Egy közlekedési minisztériumi rendelet január elsejével ugyanis körülbelül egymillió forint értékű járulékos beruházást írt volna elő az autóbontóknak, ezt a cégek nem tudtak volna vállalni, ezért szerződést kellett volna bontaniuk az autóimportőrökkel, amelyeknek így le kellett volna állítaniuk a behozatalt. A jogszabály életbelépését azonban az utolsó pillanatban, december utolsó napjaiban – fél évre – elhalasztották – tudta meg lapunk Erdélyi Pétertől, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének (MGE) társelnökétől.
A hatályos uniós irányelv szerint a gyártó vagy az importőr köteles gondoskodni a hulladékká vált termékek feldolgozásáról, megsemmisítéséről. Ez a járművek esetén a 3,5 tonna alatti össztömegre vonatkozik. Ha az importőr nem tudja feldolgoztatni a roncsot, felfüggesztheti az új kocsik behozatalát. Erre tulajdonképpen rá is van kényszerítve, ha ugyanis a feltételeket nem teljesíti, olyan mértékű bírsággal sújtják, amely versenyképtelenné teszi a piacon.
A Magyar Közlöny november 23-i számában megjelent minisztériumi rendeletben az is szerepelt, hogy a bontóknak festékrétegvastagság-mérőt és anyagfolytonosság-mérőt kell venniük, ezek együtt 250–400 ezer forintba kerülnek – jelezte a Világgazdaságnak Nagy László, a Gépjárműbontók Országos Egyesületének ügyvezető igazgatója, hogy miért nem tudták vállalni a cégek a pluszkötelezettségeket.
Arról nem beszélve, hogy a bontók szerint minderre nincs is szükség, hiszen miért kell tudni szétdarabolás előtt, hogy például hegesztették-e a kocsit? Nekik nem feladatuk az eredetiségvizsgálat – hangsúlyozzák. A rendelet tartalmazza azt is, hogy egy meghatározott számítógép-konfiguráció mellett fix IP-címet, kártya-, vonalkódolvasót, lézernyomtatót, valamint szkennert is szerezzenek be a bontók. No meg bontónként legalább két embernek kellene 24 ezer forintos vizsgát tenni a készülékek kezeléséről. Mindezt annak érdekében, hogy az autó forgalomból való kivonása ellenőrzött és ellenőrizhető módon folyjon.
