Az Intézet a Demokratikus Alaternatíváért (IDEA) elemzése szerint az ilyen szabályozás a tárgyalt forráshiányos ágazatban nyilvánvalóan nem oldja meg a problémákat, amely közül a hálapénz legitimitása, valamint a munkahelyi körülmények fenntarthatatlansága a legfontosabbak. Nyilvánvalóan már a fenti bejelentést megelőzően is problémát okozott az egészségügyi szakemberek külföldre távozása. Utóbbi esetében a közpénz nem a közösség javát szolgálta, továbbá orvoshiányt is okozott a tömeges migráció. Az érem másik oldala viszont, hogy az intézkedés korlátozta a személyes szabadságot.
A Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) elnöke, Papp Magor jelezte, hogy a rezidensek maradnának, ha az állam javítani tudna a feltételeken. A várhatóan továbbgyűrűző adok-kapok játékban azonban sok múlik azon, hogy a röghöz kötés feltételével kiegészített 100 százalékos bérkompenzáció a rezidensek mekkora hányada számára jelenti a feltételek valódi javítását. A kiegészített bér – annak ellenére, hogy eléri az MRSZ elnöke által megadott lélektani határt – ugyanis bebetonozhatja a jelenlegi viszonyokat az egészségügyben. Emellett nem tudni semmit az ugyancsak a beígért csomagban szereplő egészségügyi életpályamodellről sem.
Nyilvánvaló tény, hogy a jelenlegi helyzet tartós megoldása csak többletforrások bevonásával lehetséges, ebből a szempontból az egészségügy azonban mostohagyerek maradhat. A többletforrás megteremtésének esélye alacsony, mivel az egyébként is válsággal sújtott időszakot a kormány mélyítette az egykulcsos adóval, és jelenleg a bevételkiesés okozta költségvetési lyukakat próbálja befoltozni a kabinet. Szócska Miklós ugyan egy ideig a köznyelvben chipsadóként ismert új teherből befolyó összeget kifejezetten az egészségügyi bérek javítására szánta, az azonban korántsem biztos, hogy a pénzek sorsáról tényleges döntés született.
Ráadásul az új adóból származó bevétel sem lenne elegendő az ígért béremelésre – annak csupán tizedét biztosítaná, hozzávetőleg havi nettó tízezer forintot az orvosok, és ötezer forintot a szakdolgozók számára. Hasonló, pántlikázott adóbevétel származhatna a dohánytermékek jövedéki adójából, ennek emelését azonban nemrégiben elvetették, így nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány zászlajára tűzött népegészségügyi program és célok hiteltelenek, és nagy valószínűséggel a továbbiakban az eddigi szinten maradó bevétel sem kerül teljes egészében az egészségügyhöz.
Ha az utóbbi programok és célok érdemi megvalósítására komoly igény mutatkozna, továbbá az egészségügy kormányon belüli lobbiereje elegendőnek bizonyulna az előzőkből származó bevételek megszerzéséhez, az tényleges elmozdulást jelentene a források bővítése felé. A túl sok „ha” azonban azt sejteti, többletforrásra – ha egyáltalán – csak elvétve lehet számítani. Ráadásul láthatóan a jelenlegi kormánynak sincs jobb ötlete a migráció megállítására, mint a kényszerítés és a röghöz kötés. Így azonban nem marad más, mint az orvosok elvándorlása, továbbá patthelyzet az egészségügy és a betegek számára egyaránt.
