Új gyógyítási protokollra van szükség

A prosztata megnagyobbodása a világon mintegy ötvenmillió negyvenöt év feletti férfinak okoz problémát, mégsem mindenki keres rá megoldást. Pedig a kellemetlen vizelési panaszok vagy a betegség előrehaladtával létrejövő szövődmények az esetek többségében napi egyetlen tabletta szedésével elkerülhetők lennének.

A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (BPH = benignus prostata hyperplasia) kezdeti tüneteit sok ötven feletti férfi észre sem veszi, vagy ha igen, nem tulajdonít különösebb jelentőséget a vizelete ürítésében bekövetkezett változásoknak. Pedig a gyakran és hirtelen jelentkező vizelési inger, illetve az akadozó vizelet, a vizelet-visszatartási nehézségek, a fájdalmas vizelés, a vizelés után a hólyagban jelentkező teltségérzés (a vizelet pangása a hólyagban), az utócsepegés, a hólyag- vagy gáttáji fájdalmak – netán szexuális működési zavarok – nemcsak kellemetlenek, fájdalmasak, hanem kihathatnak a BPH-ban szenvedő beteg közérzetére és önbizalmára, sőt, megszokott életvitelében is akadályozhatják.

A betegség kifejlődését elsősorban az életkor és az ezzel járó hormonális változások befolyásolják. A prosztata, más néven dülmirigy a húgyvezeték és az ondóvezetékek találkozásánál, közvetlenül a húgyhólyag alatt helyezkedik el, körülölelve a húgycső kezdeti szakaszát. Születéskor csupán akkora, mint egy borsó, és mérete a pubertáskorig alig nő, ám az akkor fellépő hormonális változások révén gyors növekedésbe kezd. Körülbelül húszéves korra nyeri el normális nagyságát: a 3-5 centiméteres átmérőt és a 20-25 grammos súlyt. Formája egy gesztenyére hasonlít leginkább. Ez a mirigyes szerv felelős annak a váladéknak a termelődéséért, amely magömléskor az ondóval keveredik. A váladék mozgékonyabbá, életképesebbé teszi az ondósejteket. Magömléskor a prosztata izomszövete összehúzódásának fontos szerepe van, elősegíti az ondó kilövellését. Ha a prosztata állapota miatt sem vizelési, sem szexuális problémák nem lépnek fel, akkor minden bizonnyal egészséges.

Érdekes, hogy a prosztata igen fontos szerepet játszik a férfiak nemzőképességét tekintve, mindemellett sokáig csaknem észrevétlen marad. A férfiak jelentős része szinte nem is észleli a szerv létezését, egészen addig, amíg annak esetleges betegsége problémát nem okoz a megjelenő tünetek révén.

A BPH egy jóindulatú daganatos elváltozás, mely negyvenéves kor felett jelentkezhet a férfiaknál. A daganat ugyan jóindulatú – nem rákos elváltozásról beszélünk –, azonban jellemző rá az állapot progressziója. Ez azt jelenti, hogy az életkor előrehaladtával a prosztata mérete fokozatosan növekszik, az emiatt fellépő tünetek súlyosbodnak, és megnő a szövődmények kockázata is. Önmagában nem a prosztata megnagyobbodása, hanem az ezzel együtt járó húgyúti tünetek és szövődmények okozzák az életminőség romlását. A betegség közvetlen életveszélyt nem okoz, de az életminőség romlása, a szövődmények kialakulása megkeseríti az ötven éven felüli férfiak életét, és bizonyos esetekben a súlyos szövődmények kialakulása akár azonnali beavatkozással járó orvosi kezelést tesz szükségessé.

A prosztata megnagyobbodása leggyakrabban vizelési problémákhoz vezet, így nehezebbé válik az ürítés, és gyakrabban kell vizelni. Előfordulhat, hogy a vizeletsugár gyengébbé válik, a vizelés lassabb lesz, hosszabb időt tölt a beteg a mosdóban. Amennyiben nem kezelik, fennáll a veszélye annak is, hogy a betegség előrehaladtával a vizelet teljesen elakad (akut vizeletelzáródás). Ebben a jelentős fájdalommal járó állapotban azonnali orvosi ellátásra van szükség, egyes esetekben sebészi beavatkozással el kell távolítani a prosztatát, vagy csökkenteni szükséges annak méretét.

A vizelési panaszok kihatása az élet minden területén jelentkezhet, jelentősen rontja az életminőséget. Ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor például a munkahelyen, szórakozás vagy pihenés közben jelentkeznek a vizelési problémák.

Annak ellenére, hogy a tünetek kellemetlenek, a férfiak nehezen fordulnak orvoshoz. Sokan úgy gondolják, hogy ezek a panaszok az öregedéssel természetes módon együtt járó folyamat részei, illetve még orvosuknak is szégyellik elmondani a panaszokat okozó tüneteiket. Sajnos a doktor sem mindig kérdez rá a beteg vizsgálatakor, hogy vannak-e vizelési problémái a páciensnek. Így fordulhat elő az a paradox állapot, hogy bár sok a kellemetlen tünetekkel küszködő férfi, mindössze 10 százalékuk kap gyógyszeres kezelést.

Ötvenéves kor felett évente egy alkalommal akkor is ajánlott lenne felkeresni az urológust, ha valakinek semmilyen panasza nincs. Húgyúti, vizelési panaszok esetén pedig nem célszerű – sőt, néha veszélyes – halogatni a kivizsgálást, hiszen az időben megkezdett, megfelelő kezeléssel a legnagyobb a teljes gyógyulás esélye.

Az urológiai kivizsgálás egyszerű. A páciens alapos kikérdezése után a prosztata tapintása, ultrahang, vizelet- és vérvizsgálat következik. Amennyiben a vizelési panaszok hátterében a BPH áll, a legtöbb esetben elegendő a hatékony gyógyszeres kezelés. Régebben az esetek kb. 70 százalékában csak műtéti megoldás létezett ezekre a panaszokra, ma már kb. 70 százalékban megfelelő, korszerű gyógyszeres kezelés áll rendelkezésre. A gyógyszer kiválasztásánál fontos szempont, hogy a betegség stádiumának megfelelő leghatékonyabb kezelést válasszuk. A jól megválasztott, ideális kezelés a tüneteket gyorsan megszünteti, és megakadályozza a betegség progresszióját, a prosztata további növekedését.

Két klasszikus gyógyszercsoport alkalmas a BPH kezelésére. Az egyik az ún. alfa-receptor-blokkolók csoportja, ezek a hatóanyagok a prosztata és a hólyagnyak simaizomzatát ellazítva gyorsan, pár napon belül csökkentik a tüneteket. A másik hatóanyagcsoportba az 5 alfa-reduktáz-inhibitorok tartoznak. Ezek az enzimgátló szerek hosszú távon, hormonális hatással csökkentik a prosztata térfogatát, ezzel mérséklik a tüneteket és javítják a betegek életminőségét.

Ma már Magyarországon is elérhetők a páciensek részére az a kombinált hatású készítmények, amelyek a fenti két hatóanyagcsoport kombinációját tartalmazzák. Az egyik komponensük gyorsan, már pár napon belül enyhít a vizelési panaszokon a prosztata izomelemeinek ellazításával, a másik hatóanyaguk pedig képes a prosztata méretét akár 20 százalékkal csökkenteni. A méretcsökkentés három-hat hónap alatt jön létre, tovább mérsékelve a vizelési panaszokat és lényegesen csökkentve a szövődmények kialakulásának a veszélyét, illetve egy esetleges műtéti beavatkozás szükségességét. A betegek gyógyszeres kezelése éveken keresztül folytatható, jól tolerálható.

A kezeletlen betegek magas száma, valamint a népesség változó életkorstruktúrája gazdasági, társadalmi és szociális szempontból is sürgetővé teszik racionális terápiás protokoll felállítását, amely minőségi betegellátást eredményezne. Mivel a változó tünettan és a tünetek progressziója lényeges szempont, ezért a már kezelésbe vont betegek rendszeres kontrollvizsgálata kötelező. A terápia megválasztásában a páciensek szubjektív állapota és az életminőség javítása az elsődleges szempont.

Egy nemrégiben lezárult négyéves nemzetközi gyógyszervizsgálat – amely a GlaxoSmithKline támogatásával készült – melyben 4844 férfi vett részt, az alábbi eredményekkel zárult: a kombinált gyógyszeres kezelés több szempontból is hatásosabb volt, mint a korábban alkalmazott gyógyszeres kezelések.

A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás kezelése csak a pontos diagnózis ismeretében lehet sikeres. A betegség korai felismerésében, majd a kezelés eredményességében szerepe van a jóindulatú prosztatamegnagyobbodásban érintett személy és az orvosa közötti bizalomnak, illetve a beteg tudatos „hozzáállásának”. Az időben elkezdett és szakorvos által beállított, hatékony gyógyszeres terápiával az állapotromlás megelőzhető, és az életminőség jelentősen javítható.

A BPH előfordulási gyakorisága

Epidemiológiai adatok alapján a hatvan év feletti férfilakosság esetében a szövettanilag igazolt BPH előfordulási gyakorisága 50 százalék feletti, 85 éves korra pedig eléri a 90 százalékot is. Persze a prosztata megnagyobbodása nem szükségszerűen okoz tüneteket minden esetben. A BPH okozta húgyúti tünetek általában a negyvenedik életév után kezdődnek, az egyes tünetek előfordulási gyakorisága, súlyossága is az életkortól függ. Ötven év feletti férfiaknál leggyakrabban enyhe tünetek észlelhetők, hatvan év felett 30-40 százalékban már közepes és súlyos tünetek fellépése jellemző, utóbbiak már a páciens mindennapi tevékenységét is zavarják, akár jelentős mértékben.