Amszterdam a mintaváros

Még ebben a fél évben el kell készíteni a hazai okos mérési mintaprojektek kormányrendeletét, majd jön a kísérleti bevezetés, utána a végső bevezetési rendelet. 2014-től már élesben telepítik a rendszereket. Amszterdamban 16 mintaprojekt fut, hasznosíthatjuk a tapasztalataikat.

B. Horváth Lilla

Sok szabályozási feladatot kell megoldani ahhoz, hogy 2020-ra az uniós elvárásnak megfelelően a hazai háztartások 80 százalékában is úgynevezett okos mérő (smart meter) mérje az energia, sőt, lehetőleg a távhő és a meleg víz felhasználását is. A cél a felhasználás ésszerűsítésén keresztül a fogyasztás, közvetve a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése. Többek szerint önmagában a célszámot is jócskán alulról lenne érdemes közelíteni, hiszen azoknál a hazai áramfogyasztóknál – az ipari felhasználóknál –, amelyeknél érdemi megtakarítást ígér az energiafelhasználás nyomon követése, már évek óta kötelező az okos mérés. Ahol viszont kicsi a fogyasztás, kérdéses a drága fejlesztés hozadéka is. Svédországban például egy háztartás évente 9 ezer kilowattóra áramot fogyaszt, Hollandiában 3,5 ezret, Magyarországon 2,5 ezret.

„Az energiatudatosság fokozása mindig kifizetődő” – reagált lapunknak az IIR minapi konferenciáján felvetett aggályokra Charlotte Meuwissen, az Accenture tanácsadó cég az Amszterdam Okos Város mintaprojektjeinek igazgatója. A már több éve folyó hollandiai főprogramot a hálózatüzemeltetők és az önkormányzat finanszírozza, de kísérleti jellege miatt az EU is ad hozzá pénzt. Magához a projekt 16 kísérleti programjához az érintett vállalatok adják össze a pénzt. „Eddig 0–20, átlagosan pedig 4 százalékos energiamegtakarítást mértünk” – válaszolt Charlotte Meuwissen. A nagy szórás mögött a fogyasztók eltérő energiatudatossága, emiatt eltérő aktivitása áll. Ám épp azért fut sokféle projekt, hogy megtalálják a fogyasztáscsökkentésre leginkább ösztönző módot. Azokban a projektekben például, amelyekben a fogyasztó visszajelzést kap a felhasználásáról, jobban csökken a fogyasztás, mint máshol, és az is segít, ha az egész családot, tehát a gyerekeket is bevonják. (Van üzemanyagcellákra, önkormányzati energiaellátásra, uszodafűtésre, de klimatizált utcákra vonatkozó program is.)

Az amszterdami kísérlet másik fő tapasztalata a személyes adatok védelmére vonatkozik. Az ezzel kapcsolatos aggályok miatt épp Hollandiában álltak le több évre az okos méréssel kapcsolatos előkészületek. Az is kiderült a mintavárosban, hogy nem szabad a felhasználót műszaki nehézségek elé állítani, például a fogyasztást mutató berendezések telepítésére rászorítani.

Az IIR rendezvényén szó esett az okos mérők és rendszereik szabványosításának szükségességéről, és e készülékek s a hozzájuk tartozó informatikai megoldások gyors erkölcsi avulásáról is, utóbbi ugyanis drágítja a rendszerek fenntartását. Ráadásul hiába vannak okos rendszerek, ha a fogyasztó nem kaphat többféle ajánlatot, illetve, ha nem megoldott a gyors és zökkenőmentes kereskedőváltás.

A külföldi példák tapasztalatait érdemes hasznosítani a hazai vonatkozó szabályozás előkészítése során is. A bevezetést már a 2007-es áramtörvény is előírta, de az uniós követelmények módosulásához igazodva ez év tavaszán megváltoztak a hazai előírások is. Márciusban a kormány felhatalmazást kapott a vonatkozó rendelet kiadására a rendszer bevezetésére, amelyet természetesen uniós támogatású mintaprojektek előznek meg. A konkrét előkészítésben, lebonyolításban és ellenőrzésben a feladatok érdemi része a Magyar Energia Hivatalra (MEH) jut. Mindezt a fogyasztó köteles tűrni, hiszen „a cél a fogyasztó által vezérelt energiaipar létrehozása” – jelentette ki előadásában Vajdovich Árpád, a MEH megbízott szaktanácsadója.

Mintaváros kerestetik

Barát Pétertől, az Accenture magyarországi igazgatójától megtudtuk, hogy cége egy budapesti közműcég megbízásából is készített okosmérés-tanulmányt, és együttműködésre készül a Mavirral is. Az amszterdamihoz hasonló magyarországi mintaváros terve még nincs a cégének, de „keresik a pontokat, kivel lehetne együttműködni”.