Célkeresztben a kockázatok

Vállalatirányítás. A legnagyobb üzleti botrányok zöme olyan esetekre és ellenőrzési malőrökre vezethető vissza, amelyeket eredetileg a kockázat csökkentésére alakítottak ki. A cégek azonban gyakran nem végzik vagy nem végeztetik el az egyébként kritikus folyamatok elemzését, így a valóságos rizikófaktorok kivédésében sem képesek kielégítően eljárni – állapítja meg az Ernst & Young (E&Y) felmérése. Nemzetközi szinten a vállalatok átlagosan az árbevételük négy százalékát fordítják az úgynevezett kockázatmenedzsmentre, viszont 96 százalékuk véli úgy, hogy e területen további lehetőség van a fejlesztésre.

Számos pénzügyi vezető hisz abban, hogy érdemes a cége számára minden kisebb és nagyobb kockázati faktor esetén százalékos mutatókkal mérni a várható hatásokat, ugyanakkor akadnak olyanok is, akik inkább az „üzleti megérzéseikben” bíznak. A gazdasági-pénzügyi válság a világ szinte minden részén alaposan átírta a korábbi vállalatirányítási szokásokat. Az E&Y szerint a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a szabályozásoknak való megfelelés nem jelent feltétlenül eredményes kockázatmenedzsmentet. A megkérdezett cégek véleménye szerint nehezíti a helyzetet az újonnan fellépő problémák, veszélyek azonosításának lassúsága, ahogyan sokat ronthat a kialakult szituáción az is, ha a belső audit szerepe nem megfelelő a kockázatkezelésben.

Az E&Y-nak a hazai nagyvállalati szféra 42 szereplőjének válaszai alapján összeállított felméréséből egyértelműen az derül ki, hogy itthon a céges kockázatmenedzsment és belső kontroll nem kap akkora hangsúlyt, mint ami külföldön megszokott – szögezte le Réthelyi László, a társaság kockázatkezelési szolgáltatások igazgatója. A kilátások viszont kedvezőek, hiszen a jól teljesítő vállalatok terveznek fejlesztéseket a kockázattudatosság érdekében, s a belső ellenőrzést és a belső szabályozási rendszert a vállalatok több mint 75 százaléka tartja fejlesztendő területnek. A legfontosabb fejlődési célok között pedig a kockázattudatos céges kultúra meghonosítását jelölték meg az első helyen. Miközben a hazai megkérdezettek közül sokan azt is elismerték, hogy a kockázatmenedzsment ma még nem elfogadott gyakorlat a szervezeten belül.

Külföldön – különösen az utóbbi válságos időszakban – a cégek számára a már működő kockázatkezelési gyakorlatok hatékonyságának és eredményességének növelése kiemelt helyen áll – mutatott rá Réthelyi László. Népszerű módszernek számít az úgynevezett kockázati konszenzus index kialakítása, amely mellett hasznos lehet üzletáganként lebontani a jellemző, kritikus rizikófaktorokat. Ebben sokat segíthet, ha az egyes kiemelt kockázatokat meghatározott pénzügyi tételekre – így például az árbevételre vagy a cash flow-ra – határozzák meg, beépítve az óvatosabb szemléletet a mindennapos vállalati döntésekbe.

Nem kérdés, hogy a tudatosabb kockázatkezelés mérsékli a várható piaci meglepetések számát, még akkor is, ha a nemzetközi válság miatt átalakult gazdasági környezet produkálhat új helyzeteket. Vállalati tervezési szinten azonban szükség van arra, hogy a kockázatmenedzsmentet összehangolják az üzleti célokkal, számszerűsítsék a bizonytalan kilátásokat, átalakítsák, ésszerűsítsék a belső szabályozási és ellenőrzési rendszert, valamint újratervezzék a belső audit szerepét. HÉ