A szovátai konferencia pedig éppen erről szól: elsősorban a kelet-közép-európai régió kkv-szektorának működőtőke-mozgásait, a hasonló profilú és törekvésű cégek összefogásából külgazdasági hálózat létrehozásának a lehetőségeit vették górcső alá a román, magyar, bolgár, moldovai, szerb, szlovák és ukrán résztvevők: üzletemberek, politikusok, önkormányzati vezetők és elemzők. Jövőre egyébként tovább bővül a kör, s a szervezők szándéka szerint Közép-Európa akár összes országának cégeit bevonnák a kezdeményezésbe, egyfajta „kis- és középvállalati Davost” teremtve – mondja Gulyás József, a szovátai tanácskozást ez évben megszervező KKVHÁZ vezetője.
A hátszél Magyarországon mindenképpen kedvező, mivel a kkv-k Kárpát-medencei terjeszkedését kifejezetten támogatja a kormány, amely Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési programot hirdetett részben az Új Széchenyi-tervben, részben pedig a még hatályba ugyan nem lépett, de már kidolgozott külgazdasági stratégiában. Ez utóbbiban kiemelten fontos területként kezelik a teljes délkelet-európai térséget. Ezek az országok a hazai kkv-k természetes terjeszkedési terepei. Mert ugyan a tőkeexport jelentős részét (értékben) a regionálissá nőtt hazai nagyvállalatok (köztük az OTP, a Mol, a Danubius) adják, a kkv-k is egyre komolyabb szerepet játszanak. Például Romániában már 14 ezer magyarországi vállalkozást tartanak nyilván.
A kis- és közepes vállalkozások ma még mind a tőkeerejük, mind az egyéb lehetőségeik miatt elsősorban az európai, s ezen belül is főként a közelebbi országok felé képesek és mernek terjeszkedni. A haszon kézzelfogható. Gyakran kitörési pontot jelent a bezárult hazai piacról a más országokba áthelyezett termeltetés. Emellett stabilizálhatja a hazai anyacéget a külpiacon megtermelt és legalább részben hazautalt nyereség, amely munkahelyek megőrzését vagy továbbiak megteremtését teszi lehetővé idehaza is. Emellett ösztönzi a hálózatban gondolkodás fejlődését, továbbá nemzetközi tapasztalatokat hoz, s építi a határokon átívelő együttműködéseket.
