Az orvosok majdnem negyede ugyanis azonnal kiesne a rendszerből. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adataiból kiderül: négy év alatt, 2007 és 2011 között mintegy ezerrel csökkent a receptíró orvosok száma. Mivel pedig ők a betegellátásban dolgozók nagy részét – kisebb hányadát a diagnosztikus szakmákat művelők –, egyértelműen látszik a negatív tendencia.
Amit felerősít az a tény, hogy a több mint 51 ezer aktív orvosból 35 ezernél is kevesebb gyógyít napi szinten. A nem praktizálókról nem sokat tudni; közülük kerülnek ki azok, akik az államigazgatásban vagy gyógyszercégeknél, esetleg külföldön dolgoznak, illetve a gyermekükkel otthon lévő orvosnők is ide tartoznak.
Az azonban tisztán látható, hogy a betegellátásban dolgozó orvosok több mint 42 százaléka elmúlt 55 éves. Ez még akkor is aggasztó, ha a férfiak átlagéletkora 53 év, a nőké 51 év, mivel sok szakmában ennél magasabb értékek tapasztalhatók.
A legkorosabbak a labororvosok, az ő átlagéletkoruk 59 év, de 55 évnél magasabb az átlagéletkor a patológusoknál, az üzemorvosoknál, a fertőző betegségek gyógyítóinál és a csecsemő- és gyermekgyógyászoknál vagy a radiológusoknál is. Néhány szakmában, mint a gyermekfogászat, a neuropatológia, a trópusi betegségek vagy a szenvedélybetegségek gyógyítása ennél is rosszabb a helyzet: az itt dolgozók nemcsak kevesen vannak, de alig van közöttük 55 évesnél fiatalabb.
A helyzet a háziorvosoknál és a – nem hálapénzes – hiányszakmákban a legkritikusabb. Ötven év alatti átlagéletkor csak kevés szakmára jellemző, ilyen a sürgősségi orvoslás, az allergológia, az intenzív csecsemő- és gyermekgyógyászat és a gyermek gasztroenterológia.
Az OEP szeme mindent lát
Az Oep az Egészségügyi Államtitkárság kérése nyomán hozta létre azt a humánerőforrás-monitoring rendszert, amely információt nyújt a magyar egészségügyben dolgozó orvosokról, és így akár az orvosok helyzetével kapcsolatos döntések, szükséglet-tervezések alapjául is szolgálhat – mondta lapunknak Kiss Zsolt, az OEP Stratégiai Elemzési Főosztályának vezetője. Az adatbázis szakmánként tartalmazza az orvosok számát, életkorát és szakvizsgáit, valamint munkahelyük földrajzi elhelyezkedését. Az egészségbiztosító által gyűjtött – jellemzően a finanszírozási tevékenységhez használt – adatvagyon nemzetközi összehasonlításban is nagy értékkel bír. Több évtizedre visszamenőleg tartalmaz információt nemcsak az állampolgárok egészségére, az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozóan, de az orvosokról is.
