Az Európai Bíróság ma ítéletet hozott, eszerint az áfa levonása nem tagadható meg az alvállalkozónál feltárt szabálytalanságok miatt, a bizonyítási teher nem hárítható át az adóalanyra.
Az Európai Bíróság továbbra is tartja magát ahhoz az alapelvhez, hogy a gazdasági szereplők áfa-levonási joga csak kivételes esetekben korlátozható. Mivel mindenki gazdasági szereplő, aki gazdasági tevékenységet önállóan végez, ezért az adóalanyként való elismerésnek nem lehet valamely hatóság engedélyét feltételül szabni. Következésképpen az adóhatóság nem tagadhatja meg az adólevonási jog érvényesítését azzal az indokkal, hogy a számlakibocsátó nem rendelkezik vállalkozói igazolvánnyal, amennyiben az általa kiállított számlák tartalmazzák az irányelv által megkövetelt valamennyi információt.
Hasonlóképpen, a Bíróság kimondja, hogy az adóhatóság azon az alapon sem tagadhatja meg az áfa levonását, hogy a számlakibocsátó nem jelentette be a munkavállalóit. Ez alól kivétel az az eset, amikor az adóhatóság bizonyítani tudja, hogy a számla befogadója tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonás alapjául szolgáló ügyletre adócsalás céljából került sor.
Azonban a Bíróság azt is hangsúlyozza: az a körülmény, hogy a számla befogadója nem ellenőrizte a számlakibocsátó tevékenységének szabályszerűségét, önmagában nem értékelhető úgy, hogy tudta vagy tudnia kellett volna, hogy adócsalásban vesz részt. Végül a Bíróság megállapította, hogy a számla befogadójától olyan indokkal sem tagadható meg az adólevonási jog gyakorlása, hogy az nem ellenőrizte a számlakibocsátó tevékenységének szabályszerűségét. Ezen ellenőrzés elvégzése ugyanis nem a számla befogadójának, hanem az adóhatóságnak a feladata.
Az Európai Bíróság mai ítéletei az RSM DTM szakértői szerint megerősítik a júniusi döntéseiben már meghatározott irányvonalat: ez a számlabefogadó oldalán csökkenti a kitettséget, illetve kockázatot azáltal, hogy amennyiben a számára közvetlenül vagy közvetve értékesítőnél, szolgáltatásnyújtónál a hatóságok különféle rendellenességeket tárnak fel, akkor ezek önmagukban, automatikusan nem róhatók fel a számla befogadójának. Mindezek alapján mind a jogalkotásnak, mind az ellenőrzési gyakorlatnak valószínűsíthetően új irányokat kell meghatározni annak érdekében, hogy a kétségtelenül jelen lévő visszaéléseknek a friss ítéletek ismeretében is gátat tudjon vetni.
