Válaszút előtt áll a magyarországi energiapolitika

Az ország energiastratégiája meghatározta a szegmens prioritásait és fejlesztési irányait, a szakértők mégis vitatják a terület számos kérdését. Nincs egyetértés abban, milyen legyen az ország energiamixe, kell-e új atomerőmű, és milyen zöldenergia termelő technológiát kell preferálni.

Nehézséget okoz, hogy miközben a Mavir előrejelzése szerint a következő 15 évben évi másfél százalékkal nő az ország energiaigénye, a ma látható tendenciák ezt nem támasztják alá, ráadásul jelentkezhet energiahatékonysági törekvések eredménye is. A mindezek ellenére mutatkozó többletigény pedig részben lefedhető új, elsősorban megújuló energiára épülő termelőegységek beállításával. Az éves igénynövekedés 2030-ig reálisan egy százalék körül alakulhat, így az akkori kereslet kielégítésére – a várható importot is tekintve –elég lehet kb. 11000 megawatt teljesítményű hazai erőmű.

Ebből nagyjából 5200 megawattnyit kell újként építeni, mindeddig kérdéses összetételben. Az energiapolitika hármas célrendszerének – fenntarthatóság, versenyképesség, ellátásbiztonság – önellentmondásai okán ideális megoldás sincs, csak optimális.

Ez hazánkban azt jelenti, hogy a beruházási és működési környezet feltételei alapján nem reális, hogy állami szerepvállalás nélkül nagyerőmű épüljön, a kiserőművi fejlesztések irányát pedig az állami, illetve az uniós támogatások preferenciái fogják meghatározni. Tehát mindkét erőműtípusnál számolni kell az állam szerepének erősödésével.

Szakmai közhely, hogy az alapterhelést szén-, atom-, víz- (esetleg gáz) erőművekkel, míg a csúcsterhelést gáz- illetve megújuló erőművekkel célszerű lefedni. A Mavir adatai szerint a hazai villamosenergia-rendszer alapterhelése 4000-4200 megawatt, csúcsterhelése közel 7000 megawatt.

Bár a Nemzeti Energiastratégia az atom-szén-zöld erőművi összetétel megvalósítását tűzte ki célul, elsődleges nagyerőművi energiaforrásként maga a Mavir sem számol a szénnel. Így nagyerőművi fejlesztéseknél csak a nukleáris, a (tározós) vízi- és esetleges a kombinált ciklusú gázerőművek jöhetnek szóba. 2030-ban az alaperőművi szükséglet 8000 megawatt lehet, de akkorra a ma meglévő, ugyanennyi kapacitás 4300 megawattra csökken. Két új 1200 megawattos nukleáris blokk-kal számolva további 1300 megawattnyi, elsősorban szivattyús tározós vízerőmű, vagy gázerőmű létesítése célszerű.

Magyarország gázfüggése érdemi módon csak úgy csökkenthető, ha új alaperőműként elsősorban atomerőmű épül. Ekkor mérlegelni kell a kiválasztandó technológia üzemeltetési tapasztalatait, a szállító által kínált finanszírozási konstrukciót, az elérhető magyar beszállítói hányadot, hogy a beruházás ígér-e exportpiacot a magyar iparnak, és hogy a választott megoldás mennyire növeli az ország külső függését.

A döntésnél harmadik generációs, nyomottvizes reaktorokat vesznek figyelembe. Ha nem akarunk kísérleti terep lenni, érdemes már működő típust választani. A koreai APR-ből, az Areva-Mitsubishi fejlesztésű Atmea1-ből és a Westinghouse AP1000-eséből még nincs üzemelő példány. Az Areva és a Siemens közös fejlesztésű EPR-jéből a Franciaországban és a finn Olkiluotóban telepítenek (utóbbit ötéves idő- és 50 százalékos költségtúllépéssel). A jelöltek közül így a Roszatom által gyártott VVER-1200 (MIR-1200) az egyetlen, már üzemelő reaktorfajta.

A mintegy harmincéves, világviszonylatban is versenyképes hazai üzemeltetési tapasztalat és beszállítói háttér az orosz erőművi technológia bázisán alakult ki, így egy attól eltérő technológiájú atomerőmű telepítésével elértéktelenedhet ez a speciális magyar tudás és ipari háttér. A Roszatom viszont jelezte, hogy tendernyertessége esetén 30-40 százalékban biztosítja magyar cégek részvételét a beruházásban. Emellett a finanszírozási szerepvállalás, az ellentételezési lehetőségek és a földrajzi meghatározottság is az orosz partnerrel való együttműködés mellett szólnak.

A harmadik fő kérdés, hogy a kiserőművek terén reális-e 3000 megawattnyi megújuló energiára épülő új kapacitással számolni. A válasz egyértelműen igen, mivel ma már tévhit, hogy a napenergia drága: a felhasználási hely és a felhasználás formája függvényében számos technológiából választható ki az optimális megoldás. A fejlődő hazai gyártásból és rendszerintegrációból eredően pedig a szolár iparágban innovatív, exportképes magyar tudásbázis és ipari háttér, továbbá oktatási együttműködés alakulhat ki, ami komolyan növelheti az ország nemzetközi versenyképességét a tudásalapú társadalmakban.

Szaúd-Arábia jó példa a nukleáris és a megújuló energia átgondolt, közös alkalmazására. A következő 15 évben 110 milliárd dollárból 14 000 megawattnyi nukleáris kapacitást építenek az alapterhelés lefedésére, és 16 ezer megawattnyi fotovoltaikust a fosszilis tüzelők kiváltására. A fejlesztéseket tehát máshol is az áramtermelés gazdaság- és energiapolitikai prioritásai határozzák meg.

Nálunk az orosz technológiára alapozott atomerőmű-építésre, illetve a fotovoltaikus szolár megoldásokra és a hulladék alapú villamos energiatermelésre alapozott stratégia lehet a legjobb megoldás az ellátásbiztonság, a fenntarthatóság és a versenyképesség szempontjából.

A szerző ügyvéd, energetikai szakjogász

Az orosz féllel a magyar kormány a beruházást egy csomagban tárgyalhatja a 2015-ben lejáró gázszállítási szerződés megújításával, gázvezeték projektekkel, a Dunaferr és a Malév kérdésével. Más lehetséges szállítók esetében eddig nem látott napvilágot olyan ellentételezési ajánlat, amely ekkora beruházásoknál megkerülhetetlen.

Az orosz féllel a magyar kormány a beruházást egy csomagban tárgyalhatja a 2015-ben lejáró gázszállítási szerződés megújításával, gázvezeték projektekkel, a Dunaferr és a Malév kérdésével. Más lehetséges szállítók esetében eddig nem látott napvilágot olyan ellentételezési ajánlat, amely ekkora beruházásoknál megkerülhetetlen. -->