A kórházak a túlélésért

Az egészségügyi szolgáltatók a túlélésért küzdenek, tartozásaik miatt kiélezett a helyzetük a beszállítókkal. A múlt év harmadik negyedéhez képest az idei hasonló időszakban 10 milliárd forinttal kevesebbet kaptak az OEP-től, ennek következtében 35 intézménynél 100–650 millió, 37 intézménynél pedig 30–100 millió forintos volt a bevételkiesés. Ráadásul az ágazatot súlyosan érintette az infláció. Mindezek hatására a kórházi adósságállomány 60 milliárd forintot meghaladó összeget tesz ki.
Ezért is kezdeményezték az ágazat szakmai szervezetei a tárgyalásokat a kormánnyal. Ugyanis a megnyilvánulásokból úgy tűnt, a kormány szerint nem is olyan nagy a baj. Sőt, elhangzottak olyan kijelentések is, hogy az adósság mögött az intézmények túlpörgetett teljesítménye áll, s az is, hogy ha baj van, ott van az önkormányzatok fenntartói felelőssége. Így indokolatlanok a többletforrásigények, annál is inkább, mert változatlanul pazarló a rendszer.

A kormánnyal kötött megállapodást lehet bírálni, ám az intézmények többsége azzal egyetértett. Annál inkább, mert tetemes adósságot cipelnek. A többletpénz tűzoltás. Októberben 4,5 milliárd forintot utalt át az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az intézményeknek. Decemberben további 6 milliárdra számíthatnak, jó lenne, ha azt a hónap elején eljuttatnák hozzájuk.
A kórházszövetség azonban hangsúlyozta: nem megfelelő a gyógyítás finanszírozása, az OEP-től kapott pénz nem fedezi annak valós költségeit. Gond az is, hogy az új gyógyító eljárások befogadását nem előzik meg azok működését garantáló elemzések. Az sem tagadható, hogy jelentős forráskivonás történt a rendszerből, nincs inflációkövetés, hiányzik az emberi erőforrás, annak nem a szükségletek szerinti a megoszlása, és helyenként valóban pazarló a rendszer.
Az egészségügyben meglévő orvoshiánnyal nem lehet vitatkozni. A Magyar Kórházszövetség korábbi felmérése során az derült ki, 1500-2000 szakorvos hiányzik a fekvőbeteg-intézményekből, s nagyok a területi különbségek. Ugyan a kormányzat megpróbálta a mobilitás programmal segíteni az orvosok mozgását, sikertelenül. Ebben közrejátszhat a hazai röghözkötöttség. Súlyosbítja a helyzetet az idősödő orvoskar, s az, hogy a fiatal rezidensek mintegy hatvan százaléka a külföldi munkavállaláson gondolkodik. Ez derült ki a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Intézetének közelmúltban végzett felméréséből.
Ennek következményei negatívan befolyásolják az ellátást, nő a betegek elégedetlensége, ám azt nem lehet a kórházakra és rendelőkre hárítani.
A gondok egyik forrása a teljesítményvolumen-korlát (tvk) bevezetésében keresendő, amely 2004 májusára vezethető vissza. Akkor az előző évi teljesítmények 98 százalékát teljes áron térítette meg a biztosító, a túllépés után csak csökkenő mértékű díjat utalt át. Ám 2006. július 1-jétől megszűnt a tvk-t túllépő teljesítmények elszámolhatósága, s 95 százalékra csökkent a 100 százalékos alapdíjon finanszírozott ellátás. Majd 2007 áprilisában jelentős kórházi kapacitáscsökkentésre került sor, az ágyszám 80 ezerről 71 ezerre apadt, azon belül az aktív betegeket ellátó 60 ezer ágyat 44 ezerre apasztották. A gyógyítási alapdíj maradt a 2006 áprilisában megállapított 146 ezer forint. Pedig az inflációs hatások miatt szükséges és igazolható, reálértéket követő alapdíjnak tavaly 167 ezer forintot meghaladó mértékűnek kellett volna lennie. Ilyen körülmények előzték meg a szakmai szervezetek és a kormány szeptemberben kezdett tárgyalásait. A Magyar Kórházszövetség 25,5 milliárd forintot igényelt 2009 utolsó negyedéve veszteségeinek kompenzálására.
Az elnök kijelentette: a kórházszövetség híve a megalapozott szerkezetátalakításnak, ám soha nem támogatta a megalapozatlan, „érzésen” alapuló kórházbezárásokat, a szükségletekhez igazodó átalakítást sürgeti. Ezt azonban meg kell előznie a működési, kihasználtsági mutatók, hatástanulmányok elkészítésének.
Égető szükség van a fekvőbeteg-intézetek (kapacitás, területi ellátási kötelezettség, egynapos ellátás, járóbetegek szintjén történő) átalakulásának gyorsítására, a betegutak egyértelmű meghatározására, a közpénzből finanszírozható ellátások tételes áttekintésére. Elkerülhetetlen a tulajdonos és a menedzsment felelősségének meghatározása is – jelentette ki az elnök.
A Magyar Kórházszövetség három kérdésre szeretne választ kapni - mondta. Ezek: működtethető-e az egészségügy, ha a struktúra és kapacitás változatlan. Működtethető-e akkor, ha a kötelező szolgáltatási csomag változatlan, s változatlan maradhat-e ilyen körülmények között az ellátás minősége. Ám eddig sem a politikusoktól, sem a kormánytól nem kaptak választ.

- A 6,5 milliárd forint járulékmegtakarítás és keresetkiegészítés szaldója

- 3 milliárd forint többletkiadás az áfaemelés miatt

- 15 milliárd forint a 2008. évi kötelező béremelés áthúzódó hatása

- 5 milliárd a 4 százalékkal (!) számolt infláció hatása

- A 6,5 milliárd forint járulékmegtakarítás és keresetkiegészítés szaldója

- 3 milliárd forint többletkiadás az áfaemelés miatt

- 15 milliárd forint a 2008. évi kötelező béremelés áthúzódó hatása

- 5 milliárd a 4 százalékkal (!) számolt infláció hatása Vélemény Kincses Gyula. Az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet főigazgatója. „Jelentősen növelheti az egészségügyi ágazat pénzét a gyógyturizmus. 2006-ban az egészségturizmus világpiacát szakértők (McKinsey and Co.) 60 milliárd dollárra becsülték, 2012-re ez 100 milliárd dollárra növekedhet. Az egészségügyi szolgáltatásokon alapuló turizmus bevétele 2007-ben 35–55 milliárd forintot tett ki. Ma még elsősorban a magánszolgáltatók nyújtják a legtöbb ellátást, de komoly szerepe lehet a közszférának is.”

Szokodi Csaba. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara Egészségügyi Bizottságának elnöke. „Az egyik leginnovatívabb nemzetgazdasági ágazat az egészségipar, amely a bruttó nemzeti jövedelemhez 2007-ben 6,3 százalékkal járult hozzá. Az általa befizetett adók és járulékok összege 430 milliárd forint volt. Számos nagyvállalat komoly társadalmi szerepet vállal a lakosság egészségének megóvása érdekében, amellett, hogy üzleti célja a nyereséges gazdálkodás. Ám ez a kettősség nincs ellentmondásban egymással.”

Nagy Ákos. A Pécsi Orvostudományi Egyetem tanára. „A magán egészségügyi szolgáltatók javarészt fogorvosok. Az a tendencia figyelhető meg, hogy a külföldi páciensek egyre inkább azt várják el, hogy otthonukban lássák el őket, így fogorvosi teamek utaznak például Írországba, Angliába, és omnibuszos ellátást nyújtanak a pácienseiknek. Emellett már nőtt a hazai repülőterekhez közeli ellátás is, amit figyelembe kell venni a jövőben.”

Szilvási István. A Semmelweis Egyetem Nukleáris Medicina Tanszék docense. „Talán végre megvan a konszenzus az egészségügyről, ami a betegek és a gyógyítók közös érdeke. De érdeke lehet ez a kormányzatnak is. Ám nagyon fontos lenne, ha a szakmai megegyezéseket figyelembe venné a politika, s az ágazat átalakításának programja nem torpanna meg az egyes politikai kurzusok hatalomra kerülésekor. Azt is föl kell vállalnia a politikának, hogy elfogadtassa a betegekkel: mi jár a tb-járulék fejében, s miért kell önrészt fizetni.” -->