Vonzóbb lehet a jövőben a háziorvoslás

Tízéves igény teljesedhet be, ha jóváhagyja a parlament a 2 milliárd forintos induló tőkével létrehozható háziorvosi praxiskezelő központot – mondta Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Intézet (OALI) főigazgatója. A kormány terve szerint hosszú lejáratú, kamatmentes hitellel segítik majd a háziorvosi szolgálatok adásvételét, a fiatalok praxishoz jutását és az idősek tisztességes nyugdíjba vonulását. A központ év végén kezdené el a működését, az ehhez szükséges forrást az Egészségbiztosítási Alap jelenlegi közel 46 milliárd forintos többletbevételéből finanszíroznák – jelentette be Szócska Miklós államtitkár.

Évek óta 200 praxisban nincs orvos a 6800 közül, ebből több mint száz tartósan, legalább egy éve üresen áll, többségük Szabolcs, Borsod, Szolnok, Heves megyében. Nemcsak a fizetőképes kereslet hiánya, de a háziorvoslás iránti érdeklődés is gátolja a praxisforgalmat. Pedig az OALI a kórházból távozó szakorvosoknak egyéni háziorvosi képzést is szervez, ahol gyorsan megszerezhető ez a szakvizsga. A tartósan üres helyekre pályázó doktorokat pedig szakvizsga nélkül is alkalmazzák, egy feltétellel: hat év alatt meg kell szerezniük azt, különben kiesnek a rendszerből.

A praxiskezelő központ vélhetően az OALI részeként dolgozik majd, működését pedig kormányrendelet szabályozza. A praxiscsere mellett olyan nyilvántartás kezelését is megteremtenék, amely naprakész információt adhat a háziorvosi szolgálatok működéséről, állapotukról, személyi állományukról.

Mivel az egészségügyért felelős államtitkárság célja az alapellátás megerősítése, „helyzetbe kell hozni” a háziorvosokat. Célszerű lenne, ha az osztrákok példájára az állam meghatározná egy adott területen a lakosság ellátásához szükséges háziorvosi szolgálatok minimumát, a felső határt pedig a szakmai szervezetek vagy a praxiskezelő állapítaná meg – mondta lapunknak Komáromi Zoltán háziorvos. Ez a biztonságos betegellátás garantálása mellett a praxisok értékállósága miatt is fontos. Egy praxis értéke attól függ, hogy képes-e fönntartani magát, milyen távolságra esik például a mentőszolgálattól vagy a központi ügyeletektől. Jelenleg egy átlagos háziorvosi szolgálat havonta 850 ezer forint bevételre számíthat a társadalombiztosítótól, ez az orvosok szerint nagyon kevés: 500 ezret visznek el a dologi kiadások, 300 ezer marad az orvos, a nővér és az asszisztens bérére. A kérdésre, hogy szükség van-e ennyi praxisra, a praxiskezelő adhatná meg a választ. S amennyiben például egy 600-800 lelkes körzet valami miatt orvos nélkül maradna, úgy a betegeket a hozzá legközelebb esővel lehetne összevonni.

Szócska Miklós 8-10 millió forintot szánna egy-egy praxis megvásárlására, így – ismerve a jelenlegi tb-finanszírozást – egy évre halasztott hiteltörlesztési konstrukciót kellene bevezetni. Ez megalapozhatná az indulást, vonzóbbá tehetné a szakmát a fiatalok előtt.

A hátrányos településeken való letelepedést pedig inspirálná például az, ha egy 10 milliót érő praxist annak a feléért vehetné meg a fiatal úgy, hogy a másik felét a praxiskezelő fizetné meg a nyugdíjkorhatár fölött gyógyító idős doktornak. Ha beindulna a konstrukció, a hitelek visszafizetéséből ismét feltöltődne a praxisalap.

A 6800 körüli háziorvos közül 1800 jócskán túl van már a 65. életévén, nem kevés a 70, sőt 80 évnél idősebb korú sem, akik többségének már terhes ez a feladat, ám nem tudnak túladni a praxisukon. A praxisalap létrehozása segítheti a nyugdíjba vonulásukat, szerencsés esetben úgy, hogy fokozatosan adják át a körzetüket a helyükbe lépő fiataloknak. Megoldást adhat arra is, hogy a praxis megszűnésekor hogyan történjék a kártalanítás, s miként rendezzék az örökösödéssel járó teendőket – vélekedett Balogh Sándor, OALI főigazgató.

a tb által finanszírozható háziorvosi szolgálatok számát.

Nógrádi Tóth Erzsébet -->