Veszélyes fordulat jöhet: tömeges gyárbezárásoktól tartanak Európában – visszafele sült el a klímavédelem
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságEgyre erősebb kritikák érik az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerét, amelyet sokan az európai ipar versenyképességének egyik legnagyobb akadályának tartanak. Az acélipar szerint a jelenlegi szabályozás akár milliós nagyságrendű munkahelyvesztést és jelentős ipari visszaesést is okozhat.
Komoly vita bontakozik ki az Európai Unió egyik legfontosabb klímavédelmi eszköze, az úgynevezett kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) körül. A rendszer lényege, hogy az üvegházhatású gázokat kibocsátó vállalatoknak fizetniük kell a szén-dioxid-kibocsátásuk után, ezzel ösztönözve a tisztább technológiákra való átállást.
A rendszer bevezetésekor Brüsszel célja az volt, hogy Európa a világ élére álljon a zöld átmenetben, miközben új technológiák és versenyképes, alacsony kibocsátású energiatermelés alakul ki.
Bizonyos területeken valóban látványos eredmények születtek. Az EU-tagállamok erőműveinek és hőtermelő létesítményeinek kibocsátása 2005 és 2023 között közel 49 százalékkal csökkent.
Az energiaintenzív iparágakban azonban jóval kedvezőtlenebb a kép. Az európai acélipar szerint a szükséges feltételek még nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a vállalatok gazdaságosan hajtsák végre a zöld átállást. A versenyképes árú villamos energia, az olcsó zöldhidrogén, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését támogató állami ösztönzők, valamint a karbonmegkötési technológiák még nem érhetők el olyan mértékben, amely lehetővé tenné a tömeges beruházásokat.
Baj van a szélenergiával? Kivonul belőle a világ egyik legnagyobb energiacége, ennyit a zöldáramról – a fosszilis üzletágra tesz fel mindent
A Shell tengeri szélerőműparkok értékesítését készíti elő. A tervezett eladás újabb jele annak, hogy a brit olajóriás fokozatosan leépíti korábbi megújulóenergia-termelési ambícióit. A Shell vezérigazgató-váltása óta a részvényesi hozamokra és a magasabban jövedelmező fosszilisenergia-üzletágra helyezi a hangsúlyt.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy Európa gyakorlatilag egyedül alkalmaz ilyen jelentős karbonköltségeket. Miközben az európai vállalatoknak egyre többet kell fizetniük a kibocsátásaik után, az energiaárak is jóval magasabbak, mint számos versenytárs régióban, például az Egyesült Államokban vagy Ázsiában.
Európa belerokkanhat a klímavédelembe
Az ArcelorMittal számításai szerint a következő években jelentősen nőhetnek a terhek. Ha megszűnnek az ingyenes kibocsátási kvóták, és a szén-dioxid ára eléri a tonnánkénti 150 eurót, akkor az EU-ban előállított acél költsége a 2030-as évek elejére mintegy 50 százalékkal emelkedhet pusztán az ETS miatt.
Ez nemcsak az acélgyártókat érintené. Az autóipar, a gépgyártás, az építőipar és számos más ágazat is magasabb költségekkel szembesülne, ami végül a teljes európai gyártási láncon végighullámozhat. Az iparág képviselői attól tartanak, hogy a termelés egy része olyan országokba vándorolhat, ahol nem terhelik hasonló karbonköltségek a vállalatokat.
A becslések szerint a jelenlegi rendszer változatlan fenntartása akár 30–40 százalékos visszaesést is okozhat az európai feldolgozóipar teljesítményében.
Ez közvetve és közvetlenül akár ötmillió munkahelyet is érinthetne a kontinensen.
Az ipar ezért azt sürgeti, hogy az EU ideiglenesen fagyassza be az ETS jelenlegi szintjét addig, amíg rendelkezésre nem állnak a gazdaságosan működő zöld technológiák, és meg nem oldódnak az importtal és exporttal kapcsolatos versenyképességi problémák.
A vita így már nem pusztán a klímavédelemről szól. A kérdés az, hogy Európa képes-e úgy csökkenteni a kibocsátását, hogy közben megőrizze ipari erejét, munkahelyeit és gazdasági versenyképességét.
Lengyelország után az EU klímavezére is nekiment Brüsszel politikájának: a blokk szabályai nem működnek – „Őrület, amit csinálunk”
A globális felmelegedés elleni harc szükségességét senki sem vitatja, de a megoldásokról egyre nagyobb a nézeteltérés. Brüsszelben már nyíltan beszélnek a rendszer hibáiról.
