BUX 39,412.74
-0.51%
BUMIX 3,795.1
-0.11%
CETOP20 1,860.46
+1.28%
OTP 8,400
+0.55%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
+5.12%
-0.57%
0.00%
ZWACK 18,300
-1.08%
0.00%
ANY 1,580
+1.28%
RABA 1,130
0.00%
0.00%
-1.19%
-1.92%
0.00%
OPUS 173.6
-2.91%
-5.46%
0.00%
0.00%
-2.21%
OTT1 149.2
0.00%
0.00%
MOL 2,926
-0.14%
DELTA 39.85
-0.37%
ALTEO 2,290
+1.78%
0.00%
-0.98%
EHEP 1,370
-3.86%
0.00%
-0.38%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-2.21%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
+3.95%
-1.13%
-0.77%
0.00%
-1.38%
-0.40%
GOPD 12,900
0.00%
OXOTH 3,700
0.00%
-3.02%
NAP 1,278
-0.16%
0.00%
+18.75%
Forrás
RND Solutions
Cégvilág

A politika voksokban gondolkodik, ami az egészségügy kudarcának egyik oka

Az egészségüggyel könnyű felületes és átmeneti politikai népszerűséget szerezni, de az érdemi és mélyreható változásokhoz sokkal több idő kell egy ciklusnál. A politika azonban voksokban gondolkodik, és ez talán az egészségügy kudarcának egyik fő oka – mondta a Világgazdaságnak adott interjújában Velkey György, a Magyar Kórházszövetség új elnöke

– A közelmúltban ismét felvetődött: szabályozott formában, de mindenképpen be kellene engedni a magánbetegeket a közintézményekbe ahhoz, hogy a közkórházak a magánforrásokból többletpénzhez jussanak. Elődje, Rácz Jenő is emellett érvelt, lett is belőle nagy felzúdulás.
– Pedig ez valóban nagyon jó lehetőség arra, hogy pótolják azokat a forrásokat, amelyek hiányoznak az intézmények működtetéséhez, az orvosok, ápolók megélhetéséhez. Sok kórház, köztük mi is elindultunk ebbe az irányba, például plasztikai beavatkozásokhoz bérbe adjuk a műtőnket, fizetős szűrővizsgálatokat végzünk, egy német gyereksebész mellett asszisztálnak a munkatársaink. Ez a mi útkeresésünk, de a jó az lenne, ha ezt rendszerszerűen, szigorú szabályok mellett, de szabadon végezhetné mindenki.

– A politika azonban inkább szemet huny a szürke zónában működő magánbeteg-ellátás felett, csak nehogy azzal vádolják, a tehetőseknek kedvez.
– Ha továbbra is megfelelő színvonalú marad a társadalombiztosítás által finanszírozott egészségügy, és nagyon világosan elkülönül a magán-, illetve a közellátás, senki sem jár rosszul. Ami pedig az ilyen és ehhez hasonló, a politikai által tabusított témákat illeti, ezeket kell megjeleníteniük az olyan közszereplőknek, amilyen például a kórházszövetség elnöke.

– Aki egyúttal politikus is, a Fidesz-KDNP színeiben a Fővárosi Közgyűlés tagja.
– Inkább a politikában is szereplő egészségügyi szakértőnek nevezném magam.

– Mi a baj a politikával?
– Nem magával a politikával, inkább annak működési mechanizmusával vannak problémák. A politika érdekekben és voksokban gondolkodik, legalábbis napi szinten. A mi feladatunk, hogy megismerve ezeket az érdekviszonyokat, az egyéni kényszereket, megpróbáljuk mindezt a szakma, az egészségügy javára fordítani.

– Mi az egészségügy java jelen pillanatban?
– Azt gondolom, hogy általában a humán szférát, ezen belül az egészségügyet éppúgy, mint az oktatást, alulértékeli, nem a súlyának megfelelően kezeli a politika. Tisztában vagyok a lehetőségekkel, de ahhoz, hogy az ország kilábaljon a válságból, prioritás-váltás kell, és nem csak gesztusszinten. A béremelés, ami csak ebben az ágazatban történt nagy fegyvertény, de nem elég ahhoz, hogy markáns fordulatnak tekintsük.

 Ha markáns fordulat történt volna, most nem kellene szóba hoznunk a kórházak egyik legnagyobb mumusát, az adósságot sem.
– Szerintem az, hogy az intézményrendszer folyamatosan több tíz, de inkább százmilliárd forintnyi számlatartozást görget maga előtt, nagyon veszélyes helyzet. Az ellátórendszer súlyos működési zavarát rejti magában, mert akár a beszállítói, akár a munkavállalói, akár a menedzsment oldal hozzáállása megváltozik, dominószerűen dől be minden. Be kell látni, hogy több pénzre van szükség, és le kell számolni a pazarló egészségügy mítoszával. Egy ilyen nagy, sok százmilliárd forintot mozgató rendszerben mindig akadnak kirívó példák, de ki merem jelenteni, hogy az egészségügy ma már takarékosabban működik, mint sok más, köztük adminisztratív szektor.

– Ha az ágazatban már nincs felszabadítható forrás, központi keretből pedig láthatóan nem kapnak pénzt a kórházak a tartozások rendezésére, mi a megoldás?
– Csodák nincsenek. Pénzt kell a rendszerbe tenni ahhoz, hogy a kórházak működőképesek maradjanak. A gazdaság egyetlen szereplőjétől sem várható el, hogy lényegében egy évtizednyivel ezelőtti költségvetési szinten működjön a mai elvárások szerint hatékonyan, a technológiai fejlődést követve, miközben minden drágul. Az egészségügyről úgy tűnik, valami ilyesmit feltételeznek.

Hogyan lehet megnyerni az egészségügynek a politikát ebben a helyzetben, amikor a választások közeledtével egyre inkább tényleg csak a szavazatok számítanak?
– Az egészségüggyel könnyű felületes és átmeneti népszerűséget szerezni, ám ez veszélyes, mert vissza is üthet. A politikai hátrány oka, hogy ahhoz viszont, hogy az egész jó irányba változzon, haladjon, egy ciklus borzasztóan kevés. Négy év alatt nem vagy csak nagyon kis kosárkákkal lehet egy még akár előremutató egészségpolitikának a gyümölcseit is leszedni. De ez nem azt jelenti, hogy nincs semmi, amivel előre is lehet jutni, és akár még voksokat is hoz. Nagyon fontos lenne az irányba következetesen továbbhaladni, hogy emberközpontú, valóban szolgáltató legyen az egészségügy.

– A bürokrácia csökkentéséért talán a jogszabályalkotók tehetik a legtöbbet. Az emberi hangnemet, bánásmódot azonban nem rajtuk kell számon kérni.
– Az egészségügyi dolgozók az utóbbi évtizedekben rengeteg presztízsveszteségen mentek át, és ennek csak egy része az alulfizetettség. Mindennaposak az olyan súlyos megaláztatások, amikor a több évtizeden át tanult kollégát a beteg oktatja ki, hogy mit kellene tennie, vagy amikor sértegetik azt, aki segíteni próbál. Ezt nem látja, aki nem él benne. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy nekünk ne lenne teendőnk. Még akkor is, ha az én megfigyeléseim szerint az egészségügy szereplői általában még mindig empatikusabbak és humánusabbak, mint a társadalom nagy része, bár a kiégés ezt súlyosan torzítja.

Névjegy

Velkey György (52)

1986-ban végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen

1990-ben csecsemő és gyermekgyógyászatból, 1994-ben aneszteziológia és intenzív terápiából, 2009-ben csecsemő- és gyermekgyógyászati intenzív terápiából szakvizsgázott

2008-ban diplomát szerzett a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző

Központjában

1986 és 1995 között a Debreceni Egyetem Gyermekklinikáján dolgozott különböző beosztásokban

1996 óta a fővárosi Bethesda Gyermekkórház a munkahelye, amelynek 1996-tól 2004-ig osztályvezető főorvosa, 1997 és 2003 között orvos-igazgatója volt, 2003 óta főigazgatója

2006-ban vezette a Magyarországi Református Egyház Mosdósi Tüdő- és Szívkórházát is

1986-ban végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen

1990-ben csecsemő és gyermekgyógyászatból, 1994-ben aneszteziológia és intenzív terápiából, 2009-ben csecsemő- és gyermekgyógyászati intenzív terápiából szakvizsgázott

2008-ban diplomát szerzett a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző

Központjában

1986 és 1995 között a Debreceni Egyetem Gyermekklinikáján dolgozott különböző beosztásokban

1996 óta a fővárosi Bethesda Gyermekkórház a munkahelye, amelynek 1996-tól 2004-ig osztályvezető főorvosa, 1997 és 2003 között orvos-igazgatója volt, 2003 óta főigazgatója

2006-ban vezette a Magyarországi Református Egyház Mosdósi Tüdő- és Szívkórházát is -->

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek