Gurul, sétál, kígyózik – a NASA új rovere olyan helyekre is eljuthat, amiről eddig csak álmodni mertek a kutatók
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA NASA új prototípusa olyan terepeken is boldogulhat, amelyek eddig komoly kihívást jelentettek a bolygójárók számára. Az ERNEST nevű kísérleti roveren végzett tesztek igen ígéretesek, és a kutatók várakozásai szerint a fejlesztéseknek köszönhetően a hold- és marsküldetéseken bevetett eszközök a jövőben nagyobb önállósággal és fejlettebb mozgásképességekkel rendelkezhetnek – hívta fel figyelmet a Techxplore.
Az újgenerációs roverekkel megkezdődhetnek a "valódi kirándulások"
A dél-kaliforniai Colorado-sivatagban végzett legutóbbi teszteken az ERNEST mintegy 26 kilométert volt képes megtenni úgy, hogy a mérnököknek alig kellett beavatkozniuk. A NASA Jet Propulsion Laboratoryjában (JPL) fejlesztett, 1,2 méter hosszú járművet kifejezetten szélsőséges terepviszonyokra tervezték.
A rover egyik legfontosabb újítása az aktív felfüggesztési rendszer, ugyanis mindegyik hálós kereke külön mozgatható, így a jármű képes átlépni olyan akadályokat, amelyek a Curiosity vagy a Perseverance marsjárókat megállítanák. A szerkezet a súlyelosztást is folyamatosan szabályozza, és többféle mozgásmódra képes. A hagyományos gurulás mellett kerekeken „sétálhat”, kígyószerű mozgással haladhat előre, valamint oldalirányban is közlekedhet.
Issa Nesnas, a JPL vezető technológusa szerint a tesztek célja, hogy egyszerre fejlesszék tovább a mobilitást biztosító hardvert és az autonóm vezérlőszoftvert, mivel a jövőbeli holdmissziók során a járműveknek hosszú távolságokat kell majd megtenniük nehezen járható felszíneken változó fényviszonyok között.
A kutatók elképzelése szerint az ERNEST-tesztek tapasztalatai alapján egy kétszer nagyobb holdjáró is megépíthető. A legutóbbi tesztsorozat során a rover óránként egy kilométeres sebességet ért el, ami jelentős előrelépést jelent a jelenlegi marsjárókhoz képest.
James Keane bolygókutató szerint egy ilyen jármű lehetővé teheti, hogy a kutatók valódi „kirándulásokat” hajtsanak végre a Holdon vagy akár a Marson.
Az ERNEST fejlesztése eredetileg a NASA évtizedek óta alkalmazott, billenővázas felfüggesztésének továbbgondolásával indult. A mérnökök két kisebb prototípus segítségével 11 különböző kialakítást vizsgáltak, majd holdporhoz hasonló anyaggal feltöltött tesztpályákon hónapokon át elemezték a viselkedésüket.
Fontos szerepet szánnak ERNEST-nek a jövő távoli bolygókutató küldetéseiben
A végleges konstrukció 2024 őszére készült el, ám a hardver önmagában még nem jelentett teljes megoldást. A fejlesztők mesterséges intelligenciára épülő megerősítéses tanulást alkalmaztak, hogy a rover saját tapasztalatai alapján sajátítsa el a megfelelő manővereket. Ennek érdekében a JPL nagy pontosságú szimulációs környezetet hozott létre, amelyben a mérnökök egyszerre több ezer órányi virtuális tesztet futtathattak le egyetlen hétvége alatt.
A hosszú képzési folyamat után az ERNEST-et
- homokbuckákkal,
- törmelékkupacokkal,
- lépcsőkkel és
- meredek lejtőkkel
kialakított akadálypályán is kipróbálták. A rover önállóan találta meg a megfelelő útvonalakat, és több tesztet sikeresen teljesített. A következő fejlesztési szakaszban a rendszer már maga döntheti el, mikor érdemes az aktív felfüggesztést használni, és hogyan kerülje el a veszélyes akadályokat. A kutatók szerint ezek a képességek fontos szerepet kaphatnak a Hold egyenetlen felszínének feltérképezésében, valamint a jövő távoli bolygókutató küldetéseiben egyaránt.
