Emfesz-ügy - Mindenki másképp emlékszik

A Svéd Kereskedelmi Kamara melletti választottbíróság a 2011. március 17-én a Rosukenergo AG. (RUE) EMFESZ Kft.-vel (EMFESZ) szemben indított keresetének teljes egészében helyt adott és az EMFESZ-t 527 millió dollár megfizetésére kötelezte, míg az EMFESZ valamennyi védekezését és viszontkeresetét is teljes egészében elutasította.

A választottbíróság ítélete jogerős, végrehajtható, írja közleményében a RUE-t és korábban az EMFESZ-t is ellenőrző Firtas csoport. Szerinte az ítélet hatályon kívül helyezése (érvénytelenítése) elvileg lehetséges, de ennek feltételei miatt inkább csak elméleti lehetőségről van szó, a tényleges hatályon kívül helyezés a gyakorlatban igen ritka. A közlemény ennek megállapításával az EMFESZ arra a két nappal ezelőtti bejelentésére válaszolt, hogy minden lehetséges fórumon meg fogja támadni a stockholmi döntést. Indoklása szerint a bíróság eljárása során több jogsértő dolog is történt.

A választottbíróság előtt a RUE 2009 októberében indított keresetet az EMFESZ ellen - írja a GDF -, melyben a 2008 szeptemberétől 2009 áprilisáig leszállított, de ki nem fizetett gáz ellenértékének, valamint az arra nyújtott kölcsön kamatainak a megfizetésére kérte kötelezni az EMFESZ-t. A RUE 527 millió dolláros követeléséből mintegy 269,5 millió dollár a 2008. évi ki nem fizetett gáz ellenértéke, 151,5 millió dollár a 2009. évi ki nem fizetett gáz ellenértéke, míg a fennmaradó mintegy 106 millió dollár az ezekre nyújtott kölcsön után fizetendő rendes kamat és késedelmi kamat.

A perben az EMFESZ a RUE állítólagos szerződésszegésére és a gázszállítások 2009. április 27-dikét követő felfüggesztésére hivatkozva kártérítési viszontkeresetet terjesztett elő, melynek kezdeti, mintegy 1,7 milliárd dolláros összegét utóbb mintegy 820,5 millió, majd 768,5 millió dollárra szállította le. Az EMFESZ a viszontkeresettel érvényesített kártérítés beszámításán túlmenően is többféle védekezést terjesztett elő, így pl. vitatta, hogy 2009. január 1. és április 27. között a RUE szállította részére a gázt, illetve vitatta a késedelmi kamat mértékét is.

A választottbíróság a RUE keresetének teljes egészében helyt adott, míg az EMFESZ viszontkeresetét teljes egészében elutasította. Ennek során a választottbíróság több érdekes megállapítást is tett.

Így megállapította a választottbíróság, hogy Góczi István 2009. április 28-án ’kétségkívül’ a tulajdonos Mabofi tudtán kívül és a Mabofitól erre kapott felhatalmazás nélkül adta el az EMFESZ üzletrészét a RosGas AG (RosGas) részére 1 dollárért. Rámutatott a választottbíróság arra, hogy a Mabofi az EMFESZ-ért érdemi ellenértéket nem kapott, amit a választottbíróság igen különösnek tartott annak tükrében, hogy a cég a magyar földgáz piac 20%-át birtokolta, és előző évi forgalma 220 milliárd forint volt, 6 milliárd forintot meghaladó adózott eredmény mellett. A választottbíróság szerint a Góczi István által felhasznált meghatalmazás említést sem tesz az EMFESZ üzletrészei eladásának lehetőségéről. A választottbíróság szerint továbbá a Magyar Energia Hivatal a tranzakciót ’kétségkívül’ a vonatkozó üzletrész átruházási szerződés részletes tanulmányozása, valamint a RosGas tulajdoni hátterének feltárása nélkül hagyta jóvá, és noha utóbbira 45 napos határidőt szabott, ez a mai napig nem történt meg.

A választottbíróság - írja a közlemény - hiteltelennek tartotta az EMFESZ és Góczi István azon előadását, miszerint az EMFESZ eladására a gázszállítások leállása miatt kellett sor kerüljön. Ellenkezőleg, a választottbíróság arra az álláspontra jutott, hogy Góczi István már a 2009. április 27-i események előtt arra az elhatározásra jutott, hogy lecseréli a RUE-t mint gázszállítót, és ehhez már 2009. március 31-én gázszállítási szerződést kötött a RosGas-zal, amelynek 2009. április 28-án 33 millió dollár előleget át is utalt.

A választottbíróság a bemutatott okiratok alapján nem fogadta el Góczi István azon állítását, hogy a RosGas-zal való szerződéskötésre visszadátumozva 2009 májusában került sor, és - a GDF szerint - általában is megjegyezte, hogy Góczi István szavahihetetlen tanúnak bizonyult.

A választottbíróság megállapítása szerint a RUE nem szegte meg az EMFESZ-szel fennállt gázszállítási szerződését, egyszerűen annyi történt, hogy az EMFESZ 2009. április 27-e után nem nominált gázt a RUE-tól, hanem azt más forrásokból szerezte be. A választottbíróság megállapította ugyanakkor, hogy az EMFESZ fizetési késedelme miatt a RUE egyébként is jogosult volt a gázszállítások felfüggesztésére.

A választottbíróság határozottan elvetette az EMFESZ azon álláspontját, hogy bizonytalan, hogy a 2009. január 1-jei és április 27-e közötti időszakban ki szállított számukra gázt, és rámutatott arra, hogy az EMFESZ védekezése a saját korábbi írásbeli nyilatkozataival – vámokmányokkal, levelekkel – és az ügy további irataival is ellentétben állt.

A választottbíróság ítéletéből kitűnik, hogy a RUE és az EMFESZ közötti, egyoldalúan az EMFESZ számára kedvező gázszállítási szerződés az EMFESZ perben bejelentett felmondása folytán szűnt meg, amellyel az EMFESZ elesett attól a kedvező szerződéses konstrukciótól, amely lehetővé tette számára, hogy a piaci árnál mintegy 15 százalékkal olcsóbban szerezzen be gázt ráadásul úgy, hogy még a RUE-t szállítási kötelezettség terhelte, addig az EMFESZ-t nem terhelte semmilyen minimális vételi kötelezettség.

Ennek tükrében - következtet a GDF - aligha kétséges, hogy az EMFESZ problémáit nem a korábbi tulajdonos Mabofi okozta, hanem éppen a cégnek a Mabofitól a RosGas-nak való továbbadása és Góczi István döntései. A RosGas-nak való eladása hiányában az EMFESZ ma is prosperáló, a fogyasztóit kiszolgálni képes gázkereskedő lehetne.

Góczi István ez utóbbival kapcsolatos álláspontját korábban már ismertettük. Azzal érvelt az EMFESZ eladása mellett, hogy mivel korábbi szállítóját Ukrajnában kiszorították a piacról, bizonytalanná vált a kft. gázellátása. A szakma jellegéből adódóan az új szállítóvan való megállapodás egyben tulajdonosváltást is feltételezett. (Mindazonáltal ismert, hogy végül a Rosgastól sem kapott gázt az EMFESZ.)

-->