Az LNG és a hazai földgázpiac

Vajon az LNG el tudja-e fordítani a földgázáramlási tengelyt észak–déli irányba? Ma még szinte minden kelet-közép-európai piaci szereplő számára nyilvánvaló, hogy az importföldgáz alapvetően keletről nyugatra áramlik. Ez a beidegződés egyrészt a földgázlelőhelyek keleti, főként orosz gázmezőinek, másrészt a szállítóvezetékek a kesztyű ujjaihoz hasonló rajzolatának és azok évtizedeken keresztül változatlan állapotának az eredménye. Ennek a komoly energetikai kitettségnek a csökkentése érdekében indultak el alternatív útkeresések, amelyek megpróbálnak más lelőhelyeket (azeri, türkmén, iraki) és útvonalakat (Nabucco, Déli Áramlat, ITGI, AGRI stb.) bekapcsolni az európai gázpiac élénkítésére. Ebbe a versenybe tervezi az évtized közepén a beszállást az LNG.

A több mint tíz potenciális horvát helyszín közül kiválasztott Krk szigetére megálmodott Adria LNG terminál az egyik esélyes induló. Megépítése közvetlenül a horvát energiarendszer továbbfejlesztését, közvetve pedig a helyi és az ország gazdaságának fejlődését is nagymértékben támogatja majd. A terület kiválasztásában a tengeri kapcsolat mellett az országos földgázszállító vezeték közelsége és a legkisebb környezeti hatás elérése jelentette a legfontosabb szempontokat. Az LNG-terminál a horvát földgázpiac jelenleginél rugalmasabb ellátása, valamint a vállalt szén-dioxid-kibocsátási célérték elérése miatt is kiemelkedően fontos beruházás.

A terminál tervezett éves kapacitása 10-15 milliárd köbméter lesz, ez nagyjából négyszerese az ország évi közel hárommilliárd köbméternyi gázfogyasztásának. A projekt a tervek szerint egyrészt diverzifikálja az ország importlehetőségeit, másrészt az új gázvezetékeken keresztül a horvátországin kívül a kelet-közép-európai, valamint az olasz földgázpiacokra is lehet exportálni.

A térség másik nagy LNG-beruházása a Polskie LNG által az észak-lengyelországi Swinoujsciében megépítendő cseppfolyósföldgáz-terminál. Megtörtént a pénzügyi kötelezettségvállalás, a teljes 950 millió eurós beruházási költség egy részét az Európai Unió strukturális alapja biztosítja. Tervek szerint 2014-től a terminál kezdetben évi 2,5, további igény esetén 5, majd 7,5 milliárd köbméter földgáznak megfelelő mennyiségű LNG-t tud többek között Katarból vagy Norvégiából fogadni. A terminálból érkező földgáz becsatlakozása a kelet-közép-európai földgázrendszerbe a térség országainak közös érdeke, ezért a lengyel és a szlovákiai rendszer-üzemeltetők szándéknyilatkozatot írtak alá egy a Lengyelországot Szlovákiával összekötő gázvezeték építéséről. Az észak–déli irányú összeköttetés lehetőséget ad a térség földgázszállítási irányainak és a forrás diverzifikálására is. Az európai uniós támogatásra is számító vezetéképítő beruházás várható kezdési időpontja 2012. A lengyel belföldi gázhálózat további fejlesztése is napirenden van, a tervek szerint 2014-ig több mint ezer kilométer lesz az új vezetékek hossza.

A további infrastruktúra-fejlesztések is kiemelten fontosak. A tavaly ősszel átadott, Szeged és Arad közé épített magyar–román nagynyomású gázhálózatot öszszekötő interkonnektor évi hárommilliárd köbméter földgáz szállítására alkalmas. A szállítóvezeték-diverzifikáció az ellátásbiztonságot és a gáz-gáz árversenyt is növeli; ez a 2015-ben lejáró hosszú távú Gazprom-szerződés újratárgyalása során mindenképpen a magyar vásárlói pozíciókat támogatja. Az irány egyelőre magyar–román, de hamarosan megfordítható lesz a rendszer, amely a tervezett azeri–grúz–román gázszállítói útvonal (AGRI projekt) évi nyolcmillió köbméter földgázszállítási igényének megvalósulása esetén válik még fontosabbá.

A horvát–magyar gázvezeték összekapcsolása várhatóan 2011 közepére készül el, a szlovák és szlovén vezetékek összekapcsolására a szándéknyilatkozat már megvan. Ezzel a horvátok is elérik a magyar gáztározókat, és rövidebb lesz az orosz gáz szállításának útvonala is. Nagy kérdés, mennyit kell majd fizetni a horvát LNG-terminálon keresztül jövő gázért, és hogy ténylegesen mikor indul el a projekt, hiszen biztonságképpen a horvátok is aláírták a Déli Áramlatban való részvételről a szándéknyilatkozatot.

A térség földgázhálózata fejlesztési terveinek sikerét a megvalósuláson keresztül lehet majd mérni. Mindaddig, amíg nem valósulnak meg az infrastrukturális projektek, és csak politikai és gazdasági szándéknyilatkozatok versenyeznek egymással, amíg nem fektették le a piaci játékszabályokat (kapacitás-hozzáférési szabályok és egységes tarifaszabályozás), addig a meglévő útvonalakon elérhető tényleges importforrásokkal érdemes számolni. Ez pedig rövid távon a magyar fogyasztók szempontjából az orosz gáz ukrán szállítóvezetéken keresztüli importjának meghosszabbítását vetíti előre. Az oroszoknak az azeri és türkmén források, valamint az ukrán vezetékrendszer jelenleginél erősebb kontrollja esetén egyelőre nem kell tartaniuk a különböző vezetéképítési tervek versenyének kimenetelétől.