BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Egyre nő a magyar tengerihal-export

Ugyan sosem leszünk tengerihal-exportőr nagyhatalom, egyre nő feldolgozó üzemeink lazac- és makrélakivitele. A magyar lakosság továbbra sem halimádó, viszont a szabad vízen a horgászok viszik el a zsákmány jelentős részét. A halászat kihaló szakma manapság

Annak ellenére, hogy második éve drasztikusan emelkednek a takarmányárak, manapság a tavalyihoz képest csupán néhány tíz forinttal drágultak a hazai halak, a tengeriek viszont 10–15 százalékkal többe kerülnek. De ne gondoljuk, hogy csak importálunk, hiszen a kivitelünk a 2008-as 1611 tonnáról tavaly 6454 tonnára emelkedett, és ebben nem kis része volt a tengerihal exportunknak.

Több halfeldolgozó is működik országszerte, ahol bontják, szeletelik, filézik és csomagolják a halat. Ugyan vidéken inkább az élőhalat vásárolják, de a nagyvárosokban a csomagolt is egyre kelendőbb, még annak ellenére is, hogy a hazai vásárlók nemigen tudják megfizetni a feldolgozás költségeit. A nem gépesített kézi munka csaknem megkétszerezi az élő hal árát, így például a lesőharcsa-filé kilója dobozban akár hatezer forintba is kerülhet.

Az ágazatnak ugyanakkor további feldolgozókra lenne szüksége, és akkor még nagyobb mértékben növekedne a tengerihal-kivitelünk. A sok esetben re-exporttal is foglalkozó feldolgozók ugyanis egyre több szeletelt, csomagolt tengeri halat szállítanak külföldre: a legjelentősebb mennyiségben Horvátországba exportálunk lazacot és makrélát. Ausztriába és Szlovákiába pedig a lazac mellett pisztrángot is. Az elmúlt évben a fagyasztott halak exportja a tavaly előtti 265 tonnáról 1166 tonnára nőtt. Ebből a legjelentősebb mennyiséget a makréla jelentette 1,043 tonnával, amelyből 648,7 tonnát Romániába, 387 tonnát pedig Szlovákiába szállítottunk. A növekedő export mennyiségben még mindig az előhal van túlsúlyban, szemben az importtal, amelyben meghatározó a nagy hozzádott értékű, magas feldolgozottsági szintű termékek aránya.

Amíg az Európai Unióban a lakosság éves halfogyasztásának átlaga 24 kilogramm fejenként, nálunk a konzervekkel is csupán 4,5 kilogrammról beszélhetünk. Nem is csoda, hogy az élőhal exportunk tavaly 4258 tonnára emelkedett a 2010. évi 1709 tonnáról. Ebből az élő ponty mennyisége 62 százalékkal 1250 tonnára nőtt, kilónkénti átlagára pedig 2,05 euró körül alakult.

Az idei aszály a dunántúli halastavakat komolyan sújtotta, hiszen itt nem tudják biztosítani a vízpótlást, mint egyes alföldi régiókban. Így a dunántúli gazdaságokban kisebbre nőttek a halak, sőt, a megmaradt kevés víz oxigéntartalma a felmelegedése miatt nagyon csekély lett, ami süllőpusztuláshoz vezetett.

A rémhírek ellenére a tógazdaságok nem használnak intenzíven antibiotikumos tápot. Amint Németh István halbiológus, a Tógazda Halászati Zrt. vezérigazgatója, s egyben a Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége (Mahal) elnöke elmondta, az csak az ivadékok esetében szokás. Az egynyaras állományt esetenként, betegség miatt szokták kezelni, az ennél idősebbeket pedig sosem.

Némileg más a helyzet a nagyon olcsón piacra kerülő, Vietnamból származó pangasiusszal, hiszen az EU nem tudja követni útját élelmiszerbiztonsági szempontból. Ezért rendszeresen gázkromatográfiás vizsgálatokat végeznek a szállítmányokból vett mintákon, de eddig csak Varsóban találtak egy kisebb mennyiséget, amit ki kellett vonni a forgalomból.

A hazai halgazdálkodás étkezési haltermelése a természetes vízi és a tógazdasági fogásokkal együtt 2011-ben 23 138 tonna volt, amely 6 százalékkal múlta felül a 2006-os adatot. A hazai kínálatot 22 ezer tonna import haltermék növelte, amely élősúlyra vetítve jóval meghaladja a hazai haltermelést.

A természetes vizekben évente kifogott 6–7 ezer tonna hal mintegy 70 százalékát a horgászok viszik haza, így a halászat jelentősége nagymértékben csökkent. Ez olyan szempontból sajnálatos, hogy a balatoni garda például szinte sehol sem kapható.

Ez igen fontos természetvédelmi szempontból, hiszen a tógazdaságok területén fellelhető gazdag növény-, emlős-, hüllő-, kétéltű és madárfauna, valamint a vonuló madárfajok sokasága egyedülálló természeti értéket jelent Magyarország számára.

Más kérdés ugyanakkor, hogy a halastavak állományát dézsmáló madarak és vidrák jelentős károkat okoznak a gazdálkodóknak. Megdézsmált tavak A magyarországi halastavak mintegy 35 ezer hektárral növelik a lassan kiszáradó Kárpát-medencében a vizes élőhelyek kiterjedését.

Ez igen fontos természetvédelmi szempontból, hiszen a tógazdaságok területén fellelhető gazdag növény-, emlős-, hüllő-, kétéltű és madárfauna, valamint a vonuló madárfajok sokasága egyedülálló természeti értéket jelent Magyarország számára.

Más kérdés ugyanakkor, hogy a halastavak állományát dézsmáló madarak és vidrák jelentős károkat okoznak a gazdálkodóknak. -->

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.