Hatalmas sokkon mennek keresztül a Romániában élők, és egy csütörtöki fejlemény alapján úgy tűnik: még annál is nagyobb lesz, mint amitől már tartottak. A történtek, és ami még várható, egy egész generáció számára különösen fájdalmasak, mert nem éltek még át ilyet, de senki nem marad ki, különösen a viszonylag alacsony jövedelműek. A magyarok sem köszönnék meg, ha az energiaválságot követően megint két számjegyűvé válna az infláció – Románia ennek a küszöbére sodródott, és bizonnyal át is fogja lépni. A román infláció a 10 százalék küszöbére lépett.
Ez történt csütörtökön:
Augusztusi árindexadatokat közölt a román statisztikai hivatal, és 9,9 százalékos inflációt mértek.
Holott a szakemberek többnyire 9 százalék körüli inflációt vártak, ami már önmagában nagyon magas. Nemcsak európai uniós összehasonlításban, hanem Közép-Európában is, ahol a nyugati szinteknél – amint ezt a Világgazdaság elemezte – gyorsabbra kapcsolt a drágulás. A magyar inflációnál – amelynek a szintje mintha mágnesként vonzaná a régiós társakat, de nem Romániát – ez több mint kétszer gyorsabb ütem, és még nincs vége.
Mivel a román jegybank szeptemberre jósolta az infláció csúcsát, 9,6-9,7 százalékon, egy fejezet most véget ért: a lejben keresők ennél is rosszabbra számíthatnak. Ha csak egy kicsit megy még feljebb az infláció, már két számjegynél tartanak.
A közeljövőben jó esélyt látunk rá, hogy az infláció enyhén a két számjegyű területre mászik fel
– írták jegyzetükben az ING szakértői, akik szerint még az év utolsó hónapjában is 10 százalék közelében lesz a román infláció.
Ekkora infláció bárhol fájdalmas lenne, és hogy Romániában miért különösen, azt segít megérteni a lenti grafikon, ami 10 évre visszatekintve mutatja az éves inflációt.
Amit a még hosszabb történetből nem látunk: a 2007-es európai uniós csatlakozás évében a román átlagos infláció 4,8 százalék volt, és az azt követő évtizedben nem ment magasabbra, mint a pénzügyi válság évében – 2008-ban – elért 7,9 százalék, a nemzetközi pénzbőség éveiben pedig mélyen a negatív tartományba csúszott az infláció: évről évre minden olcsóbb lett.
A mostani román fiatalok eddigi élete úgy telt el, hogy nagyon magas inflációval csak az energiaválság idején találkoztak.
Még fontosabb tudnivaló, hogy a válságokon, amelyek a 2020-as években már egymás után jöttek, úgy vitorlázott át a román társadalom, hogy folyamatosan nőtt az életszínvonal: a fiatal románok alapélménye, hogy az uniós csatlakozás óta különösen, de szinte folyamatosan egyre többet vásárolhatott a család, kis szünetekkel.
A világjárvány, majd az energiaválság okozta európai inflációs cunami okozott ugyan átmeneti visszaesést a fogyasztásban, de a trend – külső sokk ide vagy oda – töretlennek látszott: ezt tükrözik a román kiskereskedelmi forgalom adatai.
Egészen a tavaly őszi és téli választásokig. A románoknak – és a külföldön, például Magyarországon „bezzegromániázók” számára – addig úgy tűnhetett, hogy ez az ország egy kész csoda: ha az egész világ a feje tetejére áll, a románok csak mennek tovább fölfelé életszínvonalban, nekik semmi se tud ártani.
Tudott.
Ezért hatalmas a jelenlegi fejlemények sokkja: a pandémiát simán megúszták, a szomszédban a háború kitörését és az energiaválságot is, de ezt most már nem. A román kiskereskedelmi forgalom egyébként júliusban még mindig 4,5 százalékkal nőtt éves alapon, de ilyen inflációs ráták mellett erősen kétséges a folytatás. Júliusban már azért vásárolhatttak be előre Románia lakói, mert érezték az augusztusi „vérszagot” és az erre következő még nagyobb drágaságot.
Mindez pedig annak a kiigazításnak tudható be, ami a decemberi választások után azonnal megindult Romániában, a megbukott új kormány utódjának idején pedig felgyorsult.
A magyarok közül a legfiatalabbak még nem, az idősebb generációk azonban jól értik, ami a románoknál most zajlik. Magyarország utolsó szocialista kormányai munka helyett adósságból teremtettek életszínvonal-javulást, amit látványos összeomlás követett a 2008–2009-es nagy pénzügyi válság érkeztével, amely az eladósodás miatt hazánkat találta a legtörékenyebb helyzetben Európában.
Romániában nagyon hasonló folyamat zajlott le, azzal az eltéréssel, hogy ők a hatalmasra duzzasztott költségvetési deficitek mellett a külkereskedelmükben sem tudtak a magyarhoz hasonló többleteket produkálni: az elmúlt 10 évben soha nem volt többletük, sőt a hiány egyre nőtt.
Ha a decemberi választások után, és még inkább májustól nem fognak megszorításokba, akkor rövid időn belül már az összeomlás következett volna, hitelleminősítésekkel, szakadó lejjel, égbe szökő kamatokkal és a mostaninál is nagyobb inflációval. Most elkezdték törleszteni a számlát, aminek a háztartások viselik a költségét, de ez a költség még nagyobb is lehetett volna.
A boltokban, szolgáltatásokban Romániában a következőkkel szembesülnek:
Az utóbbit tekintve érdemes megjegyezni, hogy a Numbeo ár-összehasonlító oldal adatai vélhetően csak némi késéssel követik a mostani árhullámot, de már most is azt mutatják ki, hogy Bukarestben 11 százalékkal drágább étterembe menni, mint Budapesten.
A román infláció a szakértők szerint csökkenhet jövőre, az ING szerint jövő decemberre 4,5 százalékra, ezért szerintük a jegybank legalább azt megússza az idei inflációs hullám ellenére, hogy tovább kelljen emelnie Európa legmagasabb kamatait.
Még magasabb még rosszabb lenne, ez a kilátás azonban sajnos a románokat óriási örömmel mégsem töltheti el. Nagyjából arról van szó ugyanis, hogy a közgazdaságban is működik, ami a fizikában, bár másképp: ami felmegy, annak le is kell menni. Az inflációban ez éves ciklusban szokott történni. Hiszen ha az előző év azonos hónapjához mérjük az inflációt, és az már egy sokk miatta felszökött, akkor vélhetően ahhoz képest már nem lesz ugyanakkora mértékben még magasabb (ráadásul egy nagy drágulás visszafogja a keresletet, ezzel fékezve a drágulást).
Kivéve, ha valami folyton hajtja feljebb és feljebb. Ezt azért Románia esetében nem zárhatjuk ki teljes mértékben, hiszen a költségvetési hiány olyan nagy, hogy még a mostani megszorítások után is nagyon magas lesz, azaz a megszorító kormánynak, ha túléli addig, marad feladata. Az inflációgerjesztő adóemelések mellett lehet ugyanakkor kiadáslefaragásokhoz is nyúlni. Akár így, akár úgy, mindenképpen a románok pénztárcája bánja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.