Olyan új gázárképzést írt elő az egyetemes szolgáltatásban a kormány, amely alacsonyabb gázárakat eredményez, mint az előző számítási metódus. Az árképlet összetevői megváltoztatásának köszönhetően 2011. január 1-jétől az évente legfeljebb 1200 köbméter gázt felhasználók számára – idetartozik az egyetemes piaci vevők 57 százaléka – egyáltalán nem drágul a gáz. Az ennél többet felhasználók felhasználásuk mértékétől függően sávosan fizetnek többet, de a 3500 köbméterest elérőknek is csak 9,3 százalékos lesz az emelés.
„Az ár 2010 áprilisa óta nem nőtt, holott az eddigi árképlet 15-20 százalékos emelést indokolt volna egy júliusi és egy októberi lépcsőben, sőt további drágulás következett volna januártól” – jelentette be tegnap Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter. Hangsúlyozta, hogy a felhasználóknak ezentúl nem kell indokolatlan emeléseket elszenvedniük, de a kereskedők és szolgáltatók is elérhetnek egy indokoltnál nem nagyobb profitot.
A nyereség kapcsán azonban kételyeink támadhatnak, ha sorra vesszük a gázárak kordában tartásának eszközeit. Az eddigi képlet például azért írt volna elő jelentősebb emelést, mert magas a hosszú távú szerződés alapján behozott gáz ára is. Ezt most úgy kezelte a törvénymódosítás, hogy a gáz nagykereskedelmi árában csak 60 százalékig vehető figyelembe az importár, 40 százalékig viszont a sokkal alacsonyabb, amszterdami gáztőzsde árát kell bekeverni. Csakhogy ettől a nagykereskedőnek még továbbra is ki kell fizetnie a hosszú távú szerződésben megrendelt drágább gázt. Minél többet vásárol a szabadpiacon is, annál több megrendelt drága gáz marad a nyakán. Az egyetemes szolgáltatóknak is törvény írja elő, hogy olyan mennyiségű gázra legyen hároméves szerződésük, amennyiből el tudják látni az egyetemes piaci ügyfeleiket. Mellesleg a hazai importkapacitások nem teszik lehetővé, hogy a szolgáltatók és kereskedők ténylegesen is nagy mennyiségeket spájzoljanak be az olcsóbb gázból. Az ellátás biztonságát pedig jobban biztosítja, ha szolgáltatójának és a nagykereskedőnek hosszú távú vásárlási szerződése van, ez viszont behatárolja a spotpiaci mozgásterüket.
Erősen piacidegen eleme az árképzésnek az is, hogy ezentúl a hatóság szabja meg, hogy a nagykereskedőnek milyen áron kell felajánlania a gázát a szolgáltatónak. (Eddig kötelező felajánlási ár volt.) Hatósági áras lesz az a gáz is, amelyet a Mol hoz fel Magyarországon, és az egyetemes piacon ad el. Bár Fellegi Tamás szerint a fő cél a kis teherbíró képességű fogyasztók megvédése, kérdés, hogy az új árképlet hosszú távon is védelmet ígér-e számukra.
A nagykereskedőnek és az egyetemes szolgáltatóknak kötelező lesz újratárgyalniuk a szerződéseiket, különben a törvény automatikusan felülírja szerződéses feltételeiket. Jogilag aggályos lehet, hogy az újratárgyalási kényszerrel a kormány magánjogi szerződésekbe szól bele.
A szolgáltatóknak és kereskedőknek egyértelműen többletköltséget okoz, hogy a kormány ezentúl egy évre előre meghatározza, milyen forint/dollár árfolyammal kell a következő évben kalkulálniuk. 10-20 százalékos forintárfolyam-mozgások mellett ez elég piacidegen lépés. Az árból továbbá eltűnik a likviditási tényező, azaz a cégek nem számolhatják el opciós ügyleteik költségeit, árfolyamként pedig az MNB középárfolyamát kell használniuk.
Kevéssé piacszerű a tárolási költségnek az úgynevezett FIFO (firts in, firts out) elv szerinte meghatározása. Eszerint a tárolóból mindig azt a gázt kell legelőször kivenni, amely oda a legolcsóbb tételként került be. Értelemszerűen a legdrágábbat legkésőbb. A kereskedők eddig egy érdekeik szerint optimalizált sorrendet használtak. Módosult a tárolóban lévő gáznak az értékesítendő mennyiséghez viszonyított arányára vonatkozó, negyedévenkénti előírás is.
Az egyetemes gázpiaci cégek elismert tőkemegtérülése 4,5 százalékra esik az addigi bő 8-ról, a versenypiaci kereskedőké nem változik. A 4,5 százalék azonban nem fedezi a beruházási hiteleinek a kamatát sem. Jobban járnak, ha inkább állampapírba fektetik a pénzüket. Ráadásul ezentúl 5 százalékos alatt nem indexálhatják a költségeiket.
Az E.On tárgyalna
„Nem ismerjük a szabályozás részleteit, nem láttunk jogszabálytervezeteket, de az E.On magyaroszági gázüzletága eddig is veszteséges vol, s biztosnak látszik, hogy az is marad. Szeretnénk tovább tárgyalni a kormánnyal, hogy olyan árszabályozás jöjjön létre, mely a fogyasztók hosszú távú érdekeit is szolgálja, és nemcsak rövid távon minimalizálja az árat. Az általunk megismert tervezetnek számos aggályos pontja van, így a holland gáztőzsde árainak bevezetése a magyar szabályozásba, és az elismert árfolyam számítási módja – ezekről egyeztetnénk a közeljövőben” – mondta lapunknak Kutas István, a hazai E.On csoport szóvivője.
