Szén-dioxid: most jön a feketeleves?

Az Európai Unió a kiotói protokoll-célkitűzéseinek megvalósítására vezette be 2005-ben a kibocsátáskereskedelmi rendszerét (ETS), amely a tőzsdei kereskedési eljárásokkal megegyező formában szabályozza a kibocsátási egységek piacának eljárásait. Az ETS első kereskedési időszaka 2005–07 között működött, a második (a jelenlegi) 2012-ig hatályos, a harmadikat 2013-ban vezetik be, és 2020-ig határozza meg a nagy szén-dioxid-kibocsátók profittermelési képességét.

Az Európai Unió jól politizált a 2000-es években, illetve jól sikerült kommunikálnia a rendszer bevezetését. Az EU ETS terméke 1 tonna szén-dioxid, amellyel bár 2005 előtt nem kereskedett senki, mégis viszonylag gyorsan sikerült alkalmazkodni minden piaci szereplőnek a használatához. Bár akkoriban is felhördültek egyes iparágak lobbistái, hogy ellehetetleníti a gazdasági növekedést, illetve a versenyképességet, valójában ez nem következett be. Ennek egyik fő oka, hogy mind az első, mind a második kereskedési időszakban megfelelő mennyiségű ingyenesen elérhető kibocsátási egység állt rendelkezésre. Az első kereskedési időszak túlallokációja 2007-ben az EU ETS árainak összeomlását okozta. 2006 tavaszán – az első éves jelentések kiértékelése után – néhány nap alatt megfeleződött a kibocsátási egységek értéke, kb. 30-ról 15 euróra csökkent, majd 2006. év végével rohamos csökkenés volt tapasztalható, és 2007 nyarára 0,01 euróra esett a kibocsátások piaci értéke. Ekkor minden szereplő érzékelhette, a túlkínálat olyan mértékű, hogy az egységek teljesen elértéktelenedtek. Ezt reprezentálják a magyar állam aukciói, amelyeket a Vertis Finance platformján keresztül hajtott végre: az első, 2006. decemberi aukción körülbelül 7,4 eurós áron sikerült értékesíteni több mint egymillió egységet, míg 2007 márciusában hasonló mennyiséget már csak egy euró alatt tudott piacra dobni.

A kibocsátási egységek áralakulása alapvetően a kereslet-kínálat egyensúlyának függvénye. Mivel a második kereskedési időszaknál nem alakult ki olyan túlkínálat, amelyet az első során érzékeltek a piaci szereplők, ezért a CO2 ára eddig nem szenvedett el olyan veszteségeket, mint az 2006–07 folyamán volt tapasztalható. Viszont nem is érte el az ár a 2005-ös szinteket, és 10–15 euró között stabilizálódott. Tagadhatatlan, hogy a válság hatásai kedvezően befolyásolták az ár alakulását, hiszen a zsugorodó ipari termelés, illetve az ehhez kapcsolódó lecsökkent energiafelhasználás jelentősen mérsékelte az addicionális kibocsátási engedélyek iránti keresletet.

A harmadik kereskedési időszakban bizonyosan keresleti piac alakul ki, tehát áremelkedéssel kell szembenézni.

Hogyan is áll össze a kínálat 2013 után?

A villamosenergia-szektort kivéve továbbra is lesz ingyenes kiosztás, illetve az uniós direktíva alapján a villamosenergia-termelők már alapesetben nem lesznek jogosultak ingyenes kiosztásra, azonban az még nem látszik pontosan, hogy kérnek-e és mely országok (kiemelten a kelet-közép-európai régióban) derogációt e kitétel alól. Az ingyenes kiosztás mindössze 80 százalék lesz 2013-ban, amely lineárisan csökken 30 százalékra 2020-ig. Ennél az aránynál figyelembe kell venni, hogy azt nem a létesítmény saját kibocsátásainak megfelelően, hanem az iparági legjobb gyakorlat alapján alakították ki. Tehát ha egy létesítmény rosszabbul teljesít a legjobb gyakorlatnál, vagyis több CO2-t bocsát ki egységnyi termelésre vetítve, mint a „legjobbak”, könnyen előfordulhat, hogy a kibocsátásának nemcsak 20, hanem akár a 30-40 százalékát is piaci alapon kell beszereznie már 2013-ban.

Amennyiben csak a villamosenergia-szektort tekintjük, nem kis mennyiség forog kockán, mivel például Magyarországon a szegmens éves kiosztása a teljes mennyiség körülbelül felének megfelelő tétel. Ezt a mennyiséget a mai tőzsdei árakon figyelembe véve több mint évi 40 milliárd forintos költségtényezőről beszélünk. Ennek alapján látható, hogy az ETS jelentősen befolyásolja a villamosenergia-szektor profittermelési képességét, azonban vannak, akiket sokkal inkább befolyásol, mint másokat. Vajon mi történne, ha az erőművek nem kapnának ingyen kiosztást? Egyértelmű, hogy néhánynak a rentabilitása megkérdőjeleződik, elsősorban azoké, amelyek magas CO2-intenzitással termelik az áramot, például szén-, illetve lignitbázison.

További változás, hogy a kis kibocsátók kikerültek a rendszer hatálya alól, így az évi 25 ezer tonna kibocsátási érték alattiak vagy azok, amelyek tüzelőberendezésének teljesítménye nem éri el a 35 megawattot – ez korábban 10 ezer tonna és 20 megawatt volt. Változás a karbonszivárgás elméletének bevezetése is: teljes kibocsátásra ingyenes kiosztást kaphatnak azok a szektorok, amelyeknél túl nagy költségnövekedést okozna a CO2-teher viselése, illetve áttelepülhetnének az unió külső határaira, és onnan láthatnák el a közösségi piacot, akár nagyobb szennyezést róva a környezetre, mint azt az EU-ban jelenleg teszik.

Jelenleg minden ETS-kibocsátó kitölti az Európai Bizottság által publikált ingyenes kibocsátási kérelemre vonatkozó táblázatot. Az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megkezdte ezek szétküldését a létesítmények számára, amelyeket szeptember végéig továbbít Brüsszelbe, és csak ezután véglegesíti a bizottság a nemzeti kiosztásokat.

Az EU júliusban publikálta a teljes kiosztható mennyiséget, amely a jelen időszak évi 2033 millió egységével szemben 1927 millió lesz 2013-ban, és ez évente 35 ezerrel csökken, amíg 2020-ra maximum 1680 milliót eredményez, és ennek nagyobbik részét már nem ingyen, hanem aukción osztják ki.

A passzivitás ideje lejárt!

Látszik, hogy az EU az első és második kereskedési időszakkal elhúzta a mézesmadzagot, hiszen nem okozott jelentős pluszterhet a rendszerben való részvétel, sőt, aki a feleslegeivel jól kufárkodott, még nyereséget is tudott termelni az ETS-szektorból, azonban ez a kellemes helyzet biztosan változik 2013 után. Az ingyen kiosztott mennyiségek csökkenése miatt egyre fontosabb szerepet kap majd a termelés kibocsátásainak közvetlen csökkentése.

Erre lehetőséget ad az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások felhasználása. Továbbá felértékelődik a kibocsátási jogok proaktív kezelése és így a vállalati treasury funkció, amely az úgynevezett hedging eszközökkel, vagyis határidős, repo-, opciós stb. ügyletek révén csökkentheti a vállalatok kitettségét a CO2-piacon már jól ismert hullámzásokkal szemben.

Tehát minden érintett számára szükséges mielőbb megkezdeni a felkészülést az ETS harmadik kereskedési időszakára, hogy 2013 után Magyarország ne passzív elszenvedője, hanem aktív formálója lehessen az EU zöldülő gazdaságpolitikájának.

A szerző a KPMG energetikai tanácsadásának szenior tanácsadója