CCS tesztprojekt a küszöbön
Kedvező esetben jövőre elindulhat egy magyarországi szén-dioxid-leválasztó és -tároló (CCS) kísérleti beruházás előkészítő fázisa, melynek a biztonságos tárolás érdekében végrehajtandó geológiai kutatási programja több millió euróba kerülhet. A vállalkozáshoz 2013-ban igényelhető uniós támogatás. A projekt mellett műszaki, energiagazdálkodási és környezetvédelmi érvek egyaránt szólnak.
Műszakilag az a fő érv, hogy a villamosenergia-termeléssel összekapcsolt CCS létesítmény még sehol sem épült Magyarországon, viszont egy próbalétesítményen keresztül megfelelő tapasztalatok gyűjthetők az íróasztalon lévő tervek alkalmasságáról úgy, hogy ne kelljen a tényleges beruházás egészének kockázatait vállalni.
Magyarország számára kiemelt fontosságú a tesztprojekt azért is, mert a szén-dioxid leválasztásának és tárolásának megoldásán múlhat az ország több mint száz évre elegendő lignitvagyonának környezetbarát hasznosítása is, ami viszont jó eszköze lehet az energiaimport-függésünk csökkentésének. Nem véletlen, hogy a tesztprojekthez szükséges geológiai ismeretekkel rendelkező Magyar Földtani és Geofizikai Intézet (MFGI), a szén-dioxid föld mélyébe való besajtolásában több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező Mol, valamint az új lignitblokk építésére készült Mátrai Erőmű már 2009–2010-ben vizsgálta egy ilyen vállalkozás megvalósíthatóságát. A kivitelezéshez uniós pénzre szerettek volna pályázni a NER 300-as program keretéből, de kezdeményezésük elakadt, mert az erőműtársaság többségi tulajdonosa, az MVM veszteségforrásnak minősítette az új lignitblokkot, a beruházás előkészületeit pedig leállította. Tény, hogy ma Európában a szén-dioxid leválasztásának és elhelyezésének megoldása vagy a szén-dioxid-kvóta vásárlásának költségei nélkül nem (vagy nehezen) vállalható egy új lignitblokk építése.
A tesztprojektre azonban – amelynek előkészítése 3-4 évet vesz igénybe – így is szükség van. A 2030-ig szóló energiastratégia számol a lignit hasznosításával, vagyis meg kell teremtenünk a fenntartható lignittüzelés feltételeit, de energiatermelésünk és iparunk más szegmensei is bocsátanak ki bőven szén-dioxidot. A kérdés időszerűségét mutatja, hogy – mint Falus György, az MFGI geológusa felhívta lapunk figyelmét – várhatóan még nyár előtt CCS-törvény születik Magyarországon. A kérdés most az, hogy mely hazai szén-dioxid-kibocsátó szálljon be a kísérleti CCS beruházásba.
„Magyarországon jórészt alföldi helyszínek lehetnek alkalmasak a CCS pilot projekt számára, itt van ugyanis a Molnak a legtöbb olyan kimerült gázmezője, amelyekben majd szén-dioxid tárolható” – válaszolt a Világgazdaságnak Kubus Péter, a Mol technológiai fejlesztési tanácsadója. Egy-egy ilyen mezőbe azonban legfeljebb évi egymillió tonna, a nagy mélység és a nyomás miatt már közel cseppfolyós állapotú szén-dioxid préselhető be. (Összehasonlításképp: egyedül a mátrai erőmű kibocsátása évi 5 millió tonna.) Az ennél nagyobb mennyiség elhelyezésére nagy mélységben (800–2500 méteren) lévő sós vízzel teli tároló kőzetek lehetnek alkalmasak, melyek tárolási kapacitása egy nagyságrenddel nagyobb lehet, mint a szénhidrogén telepek esetén. Az elképzelések szerint ilyen, sós vizes földtani formáció lenne a tesztlétesítmény tároló helye is. A Molnak egyébként 425 hazai CO2-besajtoló kútja van. Ezeken keresztül Európában szinte egyedülálló módon, 1972 óta juttat nagy nyomású szén-dioxidot az olajmezőkbe, hogy azokból a szódásszifon elvén többlet olajtermeléshez jusson (EOR technológia), 1994 óta pedig Szankon választja le a kitermelt földgázból a szén-dioxidot.
„Nem is feltétlenül baj, hogy 2011-ben nem pályáztunk uniós pénzre, hiszen 2013-ig finomodhat a CCS technológia, javulhat az elérhető hatásfok, s mi már jobb megoldáshoz igényelhetünk pénzt” – mutatott rá a Világgazdaságnak Deák László, az Alstom Hungária Zrt. vezérigazgatója. Cége francia anyavállalata épp a napokban adott át Norvégiában egy kísérleti CCS üzemet, de tagja az Alstom annak a romániai és lengyelországi társulásnak is, amelyek már 2011-ben pályáztak NER 300-as támogatásra.
Egy CCS beruházás a leválasztó létesítményekből, a szén-dioxidnak a tárolás helyszínére való szállításából, a besajtolásából és egy monitoring rendszerből áll, utóbbi a gáz biztonságos tárolását hivatott ellenőrizni.
Mongstadban már működik
A napokban adták át Norvégiában a világ legnagyobb kísérleti CCS üzemét, az évi 100 ezer tonna szén-dioxid tárolására alkalmas mongstadi üzemet, amely az állami StatoilHydro társaság olajfinomítójában keletkező szén-dioxidot választja le és tárolja. A közel 1 milliárd dollár értékű projekt kivitelezője és a technológia szállítója a francia Alstom volt, amely világszerte mintegy 16 kísérleti és nagyméretű CO2leválasztó és -tároló üzem megvalósításában vett eddig részt.
