Hideg zuhany az acéliparnak

Németh Márk

2010.04.09, 05:00

Igazi hideg zuhanyként jött a válság utáni éledezés első jeleit produkáló hazai acéliparnak az egyik fő alapanyagának számító vasérc több mint negyven éve alkalmazott árazási módszertanának múlt héten bejelentett megváltoztatása (lásd keretes írásunkat). Az új, negyedéves értékesítési metódus – amely a korábbi, egy évre meghatározott árstruktúrát váltja fel – ugyanis jelentősen drágíthatja az alapanyagot, ezáltal a gyártóknak nagy többletköltséget okozhat. Ezt a válság következtében visszaesett világpiaci kereslet mellett aligha tudják majd érvényesíteni az acéltermékek árában.

„Az elmúlt másfél-két év kegyetlenül érintette a magyar acélipart, a termelés a rendszerváltást követő időszak szintjére esett vissza, a gyártók kapacitáskihasználtsága átlagosan 30-50 százalékkal zuhant tavaly. A nagy magyarországi cégek közül a felszámolás alatt álló diósgyőri acélmű például egész évben nem üzemelt. Az optimista előrejelzések azzal számoltak, hogy ez az év akár 8-10 százalékos keresletbővülést hozhat, túlnyomórészt a nyugati exportpiacok remélt fellendülése által. Az elmúlt hetekben-hónapokban úgy is tűnt, mintha valamelyest növekedésnek indult volna a piac igénye az acéltermékekre, és némileg emelkedett is a felvásárlási ár. Ezt az éledezést vághatja haza egy csapásra gyártói szemszögből az árstruktúraváltás miatt bekövetkező alapanyagár-emelkedés” – mondta a Világgazdaságnak Zámbó József, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) igazgatóhelyettese. Elmondása szerint a keresletnövekedés pozitív hozadékát nagy valószínűséggel teljesen elviheti a vasérc drágulása, ehhez még hozzájön a többi alapanyag, illetve az energia árának emelkedése is, így szerinte a tavalyi után ez az év is szinte biztosan veszteséges lesz az iparág számára. A gyártók ugyanis az éles verseny és az alacsony kereslet következtében több mint valószínű, hogy csak részben tudják áthárítani a növekvő költségeiket az ügyfeleikre.

„Az alapanyagpiacon kialakult helyzet az ISD Dunaferr Zrt. tevékenységét sem hagyja érintetlenül” – jelezte Valerij Naumenko, a cég vezérigazgatója. Úgy véli, az igen hektikus vasércpiac teljesen monopolizált, az éves szerződések rendszerének a felbomlásával akár 70-80 százalékos vagy még nagyobb áremelkedés is várható ezen a területen. Elmondása szerint március elejéig arra számított, hogy a 2010-es esztendő könnyebb, jobb lesz a tavalyinál, azonban a jelenleg érzékelhető erőteljes alapanyagár-emelkedés miatt már más állásponton van.

A vasérc árának robbanása következtében a másik fő alapanyagnak számító vashulladék is drágulhat, ez az ezt felhasználó gyártókat is hátrányosan érintheti. „Az egyes gyártási technológiák lehetővé teszik, hogy a termelés során bizonyos mértékig növeljék a feldolgozott hulladék arányát a vasérccel szemben. Mivel utóbbi jelentősen drágul, a gyártók egyre több vashulladékot vásárolnak, hogy helyettesítsék. A megnövekedett kereslet miatt viszont ennek az ára is elindulhat felfelé” – magyarázta Zámbó József.

Ez a folyamat például az Ózdi Acélművek Kft.-nek is fejtörést okozhat, a négyszáz főt foglalkoztató üzemük ugyanis kizárólag hulladék vasból dolgozik, ebből állítanak elő betonacélt, köracélt és egyéb acéltermékeket, főként az építőipar számára. Utóbbit is megtépázta a válság, ennek megfelelően az ózdi gyár helyzete már tavaly sem volt túl rózsás: 50 százalékos kapacitással működtek, a termelés pedig veszteséges volt az alacsony felvásárlási ár miatt. Mindezek ellenére komoly létszámleépítés nem történt a cégnél, csupán a távozó és a nyugdíjba ment kollégák helyett nem vettek fel új munkaerőt. A világgazdasági válság következtében az építő-, az autó- és a feldolgozóipari kereslet visszaesése miatt az ISD Dunaferrnél is csökkenteni kellett tavaly a termelést. „Ebben a nehéz gazdálkodási környezetben 30,3 milliárd forintos üzleti veszteségünk volt” – nyilatkozott Valerij Naumenko.

A szakmabeliek szerint a hazai gyártóknak a dráguló alapanyagok, illetve a rendkívül alacsony szintről éppen hogy csak felkapaszkodó kereslet mellett az a legnagyobb gondja, hogy egyre több importált acéltermék érkezik, főképpen a többi uniós tagországból, valamint Szerbiából, Törökországból és Ukrajnából. Hazánk betonacél-felhasználásának például már több mint 60 százaléka külföldről érkezik, annak ellenére, hogy a magyarországi gyártási kapacitás nagyobb a szükségletnél, és a termék minősége is kiváló és exportképes. A növekvő behozatal gyilkos árversenyre kényszeríti a hazai gyártókat, amelyek az elmúlt időszakban szinte az összes tartalékukat felélték, hogy finanszírozzák a veszteséges működésüket annak érdekében, hogy ne veszítsenek piacot.

Tiltakozások az új árképzés ellen

Az Acélipari Világszövetség (WSA) is támadja azt az ármegállapodást, amelyet a múlt héten kötött a világ három legnagyobb vasércszállítója, az ausztrál Rio Tinto és BHP Billiton, illetve a brazil Vale a japán és kínai acélgyártókkal. A szakmai szervezet amiatt fordul a versenyhatóságokhoz, hogy vizsgálják meg a társaságok oligopolhelyzetét, miután azok közel 100 százalékos áremelést értek el a távol-keleti gyártókkal szemben.

A megegyezés értelmében megváltozik a több mint negyven évig alkalmazott árazási struktúra, és az eddigi egy esztendőre vonatkozó szerződések helyett negyedévente változik majd a vasérc ára, amelyet a spot (azonnali) piac árának alakulása, annak negyedéves átlaga fog meghatározni.

A szakmabeliek szerint az új ármetodika következtében a tavalyi tonnánkénti 60 dolláros vasércár helyett 2010 második negyedében 110-120 dollárra nőhet a nyersanyag ára. Korábban már az európai acélgyártók szakmai szervezete, valamint az Európai Autógyártók Szövetsége (ACEA) is követelt lépéseket az uniótól az évi 200 milliárd dolláros vasércpiac kétharmadát uraló bányatársaságokkal szemben.