Paradigmaváltás előtt a biztosító

Túlélés. Az egészségügyi államtitkárság által bemutatott vitairat kiváló akadémikusi program, de le kell szögezni, hogy a 2011-es esztendő a gazdaság talpra állítása miatt még csak a túlélés éve lesz, az ágazat működését is ez befolyásolja – mondta előadásának kezdetén Mikola István, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke, az első Orbán-kormány egészségügyi minisztere. Az ágazatnak most juttatott 27,5 milliárd forint nem jelenti a konszolidációt, hiszen ahhoz szükség van az egészségügy feltőkésítésére. Ahol a tőkemegtérülés nincs benne a működési kiadásokban, ott nem lehet például a vállalkozások szerepét értelmezni. A konszolidáció átfogó, egyszeri nagy invesztíciót igényel. S annak ellenére, hogy a jövő évi költségvetésben az egészségügy prioritást élvez, erről még nem lehet beszélni. Kétségtelen eredmény, hogy nem vonnak el pénzt az ágazatból.

A kormány döntései a nemzetgazdaság érdekeit szolgálják, annak tudatában kellett megterveznie a jövőt, hogy Magyarország ellen kétszeres deficiteljárást folytat az Európai Unió, s tartani kell a 3 százalékos költségvetési hiánycélt. Ismerve a közgazdászok előrejelzéseit, jövőre 0,8, azt követően 3, majd 2014-től 5,2 százalékos lehet a GDP-növekedés. Így a gazdasági fellendüléssel, vélhetően 2013 után várható nagyobb forráspótlás az egészségügyben.

Útelágazáshoz érkeztünk – folytatta az előadó. Ugyanis mára az egészségbiztosítási járulékbevétellel csaknem azonos arányban kell az államnak hozzájárulnia az adóbevételekből az Egészségbiztosítási Alap költségvetéséhez. Ennek fejében joga van arra, hogy beavatkozzon az egészségügyi intézmények gazdálkodásába, jól teszi, ha a közpénzekből működő, nagy intézmények fenntartói felelősségében helyet kér magának. Az állami kórházak Magyarország legnagyobb üzemei, működésükben – különösen a válság miatt – nagy az állam felelőssége. Mikola István szerint választ kell adni arra kérdésre, marad-e a bismarcki szolidaritás elvén működő egészségbiztosító, vagy állami egészségügyi rendszer lesz. Az egészségbiztosítási szolidaritás ugyanis meggyengült, hiszen például számos nagyvállalat – köztük állami tulajdonban lévők is – hatalmas összegekkel – közel 60 milliárddal – tartozik az egészségbiztosításnak. Az elöregedő, nyugdíjas népesség számának emelkedése mellett a hagyományos, járulékalapú társadalombiztosítási rendszer egyre kevésbé tudja fenntartani az egészségügyi rendszereket.

Az elnök biztosítással kapcsolatos véleményéhez Szócska Miklós államtitkár hozzáfűzte: az 1980-as évek végének vitái után döntöttek a társadalombiztosítási alapok önállósításáról, akkor került ki az állami irányítás alól a nyugdíj és az egészségbiztosító. Úgy tűnik, középtávon sem volt jó döntés a járulékalapú biztosítási rendszer. VG