Van, ahol igen jó üzlet a távhő

Bizonyos módszereket eltanulhatnak, átvehetnek a hazai távhőtermelő és -szolgáltató társaságok a hasonló finnországi cégektől, amelyek stabil nyereség mellett kínálnak megfizethető árú hőt. E tanulást segíti is a Finpro szervezet, amely nem titkoltan a finn szaktudás, a finnországi fejlesztések, eszközök exportján dolgozik. Épp a közelmúltban tárgyalt a tíz legnagyobb magyarországi távhőszolgáltatóval. „Megismertük a terveiket, de nem akarjuk senkire sem ráerőltetni a mi megoldásainkat” – hangsúlyozta lapunknak Kari Vähäkangas, a Finn Kereskedelmi Iroda, a Finpro projektmenedzsere. A Finpro máris több városban, így Budapesten és Miskolcon is készít előtanulmányt hatékonyságjavító, megújuló energiát felhasználó és hőközpont-korszerűsítő projekthez. Persze, ha érdemben olcsóbb távhőt szeretnénk, nem kerülhető meg a mintegy 30 éves rendszereink modernizálása sem.

„A finn modell lényeges jellemzője a liberalizált piac, amelyen a szolgáltatók az újonnan bekötendő fogyasztókért, a hőtermelők pedig a szolgáltatók kegyeiért versengenek” – mondta Kari Vähäkangas. Fontos jellemző a hőtermelés kedvező energiahordozó-összetétele is. A finnországi erőművek nagyban alapozhatnak a fa- és papíripari hulladékból előállított biomasszára, miközben az egyre dráguló olaj részesedését az 1976-os 60-ról 2010-re 5 százalékra szorították le.

Mindkét említett jellemzőben lényeges különbség van a magyar és a finn modell között. A jelenlegi hazai politika az egyetemes szolgáltatásban a hatósági árak mellett döntött, a hőtermelésnek pedig sem a mostani, sem a tervezett energiamixe nem ígér alacsony árakat.

Pedig a lehetőségeink meglennének. Például a hazai hőtermelésből is kiszorulóban van az olaj, itt is nagyok a biomasszában lévő lehetőségeink, van bőven lignitünk (a finnek tőzeget használnak), újraindulóban a szénbányászatunk, és importálhatunk is olcsó szenet. De ezek csak lehetőségek. A megújulóenergia-termelésre vonatkozó cselekvési tervünk ugyanis a gáz ma 70 százalékos hőtermelési arányát még 2030-ban is 61-en tartaná, hatalmas lignitvagyonunknak csak képletes mozgásteret kínál.

Más fontos mutatókkal is el vagyunk maradva a finn távhőmodelltől. Nagyobb a hálózati hőveszteségünk, kisebb a rendszereink megbízhatósága. A hőtermelésben nálunk az ottaninak fele az árammal kapcsolt energiatermelés aránya, holott a finneknél a kapcsolt termelés 30 százalékos üzemanyag-megtakarításhoz vezetett. A termelékenységünk is alig az ötöde a finnországinak.