Tűrik a válságot a megújulók

A gazdasági válság hatásai alól a krízis bekövetkeztéig kiemelkedően stabil energiaszektor sem tudta kivonni magát. Bevételei jelentősen estek a GDP-vel erősen korreláló villamos energia iránti kereslet csökkenése és az eladási árak zuhanása miatt. Még komolyabb következménye volt a finanszírozási nehézségek miatti beruházás-visszaesésnek.

A terület finanszírozását tovább nehezítette, hogy esett a hosszú megtérülési idejű, viszonylag szerény hozamú befektetések iránti kereslet. A régió fizetőeszközeinek a leértékelődése, illetve az ehhez kapcsolódó jelentős árfolyamkockázat sem használt. A gazdasági válság előtt az energetikai – így a megújuló energiába való – beruházások is akár 10-15 százalékos sajáttőke-arány, 0,8-2 százalékos kamatfelár és 15-20 éves futamidő mellett is forráshoz juthattak. A válság idején az elvárt saját rész 30-40, a kamatfelár 3,8-5 százalékra nőtt, a futamidő pedig ritkán hosszabb tíz évnél.

A kelet-közép-európai megújuló alapú áramtermelés aránya a vízerőművek nélkül meghaladja a 6, azokkal együtt eléri a 21 százalékot. Ha ugyanezt a villamos energiát fosszilis és nukleáris energia kombinációjával termelnék, akkor az éves szén-dioxid-kibocsátás több mint 17 millió tonnával nőne. (A nagy vízerőműveket is beleszámítva 71 millió tonnával.) A megújuló alapú energiatermelés az ezredforduló után jelent meg a térségben, leszámítva a vízerőműveket. Aránya kétévente megduplázódott. Dinamikus növekedése ellenére a válság itt is éreztette a hatását. Miközben 2009 első felében a globális projektfinanszírozás közel 50 százalékkal esett az előző év azonos időszakához képest, a teljes energiaszektorban az arány megközelítette a 30, a megújulóknál pedig a 20 százalékot.

Fontos a szembeötlő visszaesés szektorok közötti megoszlása. A megújulóknál azért volt viszonylag kis csökkenés, mert erősen szabályozott, a kormányzati szándékok által befolyásolt bevételszerkezetű területről van szó.

A hagyományos energiahordozókon alapuló energiatermelés negatív externáliáit ugyanis a piac nem veszi automatikusan figyelembe, és azok nem is épülnek be a termelési költségekbe. Ezért a negatív externáliákat nem vagy kevésbé generáló megújulóenergia-termelés nem volt versenyképes a régióban. Ám mivel térségünk országainak nagy része uniós tag, meg kell felelniük a 2020-ra előírt 20-20-20-as kritériumnak is. Hogy az ezt a célt megvalósító beruházásaik időben meginduljanak, az államok támogatásokkal, adminisztratív intézkedésekkel próbálták kompenzálni a beruházókat, vonzóvá tenni az iparágat. Az állami támogatástól való függés, a nem transzparens hozzáférési rendszerek és az ezekből eredő nagy fejlesztési kockázat, valamint a viszonylag kis projektméret miatt a nagy szakmai befektetők többsége a közelmúltig alig érdeklődött a megújulószektor iránt. A válság miatt azonban felértékelődtek az államilag garantált bevételek. A szabadpiaci viszonyok bizonytalansága, a hosszú távú előrejelzésekbe vetett hit gyengülése miatt a versenypiaci körülmények kockázati prémiuma jelentősen megemelkedett, ezért érezhetően fokozódott a figyelem a támogatott iparágak, így a megújuló energia termelése iránt. Ezért volt kisebb a recesszió a pénzügyi válságban a megújulók területén, mint az iparág más szektoraiban. Kérdés, hogy a támogatási rendszer (akár direkt módon, akár a negatív externáliák beépítésével) meddig adhat fedezetet a megnövekedett arányú megújulóenergia-termelésnek, s hogy a beruházások mikortól korlátozzák a régió versenyképességét.

Fekete Csaba a KPMG energetikai és közüzemi tanácsadási menedzsere, Losonczy Géza a KPMG energetikai és közüzemi szenior tanácsadója