Lélektani mélypontra, 3 millió alá csökkent a hazai sertéslétszám a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb közlése szerint. A KSH állatállományt felmérő jelentéséből kiderül: a pillanatnyi sertéslétszám június elsején már csak 2 millió 913 ezer darab volt, míg egy évvel ezelőtt még 3 millió 142 ezer. A sertések száma az elmúlt tíz évben 3 és 5,3 millió között változott; 2008 decembere óta 3,5 millió alatti.
Összehasonlításként: a magyar mezőgazdaság mindenkori csúcsévében, 1984-ben még több mint 13 millió volt ez a szám, és a rendszerváltáskor is 10 milliós volt a hazai sertésállomány. A régióban az egyik nagy versenytársnak számító Románia számára egyre kevésbé ellenfél Magyarország: keleti szomszédunknál közel a duplája a sertésállomány a hazainak, és a feldolgozás is jóval nagyobb méretekben, korszerűbben zajlik.
Különösen aggasztó, és a helyzet további romlását vetíti előre a kocalétszám. A majdani sertésállomány alapját képző anyakocák száma mindössze 205 ezer volt június elsején, ami egy év alatt 15 ezres létszámcsökkenést jelent.
A felmérésből kiderül: az állomány döntő részét a gazdasági társaságok adják. Míg az agrárcégek több mint 2,1 millió sertést tartanak még, addig az egyéni gazdaságok, családi gazdaságok, és őstermelők már csak hozzávetőleg 800 ezret. A kisgazdaságok, családi gazdaságok által tartott állomány évek óta csökken, az ágazat szakértői szerint pillanatnyilag nem sok jele van annak, hogy ez a trend megforduljon, és várhatóan a nagygazdaságok is egyre kevesebb állatot fognak tartani.
Belföldön ma már nem lehet eladni malacot, az összeset exportra, bosnyák, olasz, horvát vevőknek adjuk el – nyilatkozta lapunknak Raskó György agrárközgazdász, a sertéstenyésztéssel, malacok előállításával foglalkozó lajoskomáromi Győzelem Kft. ügyvezető igazgatója. Hozzátette: a magyar termelők nem vágnak bele a hízlalásba, ez pedig azt jelzi, hogy tovább fog csökkenni az állatállomány. Ez a magas takarmányárak miatt részben érthető is. Különösen aggályos emiatt, hogy a vidékfejlesztési minisztérium folyton az egyéni gazdáktól, családi gazdaságoktól várja a sertéstartás felfuttatását, hiszen jól látható, hogy részükről egyáltalán nincs hajlandóság az állattartásra.” Raskó hozzátette: „az új földtörvény tovább rontja az állatokat még tartó társas gazdálkodások helyzetét, és végső soron lenullázza majd a hazai állattállományt.
Ez rendkívül szomorú hír a húsiparnak – reagált a sertésállomány csökkenésére lapunknak Éder Tamás. A Hússzövetség elnöke kifejtette: ez azt jelenti, hogy a húsfeldolgozók még kevésbé tudják belső forrásból beszerezni az alapanyagot, és még inkább ki vannak téve az importkényszernek. A magyar sertésárak ugyan régóta az európai, azon belül is a német sertésárakhoz igazodtak, ám a legbiztosabb és legközelebbi alapanyagbázis mégiscsak a magyarországi lenne.
Az okokról szólva Éder kijelentette: vélhetően a csökkenés mögött a hústermelők takarmánydrágulástól való félelme áll. Az elmúlt években többször is tapasztalhatták, hogy a takarmány drágulása nehezen ment át a termékpálya egyes állomásainak áraiba. Sokan bizonyára úgy döntöttek, hogy nem csinálják tovább. Az is szerepet játszhat, hogy valószínűleg sokan eddig tudták húzni a fel nem újított, környezetvédelmileg nem megfelelő telepeken a hízlalást. Sokan – saját forrás híján – úgy is abbahagyhatták a sertéstartást, hogy esetleg nyertes pályázatuk volt a fejújításra.
A Hússzövetség elnöke hozzátette: „érezhető volt mindez, korábban már a malacok ára is csökkent, mivel a kereslet lanyhult.” Éder hangsúlyozta: „sajnos ez is alátámasztja azt, hogy a húsipar mindinkább rászorul a külföldi alapanyagra, és bár minden magyar sertést európai áron megvásárol, ez ma már nem elég.”
