Óriási gondban a hazai fürdők

2001 – a Széchenyi Turizmusfejlesztési Program – óta, kisebb megszakításokkal az állam több mint 100 milliárd forint támogatással új alapokra helyezte a termál- és gyógyfürdők kínálatának fejlesztését az egészségturizmus fejlesztési stratégiájának megfelelően.

Ehhez az összeghez hozzáadandó az önkormányzatok saját forrása, amelynek jelentős része hitel volt. Becslések szerint a szektor fejlesztésébe az elmúlt években több mint 300 milliárd forint áramlott. Ebben az összegben nem szerepelnek a wellness, illetve termál szállodákra fordított támogatások.

Az üzemeltetési veszteségek már a kezdeti időszakban jelentkeztek, majd a további években a fejlesztésekkel párhuzamosan a kimutatható éves veszteség folyamatosan nőtt – egyes szakértők mintegy 30-40 milliárd forintra becsülik jelenleg – amelyhez, szintén hozzáadhatók még a „kikönyvelt” tételek – írja a Turizmus Online.

A hazai fürdők súlyos gondjaira - több időszakosan bezárt létesítmény példájára hivatkozva - legutóbb Kovacsics Imre, a Spa Hungary Holding vezérigazgatója hívta fel a figyelmet. Írásában azonnali beavatkozást, komolyabb állami szerepvállalást sürgetett.

Érdekes megfigyelni, hogy a magántulajdonú fürdők, vagy néhány önkormányzati tulajdonú fürdő kivételével milyen jelentős az eltérés az üzemeltetés módja és filozófiája tekintetében, pl. a támogatások igénylése, vagy a beruházások ütemezése és finanszírozása terén. A döntések mögött mindig racionális üzleti-szakmai-tervezési-üzemeltetési megfontolások állnak.

A veszteségek finanszírozhatóságának azonban korlátai vannak, és úgy tűnik, hogy a tulajdonos önkormányzatok forrásaiból ezek már nem finanszírozhatók, tehát azonnali, átfogó megoldásra és beavatkozásra van szükség. A változásban az állam szerepe jelentős kell legyen: egyrészt az új támogatási rendszerben a jól teljesítők fejlődésének támogatása mellett a veszteségek felszámolására vonatkozó fejlesztésekre kellene helyezni a hangsúlyt, az eredményesség javítása érdekében.