Értesülésünk szerint a Magyar Építőanyag-ipari Szövetség (MÉASZ) és a Társaság a Lakásépítésért Egyesület erőteljes lobbizást folytat a következő hetekben mindkét nagy politikai oldal szakértőinél annak érdekében, hogy mielőbb megszülessen a régen várt új, konszenzuson alapuló lakáspolitikai koncepció.

Az ágazati szereplők borúlátását a 19 európai országot tömörítő Euroconstruct szervezet friss felmérése és előrejelzése is alátámasztotta, erről tegnap közölt részleteket a Buildecon tanácsadó cég. Ebből kiderül, hogy nálunk az idén várhatóan nulla körülire csökken az építési teljesítmény visszaesése, még sokáig pang az irodapiac, stagnál a lakáspiac, az önkormányzatok visszafogják beruházásaikat, egyedül a központi infrastrukturális beruházások haladnak – ám utóbbiak is jelentős uniós forrásokat vesznek igénybe, tehát nem saját tőkét kötnek le.

Tóth Csaba, az irodai és lakásberuházásairól is ismert BIF Nyrt.
vezérigazgatója szerint ilyen körülmények között a befektetők távol tartják magukat Magyarországtól, inkább a lengyel vagy a cseh piacot választják. Illy Gábor, a Baumit ügyvezetője úgy látja, hogy szervezeti, szerkezeti, pénzügyi és morális válságban van az ágazat, amely már a válság beállta előtt is fél térden volt. „A minőségnek ára van. Ezt kell megértetni az építőanyag-gyártók és -kereskedők célcsoportjában szereplő cégekkel” – utalt saját feladatukra, amikor a magyarországi építőanyag-ipari árak alacsony szintjének tarthatatlanságát említettük mint nehezítő körülményt. Ennél plasztikusabban fogalmazott Széman György, a szakszövetségeket tömörítő, állami forrásoktól független MÉASZ elnöke. „Saját hajunknál fogva kell magunkat kihúzni a bajból, most kell kiharcolni a politikai döntéshozóknál az elviselhetőbb feltételeket, és nem kell várni a bankokra” – hangsúlyozta.
Új projektek hiányában az építőipar egyik menekülési útvonala lehet a felújítás-korszerűsítés. Ezzel jól járhatnak az építési piac beszállítói, a közepes és kisvállalkozások, nőne a foglalkoztatottság, emelkedhet a központi adóbevétel. Érdemes itt megemlíteni, hogy Európában – térségünkben még kevésbé, de már vannak erre utaló jelek – a felújítás, az épített környezet megóvása, újrahasznosítása egész szépen fejlődik. Nyugaton egyes országokban már az 50 százalékot is eléri ezek aránya a teljes építési teljesítményben.

Magyarországon az újlakás-építés előreláthatóan csak 2011–12-ben tud csak újra növekedésbe fordulni. Ez döntően lakás- és népesedéspolitika kérdése, amelyet a jelenleg ellenzékben lévő, 2010-től várhatóan kormányon lévő Fidesz deklarált szándékai szerint erőteljesen befolyásolhat. Bármelyik szakértőt vagy cégvezetőt kérdeztük, azt mondta: a pozitív hatások leghamarabb 2011–12-ben lesznek mérhetők.
A lakásállomány felújítása terén egyre természetesebb az energiahatékony és takarékosabb fogyasztás. A mérhető megtakarítások elérésének támogatása mind erőteljesebb hatást fejt ki. A szemléletváltás, a magasabb energiamegtakarításhoz fűződő szabályozások, a csökkenő szén-dioxid-kibocsátáshoz kapcsolódó bevételi források, az EU és a költségvetési pénzalapok bővülése együtt jelentős tényezők e pozitív folyamatban. Már érzékelhető, hogy az energiatakarékosabb lakás magasabb értéket képvisel a piacon. A Buildecon évi 10 százalékos növekedést jósol a lakásfelújítás piacán 2009–12 között.
A nem lakáscélú magasépítésben a finanszírozás ismert nehézségei mellett a válság sok nagy üzleti befektetési objektum építésének elhalasztását okozza, és minimum 3-5 évre becsülhető a felgyorsulás. Emiatt a fejlesztők stratégiaváltásra kényszerülnek, ez sok hátránnyal és sok előnnyel is járhat, mindenekelőtt az uniós alapok intenzívebb felhasználásával. Gáspár Anna, a Buildecon ügyvezetője ezzel összefüggésben arra hívta fel a figyelmet, hogy az EU-alapok gyakorlottabb felhasználása nem tudja ellensúlyozni a magánbefektetések lelassulását. A nem lakáscélú építések legnagyobb részét, mintegy kétharmadát a magántőke finanszírozza. Ezért 2009–10-ben jelentős, 8-10 százalékos visszaeséssel lehet számolni, ez 2011-re kedvező világgazdasági környezetben megállhat.