Lassan hódító hidegenergia

A hűtés iránti igény világszerte egyre nagyobb mértékű. Manapság a fűtéssel szinte egyenrangú elvárásként jelenik meg a fejlett országokban, ahol a kereskedelmi és irodaépületek kötelező kellékének számít, de lakóépületekben is egyre nagyobb tért hódít. A távhűtés lényegében hideg víz szolgáltatását takarja, amely az épület gépészeti rendszerén keresztül biztosítja a helyiségek hűtését, és mint ilyen, többnyire távhőellátó rendszerekhez és szolgáltatókhoz kapcsolódik.

A távhűtési technológia már régóta rendelkezésre áll, az első rendszert a 19. század végén mutatták be, amely hideg levegőt továbbított csővezetéken keresztül. Az Egyesült Államokban az 1930-as évektől már kereskedelmi szintű alkalmazásról beszélhetünk. Az Európai Unió mind a távhőszolgáltatást, mind a távhűtést környezetbarát, fenntartható technológiának tekinti. A kétfajta energiaszolgáltatási tevékenység időben is jól illeszkedik egymáshoz, hiszen a hőszolgáltatás az ellátott terület klímájától függően hozzávetőlegesen fél évet üzemel jó kapacitáskihasználással. A nyári időszak használati melegvíz-szolgáltatása csupán töredéke a fűtési időszakban kiadott energiamennyiségnek, amelyet jól kiegészít a hidegenergia-szolgáltatás, ezáltal lényegesen nagyobb éves kihasználást eredményezve.

A kiforrott technológia és az unió elismerése ellenére a távhűtés elterjedése messze elmarad a távhőszolgáltatásétól. Különösen igaz ez a kelet-közép-európai régióban, ahol a lakások, irodák hűtése a 80-as évekig kevesek számára elérhető luxusnak számított. A nagyarányú fejlődés a 90-es évektől indult, az osztott, kompakt hűtőberendezések mai napig tartó dominanciájával. Hazánkban a távhűtés még gyerekcipőben jár, egyelőre csak néhány, inkább kísérleti jellegű projektről beszélhetünk.

Miért nem terjed rohamosan az energiaszolgáltatás eme formája? A válasz részben a felhasználói, részben pedig a termelői oldalon keresendő. A távhűtés egyik fontos kelléke az épületben kialakított központi hűtő-, esetleg klímarendszer, amelyet ha utólag kell beépíteni, az jócskán rontja a beruházás gazdaságosságát.

A jelenleg távfűtéssel ellátott épületek legnagyobb része panelház, amelyek épületgépészeti rendszere csak jelentős ráfordítással tehető alkalmassá távhűtésre, ami ráadásul nem jelent lényeges komfortnövekedést azok számára, akik már rendelkeznek valamilyen hűtőberendezéssel. Új építésű irodaházaknál, egyéb szolgáltatóépületeknél ma már általánosan elfogadott a központi klímarendszer kiépítése, így potenciálisan lehetőséget jelent a távhűtés kialakítására. Ugyanakkor lakóépületeknél ez még mindig ritkaságszámba megy, a tulajdonosra bízva a hűtés megoldását, ami többnyire a homlokzaton utólagosan elhelyezett, kültéri egységekkel járó, osztott hűtőberendezéssel történik. A felhasználói rendszer megfelelő kialakítása mellett legalább ilyen fontos az olcsó hidegenergia, ellensúlyozandó a vízzel történő energiaszállítás tetemes költségét. Ez sajnos többnyire nem áll úgy rendelkezésre, mint a hő, amely a versenyképes távhőrendszerekben jelentős részben valamilyen hulladékhőt jelent, például kapcsolt villamosenergia-termelést vagy hulladékégetés melléktermékét.

Szokásos megoldás az ad- vagy abszorpciós hűtőberendezések alkalmazása, amelyek minimális villamosenergia-felhasználás mellett állítanak elő hőenergiából hidegenergiát. Figyelembe véve az újabb átalakítási lépcsőt, nyilvánvaló, hogy az olcsó hidegenergiához ebben az esetben még olcsóbb hőenergiára van szükség. A fentieket végiggondolva egyértelmű, hogy a távhűtés gazdaságossága még a távhőszolgáltatásénál is több kérdőjelet vet fel, így nem véletlen, hogy sem Magyarországon, sem a környező országokban a sokszor a fennmaradásukért küzdő szolgáltatók nem erre a területre koncentráltak.

Ugyanakkor a távhűtés-szolgáltatás a mai gazdasági környezetben is érdekes lehet a viszonylag jelentős koncentrált hidegenergiát igénylő, nagyméretű új épületeknél, ahol a távhőellátás mellett többletszolgáltatásként lehet pozicionálni a hidegenergia-ellátást. Az első hazai beruházások is többnyire ilyen lehetőségekre épültek.

A hazai térnyeréshez azonban először a távhőszolgáltatásnak kell olyan stabil helyzetbe kerülnie, amely lehetővé teszi a hosszú távú koncepciók kialakítását és végrehajtását, amelyben a távhűtés is elfoglalhatja az őt megillető helyet.

A hazai térnyeréshez azonban először a távhőszolgáltatásnak kell olyan stabil helyzetbe kerülnie, amely lehetővé teszi a hosszú távú koncepciók kialakítását és végrehajtását, amelyben a távhűtés is elfoglalhatja az őt megillető helyet.-->