A nyirokkeringés zavarai

Becslések szerint Magyarországon hozzávetőlegesen egymillió nőnek vannak nyiroködémára visszavezethető panaszai. Ha ehhez hozzáadjuk a nyiroködéma kistestvérét jelentő narancsbőrbetegséget, vagy a szintén a nyiroködéma egyik fajtáját képező, fiatal nőkön látható lovaglónadrágszerű zsírlerakódást és vizenyőt, a zsírödémát, akkor ez a szám lényegesen magasabb lehet. Visszérbetegségben, máskor műtét után (nőknél mell, férfiaknál prosztata) találkozunk gyorsan kialakuló limfödémával. Sokszor a súlyfelesleg hajlamosít rá, vagy valamilyen belgyógyászati betegséghez társul. A legtöbb esetben azonban egy bizonyos életkorban az erre hajlamos betegeknél a kis nyirokerek elzáródása, fokozatosan romló teljesítménye vezet a tünetek megjelenéséhez.

Arról, hogy melyik szervünk hol helyezkedik el és mi a feladata, viszonylag pontos ismereteink vannak. A nyirokrendszerről azonban nem túlzás azt állítani, hogy kifejezetten keveset tud róla az átlagember. Tény azonban, hogy a lábszáron, a combon vagy a karon lévő ödémáért (vizenyő) nagyon gyakran a nyirokkeringés zavara felelős. A nyirokkeringés a vérkeringéshez hasonlóan a nyirokereken történik. Feladata, hogy a sejtek közötti terekben felhalmozódott anyagokat, sejttörmelékeket a szövetekből elszállítsa. Ezek a kis erek sűrűn behálózzák a végtagokat és a törzset, és a nap 24 órájában végzik takarító feladatukat, sok-sok liternyi folyadéktól tehermentesítve a lábat vagy a kart.

A nyirokerek nyirokcsomókba futnak össze, amelyek szűrőfunkciót töltenek be. Érthető tehát, hogy a nyirokerek sérülésének, megbetegedésének következménye a végtag vagy a törzs bőrén látható és tapintható vizenyő megjelenése. A bőr ilyenkor feszessé válik, fénylik és fájdalmas, a sérülésekkel szemben sokkal kevésbé ellenálló. Sokszor jól ismert oka van a végtagvizenyőnek. Ki ne látott volna mellműtött betegen hurkaszerűen felduzzadt kart, vagy idősebb hölgyek mindkét lábszárán-combján szemet szúró, igen jelentős duzzanatot. A nyirokkeringés zavara elsősorban a nőket érinti. A nyiroködéma esetében – ellentétben más vizenyőkkel, például a szívbetegséghez társuló ödémával – a gyógyszeres terápia nem célravezető, sőt nem is igazán helyes. Sokkal hatásosabb a limfödéma mechanikus lecsapolása, a vizenyő elvezetése. Ez gyógytornász végzettségű limfödéma-terapeuta irányításával történik. A kezelés általában nyolc-tíz alkalomból áll, és minden alkalommal kézi nyirokmasszázzsal kezdődik, amely megnyitja az elzáródott nyirokcsatornácskákat. Ezután a gépi kezelés következik. Ez egy különleges nadrág segítségével történik, amelybe számtalan, a vérnyomásmérő mandzsettájához hasonló mandzsettát építettek be. Egy számítógép-vezérelt gép úgy fújja fel sorban a mandzsettákat, hogy a pangó folyadék a nyirokereken át elhagyja a végtagot és a vénás keringés felé távozzon. Végeredményben az elvezetett vizenyő a vizelettel távozik. Egy kezelés négy-öt liter folyadéktól szabadíthatja meg a beteget, ez sokszor hat-hét centiméteres végtagkarcsúsodását eredményez. Sajnos Magyarországon sok helyen megoldatlan a kezelés. A kórházak a legtöbb helyen nincsenek felkészülve a betegek fogadására, annak ellenére, hogy a lakosság tizedét érintő, sokszor a mindennapi életet megkeserítő tünetegyüttesről van szó.