Ki adja össze a pénzt?

„Várhatóan a jövő hét második felében tiltakozunk írásban a Magyar Energia Hivatalnál, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Energiaminisztériumnál (KHEM) az E.On Földgáz Zrt.-nél és a Tigáz Zrt.-nél a korábbi gázárképzés sajátosságai miatt keletkezett 66 milliárd forint visszafizettetésének módja miatt” – mondta a Világgazdaságnak az erre vonatkozó rendelet módosíttatására július 1-jén létrejött Gázár Érdekegyeztető Országos Fórum (GEOF) ügyvivője. Tóth Tibor szerint a szervezet főleg azt kifogásolja, hogy a pénzt nem kizárólag azoknak kell összeadniuk a gázárakban, akik a szabályozás révén a piacinál alacsonyabb áron jutottak gázhoz, hanem azoknak is, akikre e szabályozás már nem vonatkozott, mert nem a közüzemből, hanem a szabadpiacon vásároltak. A „66 milliárdos rendelet” persze figyelembe veszi e különbséget, de nem kellő mértékben: csak a 2005. július 1-je előtt piacra lépett gázfelhasználókat mentesítette a visszafizetési kötelezettség alól. (Közülük a legjelentősebb tételt a Nitrogénművek Zrt. vásárolta 2005 előtt is a közüzemen kívülről.)

A 66 milliárd forintnak egy rendszerhasználatidíj-szerű árösszetevőn keresztül kell megtérülnie. A GEOF közleménye szerint ebből az ipari fogyasztóktól mintegy 10 milliárd forintot szedne be az állam, a 2005 után szabadpiacra lépett kisebb vagy nem ipari fogyasztóktól pedig további 20 milliárdot. Vagyis a 66 milliárd közel felét mások helyett térítenék meg. Ez súlyos versenysemlegességi kérdést vet fel. „Már magával a 66 milliárddal is gondunk van. Nem láttunk semmiféle levezetést, hogyan jött ki az összeg” – mondta lapunknak Tóth Tibor. „A tevékenységünk transzparens, az energiahivatal ugyanúgy látja a beszerzési árainkat, mint a nagykereskedőit, s természetesen azt is tudja, milyen áron jutunk a vásárláshoz dollárhoz” – reagált a felvetésre Kutas István, az E.On kommunikációs vezetője. Hangsúlyozta: cégének most a pénzügyi stabilitás, vagyis az a fontos, lesz-e pénze az ország számára a télre gázt venni.

„A rendelet által sújtott vállalatok külföldi versenyképessége romlik azon riválisaikkal szemben, amelyeknek nincs ilyen pluszfizetnivalója. Így azután vagy a termékeik eladása kerül veszélybe, vagy raktárra termelnek, ez viszont válság idején öngyilkosság” – magyarázta Tóth Tibor. A GEOF bízik abban, hogy konstruktív és intenzív párbeszéd alakul ki a kormánnyal a témában, s az ügyben a legmegfelelőbb eszköz kereséséről tájékoztatta lapunkat a KHEM is. VG