Az egészségügy értékei (vagy veszteségei) – az oktatáséhoz hasonlóan – csak évek múltán mérhetÕk, és egészen biztosan nem azon a helyen, ahol megszorítások történtek vagy engedményeket tettek. Könnyen lehet, hogy például egy sztómamÛtéten átesett ember, amennyiben a szükségletének megfelelÕ eszközellátásban részesülhetne, a munkahelyét nem veszítené el, nem kellene Õt rokkantnyugdíjazni, nem lenne szüksége hosszan tartó pszichés kezelésre, a családja nem sínylené meg a helyzetet.
Jelentkezzen Ön is a Világgazdaság Egészségügyi konferenciájára: Merre tart az egészségügy? – Stratégia, szerkezetváltás, működésfejlesztés
Az előadók között találkozhat Réthelyi Miklóssal, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium miniszterével, Szócska Miklóssal az egészségügyi ágazatot irányító államtitkárral és Horváth Endrével, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkárával.
Időpont: 2010. november. 4.
Csak számolni kellene. ValószínÛleg egészen más eredményt kapnánk, mint az eddig érvényben volt logika mentén, miszerint ha a gyógyászati segédeszközökre X milliárdot költöttünk az idén, akkor jövÕre X–10 százalékot tervezzünk, jelentÕs megtakarítást elérve. Ez a logika ugyanis egy-két év múltán az egészségügy más területein (fekvÕbeteg-ellátás, táppénz) jelentkezÕ költségnövekedésben visszaüt.
A gyógyászati segédeszközök árát – demokratikus úton – utoljára 2002 decemberében tárgyalta az OEP. Akkor minden cég jognyilatkozattal élt, miszerint árait maximum 18 hónapig tudja garantálni, de ez – a korábbi évek tapasztalata alapján – elégnek tÛnt. Ugyanis akkoriban szokás volt az árakról tárgyalni és a piacgazdasági hatásokat figyelembe venni, ez mára megszÛnt. Miközben az elmúlt nyolc évben a KSH szerinti kumulált inflációs teher 50,8 százalékkal növelte az importÕrök költségeit, bevezették a gyógyászatisegédeszköz-ismertetÕi díjat – ez évente egymillió forint terhet jelent orvoslátogatónként a cégeknek –, továbbá mintegy egymillió forintot kell eljárási díjként fizetni, ha új terméket kívánunk a biztosító támogatási körébe bevonni, és persze fizetendÕ minden olyan járulék és amelyet minden más cég is teljesít, de ezekrÕl senki sem akar tudomást venni.
Nagy-Britanniában (manapság elég sokan figyelünk rá a bevezetendÕ reformok miatt) az államkincstár évente legalább két alkalommal elÕrejelzést ad ki az várható mértékére, a cégek pedig ennél alacsonyabb mértékben jelenthetik be termékeik árváltozási kérelmét. Ezt a gyakorlatot a helyi finanszírozó – kirívó esetektÕl eltekintve – alkalmazza (forrás: Eucomed, 2010). Lenne mit átvenni nekünk is.
A szerzÕ a Replant Cardo Kft. ügyvezetÕ igazgatója
