Egyúttal nagymértékben meg is változtak a földgázforrások arányai. A hazai termelés mennyisége a két évtizede tartó csökkenés után 2009-ben 17 százalékkal, hárommilliárd köbméter fölé emelkedett. Ezzel a felhasználásra évek óta jellemző, 20-80 százalékos hazai forrás/import arány is előnyösen változott, mégpedig 28-72 százalékra, tehát némileg csökkent a földgázimport-függőség.
A behozatalon belül a kelet felőli import a 2008-as kilencmilliárd köbméterről a harmadával mérséklődött 2009-ben, ez elsősorban a gazdasági válság miatt kieső ipari fogyasztásnak, valamint a lakossági felhasználók alternatív tüzelőanyag-fogyasztásának eredménye. Ez elsősorban a fával, kisebb mértékben a szénnel történő tüzelést jelenti. A mostanában egyre többet emlegetett biogáz a csekély mennyisége és a drága technológia miatt a jövőben nem játszik jelentős szerepet a gázellátásban, legfeljebb kisebb regionális felhasználások esetén.
Az ellátásbiztonság egyik fő eszköze a gáztároló-kapacitások növelése. Az orosz–ukrán gáz-
vita következtében kialakult, 2009. januári kéthetes földgázellátási krízis miatti importkiesés a környező országokhoz képest Magyarországot kevésbé sújtotta, elsősorban gáztároló-kapacitásai méretének, a megfelelő téli felkészülésnek és az érintett szervezetek korrekt együttműködésének köszönhetően. Magyarországon már 2006-ban előtérbe került a biztonsági földgáztárolás kérdése. Az erről szóló törvény 1,2 milliárd köbméteres föld alatti tároló 2010-ig történő létesítését írta elő, kizárólag a háztartási és a kommunális fogyasztók biztonságos földgázellátása érdekében.
2009. december 1-jére az E.On befejezte a zsanai kereskedelmi föld alatti gáztároló bővítését, amely nemcsak Magyarország, de a kelet-közép-európai régió legnagyobb gáztárolója.
Az ellátásbiztonság szempontjából fontos, hogy az országos napi csúcsigények több mint felét tárolóból tudja a rendszer biztosítani. A hazai földgázrendszer kapacitása jelenleg jóval nagyobb, mint a felhasználás, az ellátásbiztonság technikai háttere megfelelő.
Az ellátásbiztonság másik fő eszköze az új vezetékek lefektetése. Ismert, hogy a közeljövő európai nemzetközi gázvezetéktervei közül kettő érinti hazánkat is. Az egyik a Nabucco, amely Törökországból indulva Bulgárián, Románián, Magyarországon keresztül az ausztriai Baumgarten csomópontba szállítaná a gázt Irakból, Iránból és a Kaszpi-tenger melletti államokból, csökkentve Európának az orosz gáztól való függőségét. A cső kapacitása azonban a földrész jelenlegi összes orosz importjának csupán 12 százalékát teszi ki. Ennek alapján belátható, hogy Európa továbbra is nagymértékben kénytelen az orosz gázimportra támaszkodni, talán éppen ezért került szóba a Magyarországot érintő másik vezeték, a Déli Áramlat megépítése is. A Déli Áramlat orosz gázt szállítana, szintén Magyarországon át Baumgartenbe. Mindkét vezeték megépítése hasznos lenne az országnak, mert nem csupán diverzifikálná az importot, hanem a tranzitdíj fejében kapott gázmennyiségek jelentősen növelnék az ország gázellátás-biztonságát.