Az 17 módosítás legtöbbjét azért írta elő a MEH, mert az üzletszabályzat több ponton is ütközött a magyarországi szabályozással, mely ráadásul jóval bonyolultabb, összetettebb és alaposabb, mint amilyenek mellett az EK a térség másik három országában működik. Így eshetett meg, hogy januárban beadott üzletszabályzata szerint például az EK ügynökein keresztül (is) szeretett volna szerződni a lakossági ügyfelekkel, és bizonyos esetekben el szerette volna érni a hivatalnál, hogy a ráutaló magatartás is elégséges legyen a szerződéskötéshez. Ám a MEH ezt nem engedte: beíratta a szabályzatba, hogy az ügynököknek kizárólag tájékoztatási joguk lehet, és kivetette belőle ráutalásos magatartásos részt. Nem ment át a hivatal szűrőjén az a passzus sem, amely szerint a peres ügyeket a társaságnak a saját székhelye szerinti bíróságon kellene intéznie, ehelyett az általános bírósági illetékességi szabályok szerint kell majd eljárnia. A MEH kihúzatta az üzletszabályzatból azt is, hogy a szerződéskötés utáni adóváltozások és az új pénzügyi terhek az ügyfelet terhelik, bár úgy tudjuk, az EK e szabállyal csak az esetleges áfaemelkedés terhétől szeretett volna megszabadulni. Megszabadult volna a védendő fogyasztókkal való bajlódástól is, mégpedig úgy, hogy ügyfeleivel aláíratta volna, hogy nem védendők. Azonban az erre vonatkozó mondat sem maradhatott az üzletszabályzatban. Be kellett viszont kerülniük az elszámolásra, az elszámolási időszakra vonatkozó részletszabályoknak, a fizetési módoknak és határidőknek, továbbá az áralkalmazási feltételeknek és az áraknak. Az ügyintézési határidőt pedig 30 napról 15 napra rövidíttette a hivatal.