Szívinfarktust okozhat a zaj is

Mára világossá vált, hogy nemcsak a szmog, de a nagy zaj is rongálja a szívet és az ereket. Svájci kutatók igazolták, hogy a repülőterek környékén lakók gyakrabban kapnak infarktust. A medicina is egyre többet foglalkozik a zajártalommal, és ez érthető. Mi is beszámoltunk már az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének azon felméréséről, amelyet Európa legzajosabb államában, a zsúfolt Olaszországban végzett. Kiderült, hogy Itáliában él a kontinens legtöbb halláskárosodottja, mintegy hétmillió ember. Az sem újdonság, hogy a nagy hangerő nem csak a fülre hat. Mi is beszámoltunk azokról a kutatásokról, amelyek bebizonyították, hogy a refluxbetegség, a nyelőcsőbe visszaáramló gyomornedv gyakoribb a városi zajtól „stresszelők” körében.

A svájci szakemberek négy és fél millió ember egészségügyi adatait elemezték. Harminc éven keresztül követte a zajártalom következményeit Magger Egger, a Berni Egyetem kutatója. Ügyelt arra, hogy függetlenítse a vizsgálatot az egyéb környezeti szenynyező ártalmaktól, így a légszennyeződéstől is. Ez fontos volt, hisz a szmogban bizonyítottan vannak érrendszert is károsító elemek.

Eggernek az Epidemiology nevű orvosi szakfolyóiratban publikált cikkéből egyértelműen kiderült, hogy a repülőtér környezetében lakóknál szignifikánsan magasabb volt az infarktuson átesettek száma. Hatvan decibel az a határ, amely felett a szív is érintett lehet. Ez egyáltalán nem túl erős zaj, nem haladja meg mondjuk egy kocsmai beszélgetés hangerejét. Összehasonlításképpen: egy légkalapácsnak 100, egy induláskor feldübörgő sugárhajtású gépnek 120 decibel a hangereje. A 130 decibel feletti zaj már igazi fájdalmat okoz a fülben.
A szívbetegségek száma az idővel, a zajártalom időtartamával arányosan emelkedett, természetesen a csendesebb környezetben élő kontrollcsoporthoz képest. Akik legalább 15 éve laktak rosszul zajszigetelt házban a repterek mellett, azoknak hamarabb záródtak el a szívkoszorúerei, azaz kaptak infarktust. Ugyanakkor a zaj azért nem univerzális csapás: ugyanezen csoportban nem nőtt meg a rákbetegek száma.

Hogy mik a zaj károsító hatásának kórélettani okai, még nem tudjuk pontosan. Az világos, hogy a zaj stresszkeltő, és az erekre, a szívre az idegrendszeren, illetve a „stresszhormokon” át hat. Ám ennek pontos patofiziológiai hatásmechanizmusa további vizsgálatokat igényel.
Németországban is folytak hasonló kutatások. Ezeket – jellemző módon – a betegkasszák, azaz a biztosítók látták el pontos adatokkal – az ő érdekük is, hogy minél kevesebb legyen a beteg. A felmérést irányító brémai orvos, Eberhard Greiser a Der Spiegel hetilapnak elmondta, ők mintegy egymillió biztosított adatait elemezték. Egyértelművé vált, hogy a kölni repülőtér közvetlen közelében lakóknak a szívét károsította a nagy zaj. Körükben – az infarktuson kívül – kimutathatóan nőtt a stroke, az agyvérzés előfordulása is. Akár a svájciaknál, itt is 60 decibel körüli volt a károsodást okozó átlagos hangerősség alsó határa.
A nemi megoszlás is érdekes. A hölgyek e tekintetben valamivel érzékenyebbek. A repülőgépek zajától szenvedő negyven feletti nők körében 100 százalékkal megnőtt a szívbetegek száma, csendesebb övezetben élő kortársaikhoz képest kétszer gyakrabban kerültek kórházba. A férfiaknál ez az arány valamivel kisebbnek bizonyult: 69 százalékuknál igazoltak zajra visszavezethető keringési problémát.
A zajártalom igazi népegészségügyi problémává nőtte ki magát. Így például a német főváros melletti Schönfeld folyamatosan épülő Brandenburg nemzetközi repülőterének környékén a következő tíz évben ötezerrel több infarktusos és 1300 agyvérzéses beteget lesznek kénytelenek ellátni a kórházak – hacsak nem veszik komolyan az orvosok intelmeit, és nem tesznek sürgősen komoly zajvédelmi intézkedéseket.