A szövetség ragaszkodna ahhoz, hogy tisztázza a törvény a turizmus fogalmait, azokat nevesítve szerepeltesse a törvényben (kiutazás, beutazás, belföld, szabadidős turizmus, üzleti turizmus). Így a későbbiekben a jogszabályokat és rendeleteket úgy alkossák meg, hogy „végre-valahára” értelmezhetőek legyenek a fent nevezett területeken dolgozóknak, és minden utazásszervezésben érintett cég egyértelműen meghatározhassa helyét a rendszerben.
Tiltakozik a szövetség az ellen, hogy a konferenciaszervezés teljesen elkülönüljön az utazásszervezéstől. Álláspontjuk szerint az tipikusan az üzleti utaztatás részét képezi, különösen miután turizmus törvényről beszélünk. „Elképzelhetetlennek és értelmezhetetlennek ítéljük, hogy más működési feltételeket kíván a törvénytervezet a konferenciaszervezésre érvényesíteni” – idézi a szövetség közleményét a TurizmusOnline.
„Álláspontunk szerint egyszer és mindenkorra kellene tisztázni, hogy a rendezvényszervezésen a jövőben mit értünk és azt mely törvény és mely hatóság felügyeli majd. Meg kell különböztetni a turizmustól!”
Szintén kifogásolja a szervezet, hogy a törvény a csak bejelentési kötelezettséggel rendelkező konferenciaszervezőkhöz hasonlóan a beutaztatókéval megegyező jogosultságokat kíván adni a részben állami pénzből fenntartott TDM-eknek. Ez szerintük nem a versenysemlegesség irányába mutat. Úgy vélik, le kéne szögezni, hogy a TDM-ek csak viszonteladókon keresztül értékesíthetnek, továbbá utazási irodai, illetve utazásszervezői tevékenységet nem folytathatnak.
