, nekünk is elsősorban kiszámítható, stabil gazdasági és üzleti környezetre, a versenyképesség növelését támogató – de legalább is nem gátló – szabályozórendszerre van szükségünk. Gyógyszeripari sajátosság, hogy termékeink piaci sorsa nagymértékben függ a tb-támogatási rendszertől. Ha elindítunk egy fejlesztést, az évtizedekre meghatározza a cég működésének irányát. Ezt figyelembe kell vennie a döntéshozóknak, és együtt kell kialakítanunk a mindkét fél számára elfogadható, transzparens szabályozó- és támogatási rendszert. Hívhatjuk ezt stratégiai gondolkodásnak, iparpolitikának, a lényeg az, hogy az elsősorban exportra termelő hazai gyógyszeripar ne veszítse el magyarországi bázisát.

Hogyan lehetne itthon tartani a gazdasági növekedést elősegítő magyar kutatókat?

Pontosan úgy, ahogy a sikeres vállalatokat: kiszámítható feltételeket és perspektívát kell teremteni a számukra. E két feltétel nélkül ugyanis nincs innováció, se vállalati, se kutatói szinten. Ha az országnak valóban fontos az innováció, akkor itt és most kell tenni annak érdekében, hogy a kutatási kapacitások itt maradhassanak, és további sikereket érhessenek el mindannyiunk közös hasznára.