Az Egészségügyi Államtitkárság és az érdekképviseletek között a napokban kezdődik egyeztetés arról, hogy – mint Szócska Miklós államtitkár fogalmazott – „megtalálják azt a megoldást, amellyel szervezett formában lehet alkalmazni az új szabályozást, de mindeközben az egészségügy működőképessége is fenntartható”.
A múlt év végén Rácz Jenő még optimista volt, és azt gondolta, a törvény hatályba lépéséig hátra lévő fél évben bőven lesz idő arra, hogy az ágazat vezetésével együtt kitalálják, milyen módon mentesítsék az egészségügyet a kényszernyugdíjazás alól. A kabinet azonban január 31-i határidővel kérte fel a tárcavezetőket és a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, hogy intézkedjenek a korhatárt elértek munkaviszonyának megszüntetéséről. A végrehajtási kormányrendelet ráadásul nem ad lehetőséget arra sem, hogy – mint azt az egészségügyiek remélték – az érintetteket más formában foglalkoztassák tovább, miként arra sem, hogy a távozókat pótolják.
A határozat viszont azt is rögzíti, hogy ha a foglalkoztató különösen fontos érdeke vagy a költségvetési szerv alaptevékenysége indokolja, a munkáltatói jogok gyakorlója - a kormány véleményének kikérését követően - a továbbfoglalkoztatásáról is. Az egészségügyi munkaerő-krízist e szerint egyetlen módon lehet elkerülni, ha az ágazatban dolgozók mentességet kapnak. Csakhogy a kormányhatározat azonban kimondja, csak egyedi mentesség kérhető. Rácz Jenő szerint, ha ez a helyzet, a kórházvezetők állnak elébe, és a következő napokban minden egyes nyugdíjkorú dolgozónak segítenek elkészíteni az egyedi méltányossági kérelmét. Ez becslések szerint több ezer oldalnyi dokumentumot jelent majd.
A 35 ezer praktizáló orvos több mint negyede már nyugdíjkorú, 42 százalékuk pedig tíz éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt az egészségbiztosító humánerőforrás-monitoring szerint. Azoknak a közalkalmazott ápolóknak a számát, akiknek az új szabályok szerint választaniuk kell és munkabér között, és akik közül a nyugdíjba vonulókat nem fogják tudni pótolni, 3,5 ezerre becsülik.
