Kicsik, kapzsik és ravaszak

Amikor a szülők igyekeznek társas viselkedéssé formálni a gyerekek „Enyém!”, „Enyém!” küzdelmét, gyakran vigasztalják magukat azzal, hogy a gyerekek csupán őszintébben élik meg az érzelmeiket.

De valóban igaz ez? Az egyesült államokbeli Yale Egyetem kutatócsapata egy sor gyereket vizsgált meg, hogy kiderítse, miként is alakul ki a nagyvonalúság. A kutatás arról a kérdésről is szólt, hogy a kis emberekben van-e valódi igény a jó cselekedetekre – vagy a nagyvonalú viselkedés mindössze egoisztikus stratégiákat rejtő díszlet?

Kristin Leimgruber és csapata ehhez rafinált kísérletet eszelt ki. Ötéves lányokat és ugyanolyan korú fiúkat kértek meg, hogy csinos kis matricákat ajándékozzanak a párjuknak – azt, hogy csak egyet vagy többet is adnak, rájuk bízták. Az ajándékozás két különböző asztalnál zajlott: az egyiknél a fogadó fél láthatta, hány matricája van az ajándékozónak, míg a másiknál ez titok maradt – utóbbinál a matricákat egy tábla mögé rejtették.

Az eredmény: amikor a szemben ülő fél nem láthatta a „vagyont”, a gyerekek rendkívül fukarok voltak, nyílt lapokkal azonban a szociálisabb megosztás mellett döntöttek.

A kutatók ebben annak a bizonyítékát látják, hogy a gyerekek már nagyon korán megtanulnak társadalmi stratégiák mentén cselekedni, de a szívük mélyén egoisták. Egyébként éppen úgy, mint a felnőttek, hiszen az idősebbek is főleg akkor nagyvonalúak, ha figyelik a ténykedéseiket.