Mit hoztak a multik Magyarországra?

– Húsz évig dolgozott multinacionális cégeknél, ám amikor a könyvet írta, már jó ideje nem. Most újra egy nemzetközi vállalat, az IBM a munkaadója. Visszamenekült? Nem bírta a multin kívüli életet?

Vahl Tamás: – Az én példám is csak azt bizonyítja, hogy nincsenek csak fekete és csak fehér megoldások. Több ismerősöm megjegyezte, hiteltelenné vált a könyvem azzal, hogy egy nemzetközi céghez mentem vissza dolgozni. Ha kritizálom a multik gyakorlatát, hogy mehettem újra egy multihoz dolgozni? – kérdezték. Más meg azt gondolta, hogy aki egyszer végigjárta egy nagy nemzetközi cég ranglétráját, majd elmegy, az sértett, frusztrált ember, tehát soha többé nem dolgozhat hasonló vállalatnál. Én mindezt másként látom. Az ember elmehet egy világcégtől azért is, mert szeretne mást is kipróbálni. S ha kipróbálta, van összehasonlítási alapja.

– Akkor ön inkább multi katona – a könyvben szerepel ez a megnevezés –, aki nem bírt élni a magyar vállalkozások kínálta szabad világban?

Vahl: – Nem tagadhatom, a multivilágban szocializálódtam, de talán elmondhatom, a húsz év ellenére nem fanatizálódtam, megőriztem a szuverenitásom. Értékelem azt a tudást, amelyet egy nemzetközi vállalatnál meg lehet szerezni, kapni. A fegyelemmel sincs gondom. Persze, más a szabadságigénye annak, aki világéletében vállalkozó volt, önállóan döntött, egyedül találta ki, mit kellene tennie, merre fejlessze a cégét. Mindehhez nagyobb rugalmasságra, több kreativitásra van szükség, mint amit egy multi környezete megenged. A vállalkozói létnek ez az értelme, szépsége. Ezért azokat, akik abban a világban szocializálódtak, könnyen kiveti magából a multivilág a maga szabályrendszerével, korlátaival.

A vállalkozói létnek ugyanakkor hátránya is van: bizonytalanabb a megvalósítás, az egzisztencia, s néhány különleges céget kivéve a siker sem olyan látványos, egyenes vonalú, mint egy nagyobb vállalatnál. A vállalkozók könnyen beleütközhetnek saját tudásuk, tapasztalatuk korlátaiba, és nyilván az anyagi lehetőségeik is megkötik a kezüket – bár szerintem nem ez az elsődleges gát.

– Ön az elmúlt években dolgozott kkv-knál is. Kívülről jött vezetőként ütközött belső korlátokba?

Vahl: – Igen. A pszichés gátat egy kívülről jött vezető csak a legritkább esetekben tudja lebontani. Így a vállalat fejlődése megreked egy szinten. Miért is hagyna belebeszélni a cége működésébe, ha így is megvan a 300 millió forintos osztalék? Kérdés, meddig, és persze az is, hogy egy hatékonyabb működési modell mellett – ahol a tulajdonos az operatív vezetést átengedi az arra szakmailag felkészültebb munkatársaknak – nem érne-e el nagyobb és tartósabb eredményt. És amit sok esetben elfelejtenek: a tulajdonos mint operatív irányító a cég legnagyobb kockázatát jelenti. Hiszen mi történik, ha a fejére esik egy tégla?

– Ezek szerint sem a multi nem jó, sem a magyar kkv?

Vahl: – Nincs egyedüli üdvözítő megoldás. A hibrid vállalat lenne az igazi, a kkv-k kreativitását, mozgékonyságát, gyors döntési mechanizmusát eltanulhatnák a multik is. A nemzetközi vállalatok szervezettsége, szabályozott működése, fegyelmezett munkavégzése viszont nem ártana a kkv-knak sem. Nem gondolom, hogy egy az egyben másolható lenne innen oda, onnan ide bármelyik cégirányítási modell is, ám azt igen, hogy mindkét vállalatmodell lehetne jobb, hatékonyabb.

– Január óta az IBM regionális kereskedelmi vezetője. Térjünk vissza a kiinduló kérdéshez: ötéves próbálkozás után miért tért vissza a multivilágba? Pénzért?

Vahl: – Csak a pénz kevés lenne. Volt egy ötéves kalandozásom a magyar kkv-k világában, ahol éppúgy megéltem komoly sikereket, mint csúnya kudarcokat. Megpróbáltam átültetni a multik világában tanultakat kisebb cégekre, vállalkozásokra. Akadt olyan hely, ahol megvolt a kihívás, csak éppen a különböző tulajdonosi kötöttségek lehetetlenné tették a változást. Máshol már maga a vállalkozás felért egy kalanddal. Visszatértem oda, ahol szocializálódtam, ahol közelebb érzem magam a komfortzónámhoz. A húsz év nem múlt el nyomtalanul, a multiknál van a természetes munkaközegem. Erre jöttem rá az öt év távollét után. Ettől persze még megőrzöm a kritikus alapállásom, és ahogy a multiknál tanultakat a kisvállalatoknál, most az elmúlt öt év tapasztalatait szeretném felhasználni a jelen munkám során.

Magánélet: Elvált, két gyermeke van.

Hobbi: fut (többször lefutotta a maratoni távot), jégkorongozik, sífut, kajakozik, de volt autóversenyző is.

Magánélet: Elvált, két gyermeke van.

Hobbi: fut (többször lefutotta a maratoni távot), jégkorongozik, sífut, kajakozik, de volt autóversenyző is.-->