Állami beavatkozás szükséges

Sokktalanítani. Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint Surján László minisztersége tekinthető a legsikeresebbnek az elmúlt húsz évben abból a szempontból, hogy intézkedéseinek nagy része ma is érvényben van. Igaz persze, hogy neki volt a legtöbb ideje, hiszen 1990-től négy évig irányította az ágazatot, miközben a kereszténydemokrata párt elnöki teendőit is ellátta. Ehhez képest a későbbi kormányok idején még cikluson belül is jelentős irányváltások és miniszteri személycserék történtek, ezeket csokorba gyűjtve nyújtotta át a korábbi egészségügyi miniszter, Rácz Jenő a konferencia résztvevőinek.

A jelenlegi viszonyokkal kapcsolatban kijelentette: a gazdasági válság szűk mozgásteret enged a súlyos örökség kezelésére, amit felerősít, hogy az Európai Unió nem enged a 3,8 százalékos, jövőre pedig a 3 százalékos költségvetési hiánycél betartásából. De közrejátszanak az országon belüli természeti csapások, az árvíz, a vörösiszap-katasztrófa miatti váratlan kiadások. Ennek ellenére el kell ismernie a kormánynak, s úgy tűnik, ezt meg is teszi, hogy az egészségügy súlyosan forráshiányos. Nem úszható meg, hogy legalább 1 százalékkal növeljék az ágazat GDP-részesedését, amely mintegy 250 milliárd forintot jelent. El kell ismerni azt is, hogy a rendelkezésre álló pénzből a jelenleg nyújtott szolgáltatások nem finanszírozhatók, meg kell határozni, mi jár a közpénzek fejében. Tény az is, hogy a jelenlegi torz ellátórendszert át kell alakítani, amely nemcsak fenntarthatatlan, de a fejlesztést is ellehetetleníti. Változtatásra szorul továbbá a finanszírozás jelenlegi rendszere. Kritikus a munkaerőhiány, a humánerőforrás-bomba gyújtószerkezete már kioldott – fogalmazott Rácz Jenő. Lehetséges út a három csapás: sokktalanítás, az egészségipar fejlesztése és új ellátórendszer kialakítása.

Fájdalmas döntések állnak a szektor előtt, miközben az egészségügy szereplőinek elfogyott a türelme – mondta Rácz Jenő, hozzátéve: az év végére 90 milliárdra nőhet az intézmények adósságállománya, amelynek csupán az egyharmadát fedezheti a kilátásba helyezett többletforrás-juttatás. Így a következő évet 60 milliárdos hendikeppel kezdi a szektor. Pedig az egészségügy fontos GDP-termelő ágazat, 30 százalékkal többet termel, mint amennyit a közfinanszírozásból visszakap. A gazdaság húzóágazata lehetne, hiszen korlátlan munkahelyteremtő potenciállal bír. Az elnök reménykeltőnek tartja ebben a tekintetben az Új Széchenyi-tervet, és úgy tartja: a közeljövőben szükség lesz az erőforrások centralizációjára az ágazatban, és a fokozott állami beavatkozás sem kerülhető el.

Eddigi miniszterek intézkedései

Surján László (1990–1994)

rendszer- (vagy vezetés-) váltás az egészségügyben – hármas vezetés

háziorvosi rendszer kialakítása

Ealap és Egészségbiztosítási Önkormányzat létrejötte

a teljesítményfinanszírozás bevezetése

Szabó György (1995–1996)

Bokros-csomag az egészségügyben

10 000 ágyas csökkentés

az ellátási csomag szűkítése

kompenzációs intézkedések (privatizációs többletbevételek) elmaradása

Kökény Mihály (1996–1998)

az első kórház-konszolidációs kísérlet

bevezetett és halasztott minimumfeltételek

új egészségügyi törvény

az egyre szűkülő forrásokból az egyre növekvő szakmai ellenállás mellett talpon maradni

Gógl Árpád (1998–2000)

elmarad az ígért béremelés

sürgősségi ellátás és mentés új koncepciója

új képzési rendszer

vérellátás átalakítása

Mikola István (2000–2002)

kórháztörvény (az egészségügy szabályozott magánosítása)

orvosok jogállása (szellemi szabadfoglalkozású)

népegészségügyi program

gyógyszer-megállapodás

ágazati konszolidáció terve

Csehák Judit (2002–2003)

50 százalékos béremelés

új kórháztörvény, majd annak megsemmisítése

újabb sikertelen részleges konszolidációs program

gyógyszer-megállapodás felmondása

a szükséges változtatásokhoz nincs többletforrás

Kökény Mihály (2003–2004)

állóháború a gyógyszerpiac valamennyi szereplőjével

tovább szűkülő pénzügyi mozgástér

növekvő szakmai elégedetlenség

népegészségügyi program

ellátásszervezési modell

Rácz Jenő (2004–2006)

békét teremteni az ágazatban többletforrások nélkül

cél a valódi társadalombiztosítás kialakítása

100 lépés program

nemzeti egészségügyi programok

HR-stratégia

Molnár Lajos (2006–2007)

struktúraátalakítás (Lovasberény)

vizitdíj – kórházi napidíj

egészségbiztosítási „reform”

patikaliberalizáció

gyógyszer-gazdaságossági tv.

korbácsrendelet

Egészségbiztosítási Felügyelet

konvergenciaprogram (–0,9 százalék)

Horváth Ágnes (2007–2008)

változatlan „molnári út” bukott több-biztosítós modellel

kórházi széf elrendelése

előírt élelmezési norma

teljes konfrontáció a szakmával és a társadalommal

népszavazás

kormánykoalíciót buktató menesztés

Székely Tamás (2008–2010)

politikus helyett szakember

legyen újra szakmai béke

a finanszírozási szakember legjobban a finanszírozásban konfrontálódik (EMAFT)

„Bajnai-csomag”

zöld zászlós demonstráció – éhséglázadás

a szakma nyílt ellenállása

Szócska Miklós (2010–)

mély és összetett válságörökség

hihetetlen várakozás

azonnali válságkezelés

minimumfeltételek, rezidensi rendelet, kompetenciarendelet stb. megszüntetése

az EBF megszüntetése

széles szakmai konszenzus keresése

részleges adósságrendezés