Változó szelek a piacon
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
Magyarország számára ez azonban több, mint erkölcsi kötelesség: az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal jogi kötelességünk lett az uniós előírásoknak való megfelelés. Az EU 2007-ben fogadta el azt a célkitűzést, amely szerint 2020-ra uniós szinten az összes energiafelhasználáson belül a megújulók részarányát 20 százalékra kell emelni. A tagországi célszámokat tekintve Magyarországnak 2020-ra is „csak” 13 százalékot kell teljesítenie, de ez sem ígérkezik egyszerűnek: a 2005-ös 4,3 százalékot meg kell triplázni a következő évtized végére.
Az egyik leggazdaságosabb (lásd mellékelt ábra) és emiatt európai szinten is egyik legvonzóbbnak tekintett megújuló energiaforrás a szélenergia. Magyarország azonban egyelőre nem jeleskedik ennek hasznosításában: 2008-ban a teljes villamosenergia-fogyasztás mintegy 0,5 százalékát, a teljes energiafelhasználásnak pedig alig mérhető töredékét, mindössze 0,1 százalékát adták szélerőművek. Ennek változnia kell középtávon, bátran kijelenthetjük, hogy a szélenergia hasznosítása nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen a Magyarország számára előírt 13 százalékos célkitűzés teljesítése.
A tendencia kedvező: hazánkban egyre-másra épülnek szélerőművek, elsősorban a nyugati megyékben. Ugyanakkor a Magyar Energia Hivatal (MEH) a hazai villamosenergia-rendszer biztonságos üzemeltetéséért felelős Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir) szakvéleményére alapozva szigorúan korlátozta a magyar villamosenergia-hálózatra csatlakoztatható szélerőművek beépített teljesítményének felső határát. Ez a határ 2009 augusztusáig 330 megawatt volt (ebből 2009 májusáig mintegy 177 megawatt állt üzembe). A korlátozás indoka az, hogy a szélsebességtől függően hektikusan termelő szélerőművek komoly rendszer-stabilitási, üzembiztonsági problémát okoznak.
2008 októberében az addigi tapasztalatok alapján a Mavir tanulmányt készített a szélerőművi kapacitásbővítés lehetőségeiről és feltételeiről. E szerint bizonyos feltételek mellett 410 megawattal emelhető a szélerőművi kapacitáskorlát. A MEH 2009. augusztus 28-án ezen tanulmány figyelembevételével új pályázatot írt ki 410 megawatt szélerőművi kapacitás létesítésére, amely a várakozások szerint még mindig nem lesz elegendő a meglévő befektetői igények teljes kielégítésére.
Ugyanakkor ez az összesen 740 megawatt szélerőművi kapacitás sem lesz elég, hogy érdemben elősegítse a 2020-as célok elérését. Átlagosan 20 százalékos kihasználtsággal számolva (a hazai szélerőművek esetében ezt szokás hüvelykujjszámként alkalmazni) a 740 megawattos magyar szélerőmű-állomány mintegy 1300 gigawattóra villamos energiát tudna termelni, ez a 2020-ra várt bruttó hazai villamosenergia-fogyasztás kevesebb mint három százaléka, a teljes energiafelhasználás tekintetében is várhatóan bőven egy százalék alatt marad. Ez kérdésessé teszi, hogy Magyarország el tudja-e érni az összes energiafelhasználásra vetített 13 százalékos célt. A célkitűzések teljesítéséhez a 740 megawatt kapacitáskorlát további növelésére lenne szükség, ugyanakkor ennek nem szabad veszélyeztetnie a rendszerstabilitást és az ellátásbiztonságot.
Sajnos Magyarországon kevés olyan erőmű van, amely gyorsan, rugalmasan tudja változtatni a termelését, és ezáltal alkalmas a szélerőművek gyorsan változó termelésének kiszabályozására. A szabályozási tartalék rendelkezésre állásának szempontjából a tározós vízerőművek lennének ideálisak, amelyek akár másodpercek alatt jelentősen képesek növelni vagy csökkenteni a termelésüket. A szivattyús-tározós erőművek mindemellett villamosenergia-termelésből fogyasztásra is át tudnak állni, ezáltal segítve a rendszerirányítást a hirtelen megnövekedett termelés kiszabályozása során.
Nyugat-Európa nemcsak Magyarországhoz viszonyítva, hanem világszinten is élen jár a szélenergia hasznosításában, ezért itt több ország is jó példával szolgálhat a nemzetközi gyakorlat tanulmányozóinak a szélerőművekhez telepített szivatytyús-tározós erőművek témájában. Beépített szélerőmű-kapacitásban Németország világelső (az USA-val holtversenyben) 23,7 gigawattos kapacitásával, amely mellett a rendszer-szabályozási problémák elkerülése érdekében majd 10 gigawattos szivattyús-tározós és tározós erőmű áll a rendszerirányító rendelkezésére. A szél nyújtotta energia „befogásának” másik európai éllovasa Spanyolország, ahol a szélkerekek száma már néhány éve évi 100 százalék feletti ütemben nő. Spanyolország a 13,2 gigawattos szélerőművi kapacitását körülbelül 5,5 gigawatt teljesítményű szivattyús-tározós erőművek használatával tudja sikeresen beépíteni a rendszerbe. Franciaországban és Olaszországban szintén komoly vízerőművi kapacitások állnak rendelkezésre, míg Dániában (ahol Európában a legmagasabb a beépített szélerőművi kapacitás/fő mutató) az esetleges többletenergia Németországba vagy Norvégiába történő exportjával tartják egyensúlyban elektromos hálózatukat, ugyanis ezen országok elég nagy vízenergia-kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy a dániai szélerőművi termelést is kiegyenlítsék.
Nyugat-Európa vizsgált országaiban a rendszerirányítást jelentős, a beépített szélerőművi kapacitások legalább 40 százalékát kitevő tározós vízerőművi kapacitások segítik. Magyarországon jelenleg nincs tározós vízerőmű, ezért nemcsak a 740 megawattos korlát feloldása, hanem a 740 megawatt szélerőművi kapacitás melletti rendszerirányítás is komoly kihívást jelent majd a Mavirnak. Egyelőre csak tervek vannak szivattyús-tározós vízerőmű létesítésére, ám az ellátásbiztonsági érvek, valamint a szélenergia elterjedésének elősegítése egyaránt a szivattyús-tározós vízerőmű megvalósítása mellett szólnak.
Mindemellett az említett Mavir-tanulmány több olyan tényezőt sorol fel, amely a jelenlegi erőműstruktúra változatlanul maradása mellett (tehát szivatytyús-tározós erőmű létesítése nélkül) is enyhíti a rendszerszabályozási problémákat. Ezek mindenekelőtt az alábbiak:
– lehetővé kell tenni a szélerőműves termelés Mavir általi szabályozhatóságát (a szélerőmű kikapcsolását);
– a szélerőművek területileg diverzifikáltabb telepítésének támogatása;
– szabályozási változások a rendszerszintű szolgáltatásoknál, amelyek bővítik a Mavir szabályozási tartalékait;
– központi fogyasztó oldali befolyásolás.
A fent hivatkozott tanulmány szerint szükséges a rendszerterhelés- és a széltermelésbecslő alkalmazások pontosságának javítása is, a nemzetközi tapasztalatok széles körű felhasználásával. Ha pontosabb az időjárás-előrejelzés, akkor a rendszerirányító pontosabban meg tudja becsülni a szélerőművek termelését, így ugyanannyi szélerőművi kapacitás kisebb rendszer-szabályozási problémát jelent – vagy megfordítva, változatlan üzembiztonság mellett több szélerőművi kapacitás létesíthető.
A szerzők: Brázai Miklós menedzser, KPMG energetikai és közüzemi tanácsadás; Lengyel András szenior tanácsadó, KPMG energetikai és közüzemi tanácsadás
Előrejelzés Amerikából
Csehországban a KPMG energetikai szakemberei, valamint meteorológusok és statisztikusok közreműködésével olyan rendszert vezettek be, amely az USA Környezeti Előrejelző Nemzeti Központjának prognózisaiból és statisztikai adataiból jelzi előre az időjárási tényezőket, szabadon kiválasztott földrajzi pontokra.A módszer – tekintve, hogy egy világszinten használt időjárási modellen alapul – kedvező áron nyújt rendkívül pontos előrejelzést, ami egyaránt hasznos lehet minden érintett számára. A pontosabb előrejelzések növekvő üzembiztonságot eredményeznek, illetve hozzájárulnak a megújuló energiaforrások felhasználásával kapcsolatos uniós célkitűzések teljesíthetőségéhez, ezáltal a fenntartható fejlődéshez.
A módszer – tekintve, hogy egy világszinten használt időjárási modellen alapul – kedvező áron nyújt rendkívül pontos előrejelzést, ami egyaránt hasznos lehet minden érintett számára. A pontosabb előrejelzések növekvő üzembiztonságot eredményeznek, illetve hozzájárulnak a megújuló energiaforrások felhasználásával kapcsolatos uniós célkitűzések teljesíthetőségéhez, ezáltal a fenntartható fejlődéshez.-->
