Nem tetszett a csőterv 3.0

A Magyar Energia Hivatal (MEH) harmadszor is visszadobta a hazai földgázhálózat tízéves fejlesztésére vonatkozó javaslatot, s utasította a készítőt, a Mol Nyrt. tulajdonában lévő FGSZ Földgázszállító Zrt.-t, dolgozza át az anyagot, egészítse ki, s adja be újra. Az első változat 2009, a második 2010, a most elutasított pedig ez év tavaszán készült.

A FGSZ két változatban készítette el a tervet, az egyik az infrastruktúra keleti, a másik a nyugati irányú bővítését helyezte előtérbe. Kiemelte azokat a beruházásokat is, amelyekre véleménye szerint mindkét változat esetében sort kell keríteni. A fejlesztési terv negyedszerre is elkészítendő variánsában azonban már csak a nyugati irányú kapacitásbővítésre kell összpontosítania, mert a MEH szerint nincs szükség keleti bővítésre. Várakozásai szerint ugyanis Európában még évekig földgázfölösleg lesz, ezt a helyzetet pedig a hazai felhasználók csak a nyugati import növelésével használhatják ki. Ám ehhez szűkösek az ottani importkapacitások, amit jól példáz, hogy a folyó gázévre meghirdetett aukción például mintegy 90 százalékkal túljegyezték a kapacitásokat. (Idekívánkozik, hogy a HAG kapacitásainak csak a harmadára lehetett licitálni, mert egyik harmadát rendeletileg a gázkereskedőnek készülő MVM Partner számára, a másikat az egyetemes piacra szállító E.On Földgáz Trade-nek különítették el. Ráadásul egyre több piaci jelzés érkezik, hogy drágul a HAG-on beérkező spotpiaci gáz.)

A hivatal szerint fontosak a fejlesztések, mert késnek a Magyarország gázellátásában jelentős szerepet játszó nemzetközi projektek (Nabucco, Adria LNG), a legkorábbra, 2015-re várt Déli Áramlat egyik nyomvonalterve pedig el is kerülné Magyarországot. Így tehát még inkább esedékes a hazai beruházásokról a döntés. Ettől függetlenül az FGSZ fejlesztési terve negyedik változatának arra is ki kell majd térnie, hogyan illeszthetők az új nagy importvezetékek a hazai gázrendszer meglévő, illetve létrehozandó elemeihez.

Az elutasítás alapvetően azon alapult, hogy a hivatal a javaslat több elemét megalapozatlannak minősítette. Éppen azért a következő változatban a most felmutatottnál több és alaposabb hatásvizsgálatot, elemzést, alternatív megoldási javaslatot kér. Elvárja azt is – főleg, mivel a költségeket közvetve a gázfogyasztók állják –, az FGSZ bizonyítsa be előszerződések, szerződések vagy kötelező érvényű szándéknyilatkozatok felmutatásával, hogy az általa létrehozandó kapacitásokra a piacnak szüksége van. Jövőbe látást nem vár el, bár kívánalmai egy részének – tízéves programról lévén szó – az FGSZ csak ilyen képesség birtokában tehetne eleget.

Kettős mérce a szlovák cső ügyében?

Az energiahivatal nem volt mindig ilyen szigorú. Néhány hónapja úgy adta meg az MVM leányvállalatának, az Ovitnak a szlovák–magyar gázvezetéki összeköttetés létrehozására vonatkozó engedélyt, hogy az Ovit sem tudott felmutatni egyetlen szerződést sem. Igaz, nem is kért tőle senki. Ráadásul két aukción is bebizonyosodott, minimális az érdeklődés az interkonnektor kapacitásai iránt, hiszen azon kezdetben csak orosz gáz importálható. A cső csak akkor válna az importdiverzifikáció eszközévé, ha megépülne a szlovák–lengyel összeköttetés, s az így teljessé váló észak–déli korridor végén megjelenne egy-egy cseppfolyós gázt fogadó kikötő is. Úgy tűnik viszont, hogy a MEH kedvet csinál majd a kereskedőknek a szlovákiai cső használatához. Az FGSZ-nek írt elutasításában ugyanis megüzeni a szakmának, hogy „a kereskedőkkel folytatott konzultáció keretében tisztázni javasoljuk, hogy az egyes importbeszerzési pontokon mi képezi a földgázbeszerzés akadályát…, hiszen fizikailag ugyanaz a földgáz jelenik meg az ukrajnai és a szlovákiai belépési pontokon”. E vezeték finanszírozásáról nemrég azt mondta Bencsik János államtitkár a Világgazdaságnak, a kapacitást lekötő vállalatok pénze mellett számolni lehet az uniós támogatás, a gázárakban megjelenő fogyasztói hozzájárulás és a tulajdonos osztalékából e célra fordított összeg olyan optimális mixével, amellyel minden szereplőre elviselhető teher jut.