Putyin ebbe beleszaladt: nagy baj van az orosz gázzal, nem tudja eladni senki másnak – sorra utasítják el az országok
Komoly bevételkieséssel nézhet szembe Oroszország, miközben az európai piac elvesztése után Ázsiába próbálja átirányítani LNG-exportját. A hosszabb útvonalak, a szankciók és a speciális tankerhajók hiánya miatt a szállítási költségek akár a duplájára is emelkedhetnek.
Egyre komolyabb gazdasági problémát jelenthet Oroszországnak az, hogy elveszíti legfontosabb LNG-piacát, Európát. A Reuters iparági forrásokra és elemzőkre hivatkozva arról számolt be, hogy
az orosz cseppfolyósított földgáz ázsiai átirányítása jelentősen csökkentheti Moszkva bevételeit, mert a szállítási költségek legalább megduplázódhatnak.
Az Európai Unió 2027 elejétől teljesen kivezetné az orosz LNG-importot az ukrajnai háború miatt bevezetett szankciós politika részeként. Ez újabb súlyos csapás lehet az orosz energiaszektornak, amely már így is jelentős bevételkiesést szenvedett el az európai vezetékes gázexport visszaesése miatt.
Vlagyimir Putyin már március elején jelezte, hogy Oroszország akár azonnali hatállyal leállíthatja a gázszállításokat Európa felé, és inkább hosszabb távú megállapodásokat kötne más országokkal. A gyakorlatban azonban ez jóval nehezebbnek bizonyul.
Sorra vesznek el az orosz LNG legnagyobb fogyasztói
A Reuters forrásai szerint India például visszautasított egy szállítmányt egy amerikai szankciók alatt álló orosz LNG-üzemből. Az egyik iparági szereplő szerint az orosz gáz egyszerűen túl drágává vált, mire beleszámolták a hosszú tengeri szállítást és a szankciók miatti extra költségeket.
A legnagyobb problémát a távolság jelenti. A Jamal-félszigeten működő Yamal LNG-üzemből Európába általában 17-20 nap alatt jut el egy szállítmány. Ázsiába viszont sokkal hosszabb és drágább az út:
- a Szuezi-csatornán keresztül Indiába 50-60 napig tart az út;
- míg Afrika megkerülésével, a Jóreménység fokán át pedig akár 70-80 napig is eltarthat egy szállítás.
Oroszország ugyan nagy reményeket fűz az Északi-tengeri útvonalhoz, amely az ország sarkvidéki partjai mentén húzódik, de ez sem jelent olcsó megoldást.
Alekszej Belogorjev, a moszkvai Energia- és Pénzügyi Intézet kutatási igazgatója szerint az európai szállítás költsége átlagosan 1-1,5 dollár millió brit hőegységenként. Indiába ugyanez már 2,5-5 dollár között mozoghat, átlagosan nagyjából 3 dolláros költséggel.
Az Északi-tengeri útvonal ráadásul különösen drágának számít. Az elemzők szerint komoly gondot okoz a speciális, jégtörő képességű LNG-tankerhajók hiánya is. Az úgynevezett Arc7 típusú hajók rendkívül drágák, és korlátozott számban állnak rendelkezésre.
A moszkvai Tengeri Flotta Központi Kutatóintézetének számításai szerint a Jamal LNG-üzemtől az indiai Kochi kikötőig tartó szállítás az Északi-tengeri útvonalon tonnánként több mint 187 dollárba kerülhet, ami körülbelül 3,8 dollárt jelent millió brit hőegységenként.
Moszkva így kétségbeesetten próbálja csökkenteni a költségeket különböző átrakodási megoldásokkal.
Ha a rakományt az orosz Távol-Keleten, Kamcsatkán keresztül továbbítják, az ár tonnánként 163 dollárra csökkenhet, és kevesebb speciális tankerre van szükség.
A jelenlegi számítások szerint továbbra is a Szuezi-csatornás útvonal a legolcsóbb megoldás. Murmanszki átrakodással és különböző jégerősítésű hajók kombinációjával a költség tonnánként 128-133 dollár körül alakulhat.
